Browse Items (192 total)

• 

  Tálka

  Cédrusfa, több összefűzött lapból állt, rajtuk héber feliratok. Állapota: törött, szétesett.
  
• 

  Tűtartó

  Cédrusfa, hal alakú, teste faragott, kétoldalt 1-1 szem, Fején egy ירושלם = Jeruzsálem felirat. Feje lecsavarható, teste üreges, melyben tűket lehetett tárolni.
• 

  Dohánytartó

  Cédrusfa, vörös selyem bőr. Fedelén Ráchel sírja látható elnagyoltan kifaragva..Sima kereten két felirat:
  ירושלם = Jeruzsálem; קבר רחל יאמנו = Kever Ráhel imánu: Ráhel anyánk sírja. Hátlapja sima. Tetejét és testét fémkapocs fogja össze. Állapota ép.
  
• 

  Tintatartó

  Fából készült tintatartó. Ovális fa alapon álló teve. A púpja nyitható, ott lehetett a tintát tartani. Jeruzsálemi ajándéktárgy. Talapzatán 3 teve rajz, valamint Jeruzsálem felirat.
  
• 

  Tintatartó

  Fából faragott teve formájú. Valószínű, volt egy talapzata, arra volt ragasztva a pihenő teve. Púpja maga a tintatartó. , melynek zárható része hiányzik. Állapota hiányos.
  
• 

  Váza

  Cédrusfa. Tagozott esztergált talpon rövid keskeny szár, majd a váza kimagasodó testén faragott dísszel: A Siratófal , alatta felirat héberül:
  כותל מערבי = Nyugati fal, még egy kép: Aranymecset, alatta felirat: מקום המקדש= a Szentély helye. A két kép között egy-egy virág. A váza nyaka sima, rajta felirat:
  ירושלם = Jeruzsálem. Pereme kihajló, "benyomott" motívumokkal tagolt. Állapota ép.
  
• 

  Gyújtó

  Alpakka. Két részből áll. Alsó része gyűrűkkel tagolt, talpában hengeres szár, ebben van a gyújtó, teteje levehető lukacsos.
• 

  Amulett

  Áttört műves, ezüst indás, filigrán drótból készült. Elő és hátlapján kör medalionban héber betűs feliat:
  שדי
  "Az Örökkévaló"
  Fedele nyitható
• 

  Amulett

  Noha már a Tóra is határozottan elítél és tilt mindenféle varázslást és démonokkal kapcsolatos hiedelmet, a népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint megvédik viselőjüket a bajoktól és nehézségektől. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit tartalmazzák, esetleg egy–egy betű vagy rövidítés idézi meg az túlvilági segítséget.
  A tizennyolcadik századi, itáliai barokk amulettből számos példány ismert. A tárgy belsejében, a tetején lévő szalagcsokor és az alul látható szőlőfürt között kis fémrúdra tekercselték azt a mágikus szövegekkel teleírt pergamendarabkát, amelynek az amulett védelmező hatását tulajdonították. Az ezüst tokon a gazdag akantuszleveles díszítés között a zsidó ikonográfia számos szimbóluma megtalálható, elsősorban olyanok, melyek a szentéllyel és isten védelmező erejével kapcsolatosak.
  A szalagcsokor alatt a baldachin egyik oldalán a főpap két jellegzetes attribútumát, a főpapi süveget és a füstölőt, másik oldalán pedig a törvényadás és a megváltás szimbólumait, a tízparancsolat két kőtábláját és a szentélybéli menórát láthatjuk. Mindkét oldalon felhők között a Shaddai azaz Örökkévaló olvasható, mely a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű isten egyik lehetséges megnevezése a zsidó hagyományban.
  A tárgyat a neves zsidó műgyűjtő, Dirsztay Béla ajándékozta a múzeumnak 1915-ben.
  
• 

  Mezuza tok

  A kis ezüstfiligrán mezuzát Böhm Salamon óbudai ötvös készítette 1848-ban.
  Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet. A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat. Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza.
  Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál. A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától. A tokra vágott kis nyíláson keresztül három héber betű látszik: sin–dalet–jod. Ez egyik értelmezésben a „Saddaj” istennév, a másik szerint az „Somer dalté Israel” „Izrael ajtóinak őrzője” héber mondat rövidítése.
  A Böhm Salamon a kis mezuza-tokot ezüstdrótból hajlított, filigrántechnikával készítette, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt. A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva. Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán. Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt.
  A mezuza-tok egy szinte teljesen hasonló másik példánnyal együtt az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéhez tartozott, majd 1949-50-ben a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményébe került át.

  Tags parasa