Politzer Saga 9: A holokauszt

mp4

7 min

Forgács Péter

Film narráció
Misner Ignác, Ambrus Sándor és Bözsi, Virány Alfréd és Lili valamint gyermekeik valamennyien Ignác Teréz körúti bérházában éltek. Virányéknál 1942 óta közvetlenül 8 óra előtt volt a vacsora, mert nyolckor meghallgatták rádión az angol BBC német nyelvű híreit. Nem a magyart, hanem a németet, ami nem okozott nehézséget a német Fräuleinnokkal felnövő, németül tökéletesen beszélő középosztálybeli zsidó családban. Az 1942. december 17-iki esti adásban hallották Eden brit külügyminiszter beszámolóját a koncentrációs táborokról, a lengyel zsidók tömeges elpusztításáról. Minderről a magyar sajtóból nem értesülhettek, de még a BBC magyar nyelvű adásából sem, ahol a zsidók helyzete egyáltalán nem volt téma, mert az angol hírszerzés szerint az antiszemita magyar lakosság nem támogatná a szövetségeseket, ha azok túlzottan zsidópártinak tűnnének. Az első világháború után a Monarchia romjain létrejött Horthy-rendszer alapideológiájában fontos szerepet kapott az antiszemitizmus. Magyarországot 1920-ban érte történelmének egyik legnagyobb sokkja: a trianoni békediktátum az ország kétharmadát és magyarok milliót ítélte a Monarchia utódállamainak. A társadalom egyöntetűen elítélte és tragédiának élte meg a történteket, amit a rendszer propagandagépezete egyre inkább kihasznált, és lényegében kollektív bűnösnek kiáltották ki a magyarországi zsidóságot. A harmincas években a trianoni békeszerződés felülvizsgálatára törekvő magyar külpolitika egyre inkább a náci Németországhoz kötötte az ország sorsát. A belpolitikában fokozatosan felerősödtek a szélsőséges, zsidóellenes hangok, pártok és mozgalmak.Az 1930-as évek végén sorra léptették életbe a zsidóellenes törvényeket, melyek következtében tízezrek vesztették el megélhetésüket. Misner Ignácot és Istvánt és Ambrus Sándort is kizárták az ügyvédi kamarából. A zsidótörvények mellett erre az időszakra a magyar zsidóság már több tízezres emberveszteséget is elszenevedett. 1941-ben a belügyi hatóságok közel húszezer zsidót deportáltak az egykori Szovjetunió megszállt területeire, Kamenec Podolszkijba, ahol többségüket SS-alakulatok lőtték tömegsírokba. 1942 januárjában az újonnan visszacsatolt Délvidéken magyar katonai és csendőri alakulatok partizánvadász akció ürügyén tömegesen mészároltak le szerbeket és zsidókat. Miután az ország belépett a Szovjetunió elleni háborúba, a megbízhatatlannak tartott a zsidó férfiakat fegyvertelen munkaszolgálatra kötelezték. Sokan az őrök kegyetlenkedésének estek áldozatul, a fronton tízezrek fagytak meg, haltak éhen, vagy kerültek hadifogságba. A Teréz körúti Misner házban eközben próbálták fenntartani a normális életkereteket – egyre kevesebb sikerrel. Misner Ignác lánya, az ekkor már 68 éves Margit fogta össze a családot. Apja, Ignác képtelen volt megérteni, hogy mi történik körülötte. A törvények következtében kizárták a kamarából, elvesztette dunántúli földbirtokait, sőt már a családi ünnepi ebédeken használt étkészleteket, és az arany zsebóráját is be kellett szolgáltatnia a Magyar Nemzeti Bankba. Dédunokája, Gyula 1943-ban kitűnően érettségizett, orvosnak készült, de a törvények értelmében zsidóként erre alig volt esélye. Végül Margit elképesztő kapcsolatrendszerének köszönhetően szeptemberben mégis megkezdhette az egyetemet. A következő, tavaszi szemeszter már félbeszakadt: márciusban a német csapatok megszállták Magyarországot, melynek következtében az eddigieknél is sokkal súlyosabb rendelkezések léptek életbe. Áprilisban Ambrus Sándort sok más fővárosi ügyvéddel, újságíróval és közéleti személyiséggel együtt letartóztatta a Gestapo, és Horthyligetre internálták. Innen gyalogmenetben hajtották Dachauba, ahol életét vesztette. Ekkor már a még otthon lévők sem hallgathatták a rádiót, mert a zsidók rádióit is elkobozták. Lili férje, Alfréd maga vitte el a négy évvel korábban vásárolt világvevőt leadni. Be kellett szolgáltatni Gyula érettségi ajándékként kapott biciklijét is, csakúgy, mint az autót. Húsvét hétfőn Lili és Alfréd egy távoli, kikeresztelkedett rokon temetésére mentek – ekkor kellett először a zsidókat megjelölő sárga csillaggal a kabátjukon utcára menniük. Májusban már Gyulát is behívták munkaszolgálatra. A Bükkben dolgoztak, embertelen körülmények között, ahonnan az ősz folyamán valahogyan sikerült megszöknie. Egyetemi évfolyamtársa, egy katolikus lány, Bayer Klára bújtatta el barátaival együtt egy elhagyatott gyár területén. Júniusra az egész ország területéről deportálták a zsidókat, többségüket Auschwitzba. Ekkor már csak Budapesten maradtak zsidók, akiket sárga csillaggal megjelölt házakba költöztettek össze. Ambrusék lakását kiutalták egy detektívnek. Misner Ignác töretlenül hitt a jogrendben, az igazságban, és Horthy kormányzóban, ezért ekkor levélben kérte, hogy őt, a köztiszteletben álló ügyvédet és családját mentesítsék a zsidókra vonatkozó törvények hatálya alól. Megrázó levele süket fülekre talált. Októberben a nyilasok átvették a hatalmat, ami megpecsételte a budapesti zsidók sorsát is. Aki csak tudott, védleveleket szerzett a semleges államok követségeitől, vagy ezen államok védettsége alatt álló házakba igyekezett bejutni. De ez sem mindig jelentett védelmet: a nyilasok széttépték a védleveleket, és nem egy esetben a védett házak lakóit is összeterelték és a Dunába lőtték. Margit testvérét, Gizellát és családját is egy védett házból hurcolták el, fivérét, Istvánt pedig a saját bérházuk házmestere jelentette fel és hurcoltatta el. Misner Ignác éhen halt a pesti gettóban. Sohasem fog már kiderülni, hogy Margit, és a néhány túlélő családtag miképpen menekült meg. Ismeretlen segítők és feljelentők, néha a csoda alakította a zsidók sorsát. A felszabadulás után mindenkinek az első gondolata a családtagok megtalálása, felkutatása volt. Margit elvesztette az apját, fivérét és nővérét, sógorát, unokaöccsét, és számtalan további rokont. A Politzer ágon tizennyolc hozzátartozója lett a holokauszt áldozata. A többiek, Misnerek, Morgensternek, Markbreitok, Hayok, Öszterreicherek és mások sorsáról még csak hírmondó sem maradt.