MILEV

Browse Items (34 total)

  • latvany_noeylet1_small.jpg

    A korszak gyakorlatának megfelelően díszes oklevél felső harmadának képei a nőegylet tevékenységére utalnak. A képmező középén látható a Nőegylet leányárvaházának első, Damjanich u. 26. Sz. alatti épülete, melyben az oklevél kiállításának idején 12 kislányt neveltek a nőegylet költségén és felügyelete alatt. Az épülettől jobbra és balra álló nőalakok a nőegylet többi jótékonysági terét jelképezik. Az almát osztó nőalak a szegények tápintézetére utal, melyben naponta harminc szegény kapott ebédet, felekezeti megkötés nélkül. A fiatal anyákkal és kisgyerekekkel körülvett másik nőalak kezében gyolcsot tart, hiszen a kelengyesegélyt ekkoriban még természetben osztották ki. Az édesanyja emlékére komoly adományt tevő Fochs Antal tiszteletbeli tagsági oklevelét Gottesmann Marie, Bischitz Johanna és a nőegylet titkára, Buchsbaum úr írták alá.

    The pictures on the honorary certificate issued by the Jewish Women’s Association of Pest, founded in 1866, refer to the activity of the association. In the middle of the picture the first building of the association’s girl orphanage can be seen, where 12 young girls were raised at the expense and supervision of the women’s association at the time of issuing the certificate. Female figures on the right and left of the building symbolize the other charity places of the women’s association. The woman distributing apples refers to the catering home of the poor, where thirty poor people received lunch each day, regardless of religious affiliation. The other female figure, surrounded by young mothers and children, holds a linen cloth (trousseau) in her hand, because at this time the aid for mothers with newborns were distributed in nature. Antal Fochs gave major donation in memory of his mother and received an honorary membership certificate signed by Marie Gottesmann, Johanna Bischitz, and the secretary of the women’s association Mr. Buchsbaum.

  • salamonvilmos_hagyaték_makett1.JPG

    A bustyaházi munkaszolgálatos tábor fából faragott makettje
  • 64_1674_egyben.jpg

    Az uradalmak gazdasági ügyeinek intézése és a kereskedelem fellendítése érdekében a földesurak számos esetben telepítettek le birtokaikon zsidókat. A Szatmár megyei Nagykároly földesura, Károlyi Sándor 1740–ben ötven telket bocsátott zsidók rendelkezésére a kastélya mellett, hogy megtelepedjenek az elnéptelenedett városban. A közösség szabadon választhatott magának rabbit, de a választást jóvá kellett hagyatniuk a helyi közigazgatás képviselőivel.
    1834–ben a nagyhírű talmudtudóst, Perls Mayert hívták meg rabbinak Nagykárolyba, majd egy év múlva megyei főrabbivá is választották. Az utóbbiról művészi gonddal megírt okiratot állítottak ki, melyben felsorolják a rabbi kötelességeit és jogait. Az iratot a megye zsidó közösségeinek képviselői aláírásukkal látták el, s a szerződést a nagykárolyi zsidó közösség jóváhagyása jeléül megpecsételte. A dokumentum másik oldalán magyar nyelven megerősítik, hogy a héber szövegű szerződés Perls Mayer és a megye zsidósága között kötött szerződés, és jelzik, hogy a választáson a zsidó közösségek képviselői mellett részt vettek a megye vezető tisztviselői is. Az iratot ezen az oldalon a megye főszolgabírája írta alá és erősítette meg pecsétjével.

    Perls Mayer fia, Perls Ármin Pécsett lett neológ rabbi, s jó viszonyt ápolt az Egyenlőség folyóirat főszerkesztőjével, Szabolcsi Miksával, aki 1910-ben a frissen alapított Zsidó Múzeum számára elkérte az értékes dokumentumot.
  • 54_eszlar.jpg

    1882. április 1-én Tiszaeszláron eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cselédlány, és a falubeli zsidókat a lány rituális meggyilkolásával gyanúsították. A nagy vihart kavaró, több mint egy évig húzódó vérvád-per a zsidók felmentésével végződött. A vád és a per részleteiről a korabeli sajtó részletesen beszámolt, a zsidók védője, Eötvös Károly két kötetes műben írta meg tapasztalatait. A közeli Ricsén élő Natan Liebermann Megilat Eszlár címen, héberül írta le az eseményeket. Műve nyelvi fordulatai, címválasztása a zsinagógákban Purimkor felolvasott Eszter könyvére (Megilat Eszter) utalnak, s ezáltal a perzsiai zsidók csodás megmenekülésével állítja párhuzamba az eszlári pert és a vérvád alóli felmentést. A Megilat Eszlár nem történetírói szándékkal született, hanem abba a hagyományba illeszkedik, amely egy-egy zsidó közösség megmenekülésének emlékére helyi purimokat, lokális „szabadulási ünnepeket” alakított ki. A munkácsi Blayer nyomdában kiadott művet a felmentő ítélet és a per lezárásának évfordulóin a környékbeli zsidó közösségek felolvasták.

    On April 1, 1882 a fourteen year-old girl, Eszter Solymosi disappears in Tiszaeszlár. Local Jews are accused of ritually murdering her. A lengthy blood libel trial followed, eventually resulting in the acquittal of all the accused. The case was widely covered in the press at the time. The defender of the accused Jews, Baron Károly Eötvös wrotea detailed two-volume account of the trial.  At approximately the same time, Natan Liebermann who lived in Ricse wrote a Hebrew language account of the trial, entitled Megillat Eslar. His vocabulary and the title he chose are references to Megillat Esther, or the Book of Esther forming the core of the Jewish festival of Purim, during which it is read aloud in synagogues. The author creates a parallel between the wondrous salvation of the Jewish people and the acquittal of the Jews of Tiszaeszlár in the blood libel trial.  Megillat Eslar is not a historiography; rather it fits into a tradition of holding local Purim festivals to commemorate the sparing of the community from persecution. Megillat Eslar, published by Blayer printers in Munkatsh, was read out in the neighboring communities on the anniversaries of the closing of the trial. 
  • 77_Jointpetek.jpg

    Az 1914–ben alapított American Jewish Joint Distribution Committee a holokauszt után a Magyarországra visszatértek mintegy kétharmadát segélyezte. Népkonyhákat tartott fönn, támogatta a zsidó intézmények rendbehozatalát és fenntartását, hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönöket biztosított a hazatérteknek az élet újrakezdéséhez, segítette a templomok és iskolák újjáépítését. A Joint és vezetői ellen 1953-ban koncepciós pert indítottak a magyar hatóságok, majd az iroda bezárására és magyarországi tevékenysége felfüggesztésére kényszerítették.

    Az élelmiszercsomag kísérőjeként érkezett cédulán héber és jiddis szöveg tudatja, hogy a csomag tartalma a Joint közvetítésével az amerikai zsidóktól érkezett ajándék. Érdekes, hogy az alsó két sorban a Joint teljes angol neve olvasható, kiejtés szerint átírva héber betűkkel. Latin betűs átírásban: A matana fun amerikaner jiden durkh di ameriken dzhuish dzhoint distribushon komite.
  • weinmannaplocsukva.jpg

    Weinmann Éva 1928. október 4-én született Budapesten. Néhány nappal a 13. születésnapja után kezdett naplót írni, amelyben minden örömét, bánatát és titkát rögzítette. Naplójából – egy kamaszlány élményein keresztül – megismerhetjük a háború során egyre nehezedő körülményeket, a csillagos házak, majd a pesti gettó történetét. 16 évesen őt is besorozták munkaszolgálatra, a ferihegyi repülőtér körüli építési munkákban vett részt. Megérte a felszabadulást, de 1946-ban a háborús évek alatt szerzett betegségében, leuklmiában elhunyt.
    Sírja a Kozma utcai temető A. parcella 3. Sor 23 . sírhelyén van.
    Naplóját egyedül maradt édesanyja halála után, 2002-ben ápolója juttatta el gyűjteményünknek.
  • 001.JPG

    1946-47-ben, a Hasomer Hacair debreceni haksaráján írt és részben nyomtatott hagada.
  • 64_2307.jpg
  • muzeum_1nap_2015_dec.30-891.jpg

    A burgenlandi hét község története visszavezethető a középkorig, de igazi felvirágzásuk
    a 18. századra tehető, amikor a herceg Esterházy család védelme alatt pezsgő közösségi és szellemi életet élhettek. A hét község vezető közössége Kismarton (ma: Eisenstadt) volt. Itt a földesúrral kötött szerződés (Schutzbrief) értelmében a zsidók külön utcákban lakhattak, zsinagógát építhettek, rabbit tarthattak, kiépíthették a közösség fenntartásához szükséges intézményrendszert, és belső ügyeikben bíráskodási joguk volt. Utcáikat szombatra lánccal lezárhatták, amely még ma is látható a zsidónegyed kapujának közelében. A közösség egyik leghíresebb rabbija Samson Wertheimer egy időben országos főrabbi is volt. 1732-ben a herceg szépen faragott bírói pálcával ajándékozta meg a zsidó bírót, amelyet a hitközség a zsidó közösségi autonómia szimbólumaként megőrzött. A pálca 1935-ben a múzeum korábbi munkatársa, a kismartoni születésű Fürst Aladár révén került a Zsidó Múzeum gyűjteményébe.
  • muzeum_1nap_2015_dec.30-695.jpg

    A hagyományos zsidó közösségi szertartások fontos része a kenyér és a bor megszentelése, a kiddus. Kiddus vezeti be a családi ünnepeket csakúgy, mint a közösség közös lakomáit, megemlékezéseit. A kiddushoz a bort díszes serlegbe, kehelybe vagy akár egyszerű pohárba is önthetik, csak az áldásmondáshoz szükséges minimális bormennyiség meghatározott, a többi a használók igényei és lehetőségei szerint alakul.
    A közösségi kiddusoknál használt serlegek jellemzően díszesek és drágák, hiszen az egész közösség parancsolatok kiteljesítése iránti igényének jelképei.
    A hevra kadisák, azaz a temetkezési és jótékonysági szentegyletek a közösségek legelőkelőbb, áldozatvállalásra leginkább képes és hajlamos tagjait fogadták soraikba. Az egyleti gyűlések, tisztújítások és a halottak emlékére rendezett közösségi alkalmak mindegyikét kiddus vezette be. Az ehhez használt serlegeket általában az egylet jótékony pénztárából készíttették vagy vásárolták, s a vásárlás tényét és időpontját rávésették a tárgyakra is. Gyakori, hogy a tárgyak csak ezen felirataik alapján köthetőek a zsidó tradícióhoz és nevezhetőek judaikának, megjelenésük, mintakincsük pedig nem különbözik a más közösségekben használt serlegektől.
    Az óbudai hevra kadisa aranyozott ezüst serlegét felső felirata szerint Gumpel úr, Wolf úr és Gerson úr készíttették 1749-ben.
    A tárgy jóval korábbi, az 1600-as évek elején készült. A gazdag növényi ornamentika mellett három koszorúban sisakos antik harcosfejek utalnak arra, hogy eredetileg más célra készülhetett.
    Az eredeti adományozás után több mint száz évvel újabb vésett felirat került a tárgyra, mely szerint „Ajándék örök emlékezetül a pesti Szent Egyletnek tőlem, Mózes Izsáktól, akinek fénye világítson, fia Wolf Holitschernek, kinek emléke legyen áldott. A kis időszámítás szerint 638-ban.”
    A Holitscher család előkelő óbudai zsidó család volt, akiknek nevét az óbudai jegyzőkönyvekben és több szertartási tárgyon is olvashatjuk. A felirat tanúsága szerint leszármazottaik az óbudai zsidók többségéhez hasonlóan átköltöztek a Duna másik oldalára, Pestre, ahol az 1800-as évek közepétől egyre erősödő zsidó közösség alakult ki. A korábban az óbudai hevra kadisa tulajdonában lévő serleget 1878-ban Holitscher Mózes Izsák a pesti hevra kadisának ajándékozta, ahol feltehetően az 1930-as évekig használták.
    Jelenlegi helyén a Pesti Hevra Kadisa letéteként szerepel.
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2