Rimonpár (Tóratekercs dísz)

Torah finials (Torah scroll adornment)

64.378

A tóratekercs legrégebben kialakult díszei közé tartoznak a tekercset tartó fa rudak végére helyezett rimonok. A rimon héberül gránátalmát jelent, ami ősi szimbóluma a termékenységnek, gazdagságnak, s átvitt értelemben a tórának is. Írott források már a 11. századtól utalnak rimonokra, de tárgyi emlékünk csak jóval későbbről van. A rimonpárok időben később kialakult, az askenáz kultúrkörben elterjedt változata az építészeti elemeket felmutató, tornyos, emeletes forma. A gazdag, barokk stílusú rimonok teste hatosztású, két emeletes, kupolás tornyot ábrázol. Az emeleteken baldachinos fülkékben héber magyarázó feliratokkal ellátott öntött tárgyak vannak. Az apró tárgyak az ókori jeruzsálemi szentélyre utalnak. Az első emeleten a Szentély felszerelési tárgyait az arany menórát, a füstölő oltárt, a szent kenyerek asztalát, a rézmedencét, a kőtáblákat tartalmazó, arany fedelű ládát és egy olajoskorsót láthatunk. A második emeleten a szentélyben szolgálatot teljesítő főpapok ruházatának kellékei: a tizenkét törzs szimbolikus köveivel díszített főpapi mellvért, az efód, az arany fejdísz, a nadrág, a köntös, a főpapi öv, és a füstölő látható. A fülkék előtt kis erkélyek, a fülkéket elválasztó éleken pedig gazdagon díszített áttört ornamensek vannak. A tóradísz csúcsa vázában álló virágcsokor. Mindkét rimonon hosszú láncon váltakozva három gránátalma és három csengettyű lóg, melyek ünnepélyes csilingelést biztosítanak a felöltöztetett tóratekercs mozgatásakor. A csengettyűk között gránátalma és szőlőfürt alakú díszek váltakoznak, a tóra és Izrael népének szimbólumaiként. A rimonpár Padovában készült a 18. század első felében. Hasonló rimonpárokat készítettek több észak-itáliai városban, s több hasonló példány is ismert a világ jelentősebb judaika gyűjteményeiből. A rimonpárt Lajta Béla építész keleti útja során vásárolta, majd 1910-ben az akkor megalapított Zsidó Múzeumnak ajándékozta.
Feliratai: 
חשן=Főpapi melldísz
מצופת=Főpapi süveg
כתנת=Főpapi köntös
מכוסים=Főpapi nadrág
מעיל=Főpapi talár
אפו=Föpapi palást

קדש להי=Szent az Ö-valónak
כפרת=Frigyláda függöny
עץ זהב עץ=Fa, arany, fa
מזבה החיצון=Külső oltár
מזבה=oltár
ארון הקדש=Szent frigyláda
ויוצא פרח="Virág fakadt"
אבנת=öv (szolgálati)

Béla Lajta (Leitersdorfer) architect and designer of the Chevra Kadisha institutions in Pest, in 1904 drafted a plan of a Jewish museum to be set up. He purchased the typically Italian Torah finials for his own collection, but when he heard about the founding of the museum in 1910, he was among the first ones to enrich the collection with these torah ornaments which depict the furnishings of the Jerusalem Temple, made in Padua in the beginning of the 18th century.

Padova

1701

Lajta Béla ajándéka 1910-ben

Donated by Béla Lajta, 1910

ezüst
Partly gold plated silver, embossed, engraved with cast decoration

Magasság: 70cm
Talpátmérő: 10cm

חשן
מצופת
כתנת
מכוסים
מעיל
אפו

קדש להי
כפרת
עץ זהב עץ
מזבה החיצון
מזבה
ארון הקדש
ויוצא פרח
אבנת

Állandó kiállításban
A zsidó idő

Kohlbach Bertalan: A Magyar Zsidó Múzeum. In: Múlt és Jövő, 1912. 40.
A Magyar Zsidó Múzeum katalógusa. I–II. In: IMIT 1915. külön füzetben, 1. tétel
Mihalik Sándor: A Magyar Zsidó Múzeum ötvösművei. Kézirat. [1939] Magyar Nemzeti Múzeum adattára, 99 tétel
Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 19. tétel
Dávid Katalin: Magyar egyházi gyűjtemények kincsei. Budapest: Corvina, 1981. 71. tétel
Mirjam Gelfer–Jorgensen: Towers and Bells: The Symbolism of Torah Finials. In: Studia Rosenthaliana Vol. 37. (2004) 37–54.
Tárgysorsok / Objects and Fates. Budapest: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 2017.

Állandó kiállítás (1984-2016)

100 év – 100 tárgy (2016-2018)

Tamid: [mindig, ismétlődően visszatérően, állandóan] (2017-állandó)

Available for purchase on postcard