Nyomtatott, bársony kötésben fém verettel.. 212 oldal, sziddur német fordítással. Fordította Mannheimer, I. kötet borítója zöld bársony, sarkaiban fém veretekkel. Közepén Mózes a kettős kőtáblával, alatta RD monogram. Kapcsos. A lapok szélei aranyozottak.
Négy stilizált karmos lábon áll. Négyoldalas, áttörtműves talpa kettős oroszlánokkal, valamint kagylós, leveles díszekkel ékített. Szára áttörtműves. Szárnyas három griffmadárral. Felette díszváza idomú tag. Tornyos felső része alul álló levéldíszes peremmel. Szemközti egyező oldalán alul két álló oroszlán gyümölcskosárral és madarakkal. A másikon két madár díszvázában levő gyümölcskötegekkel, levelekkel. Tetején madár. Koronázó része rokokó kagyló idomú. Tetején XIV. Lajos stílű szalagfonatos dísz. Fent félgömbös filigrándíszű gombbal.
1859. szeptember 6-án avatták fel a Dohány utcai zsinagógát. Az épületet a bécsi sztárépítész, Ludwig Förster tervezte, a frigyszekrény pedig a magyar romantikus építészet mestere, Feszl Frigyes tervei alapján készült. Felavatásakor a zsinagóga korának legnagyobb zsidó imahelye volt. Az istentiszteleteket orgona és vegyes kórus kísérte, a rabbik kezdetben németül, majd magyarul prédikáltak. Az épület – amely a magyar zsidó közéleti és politikai események helyszíneként a magyar zsidó közösség szimbolikus terévé vált – elkészültének szimbolikus eseménye volt a zárókő elhelyezése a frigyszekrény belsejében, külön erre az alkalomra készíttetett ezüst vakolókanállal. Ezt a vakolókanalat és a zsinagóga kulcsait relikviaként, külön dobozban őrizte a közösség, majd a múzeum épületének felavatásakor a zsidó
közösségi emlékezetet őrző múzeumi gyűjteményben helyezte el.
