Browse Items (34 total)
-
-
OMZSA plakett
Az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) 1939-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a zsidótörvények miatt segélyezésre szoruló tömegek ellátásához szükséges anyagi fedezetet előteremtse. Az OMZSA számára jelentősebb összeget adományozók kapták meg az Örkényi Strasser István által tervezett bronzplakettet, az „áldozatos kötelességteljesítés ércbevésett dokumentumát”. Az érem egyik oldalán egy nő és egy gyermek alakja mellett az OMZSA jelmondata: „Testvéredet ne hagyd el!” olvasható, másik oldalán pedig az OMZSA jelvénye és a donációra utaló szöveg: „Ezen érem tulajdonosa teljesítette kötelességét az OMZSA-val szemben.” A plakettet a fiatal szobrászművész, Örkényi Strasser István (1911–1944) készítette, akinek szépen induló pályáját 1941-től a munkaszolgálat szakította félbe. Századát 1944. október 11-én a kiskunhalasi pályaudvaron lemészárolták. A plakettet a csepeli acélművek
alapítójának fia, báró csepeli Weiss Alfonz ajándékozta a múzeumnak, aki a leggazdagabb magyar zsidó család tagjaként támogatta rászoruló hittestvéreit.
OMZSA tevékenységéről, iratait lásd: http://archives.milev.hu/index.php/omzsa-iratai;isadTags 50objects -
-
-
Rabbiszerződés
Az uradalmak gazdasági ügyeinek intézése és a kereskedelem fellendítése érdekében a földesurak számos esetben telepítettek le birtokaikon zsidókat. A Szatmár megyei Nagykároly földesura, Károlyi Sándor 1740–ben ötven telket bocsátott zsidók rendelkezésére a kastélya mellett, hogy megtelepedjenek az elnéptelenedett városban. A közösség szabadon választhatott magának rabbit, de a választást jóvá kellett hagyatniuk a helyi közigazgatás képviselőivel.
1834–ben a nagyhírű talmudtudóst, Perls Mayert hívták meg rabbinak Nagykárolyba, majd egy év múlva megyei főrabbivá is választották. Az utóbbiról művészi gonddal megírt okiratot állítottak ki, melyben felsorolják a rabbi kötelességeit és jogait. Az iratot a megye zsidó közösségeinek képviselői aláírásukkal látták el, s a szerződést a nagykárolyi zsidó közösség jóváhagyása jeléül megpecsételte. A dokumentum másik oldalán magyar nyelven megerősítik, hogy a héber szövegű szerződés Perls Mayer és a megye zsidósága között kötött szerződés, és jelzik, hogy a választáson a zsidó közösségek képviselői mellett részt vettek a megye vezető tisztviselői is. Az iratot ezen az oldalon a megye főszolgabírája írta alá és erősítette meg pecsétjével.
Perls Mayer fia, Perls Ármin Pécsett lett neológ rabbi, s jó viszonyt ápolt az Egyenlőség folyóirat főszerkesztőjével, Szabolcsi Miksával, aki 1910-ben a frissen alapított Zsidó Múzeum számára elkérte az értékes dokumentumot.
Tags 50objects -
-
Strelisky család esküvője
A középpontban, a szabad ég alatt álló baldachin alatt a házassági évfordulóját ünneplő Strelisky Lipót és Tetinger Róza áll, köröttük harmonikus elrendezésben gyermekeik, vejeik és unokáik. Előttük, az eskető rabbi szerepében Malvin lányuk férje, Grünvald Jakab, tekintélyes pesti gabonakereskedő. Körülöttük gyermekeik, – 6 leány és 1 fiú – és három unoka. A baldachint Linka lányuk férje, Arnstein Henrik mérnök, később a mérnök egylet elnöke, városi bizottsági tag, udvari tanácsos tartja, a serlegtartó fiú egyetlen fiúgyermekük, a későbbi fényképész Sterlisky Sándor. Mellettük sorban, balról jobbra lányaik: özv. Lubelsky Sándorné két fiával, Frigyessel, aki később a „Gizella–malom" igazgatója lett, és Ödönnel, aki szintén fényképész lett. Mellette Strelisky Leontin, aki a kép elkészülte után házasodott Kuhn Leóval, Malvin gyermekével, Grünwald Imrével, aki később Gergelyre magyarosított és festőművész lett. Mellette Klára, aki a festmény elkészültekor még hajadon, majd később Schlesinger Mórné lett, aztán Arnsteinné Linka, és Friderika, aki Fayer Zsigmond nagykereskedő felesége lett.
Fent a sarokban, jobbra és balra Strelisky Lipót apja, a híres első pesti kántor David Brod és felesége az égből áldják meg őket.Tags 50objects -
Zsinagógai ülőhely jegy
Az Orczy házi zsinagógába szóló templomülés-jegy Schwarz Leopoldné részére -
Szobor makett: Debóra vagy Hungária alakja
Róna József (1861–1939) szegény lovasberényi zsidó családból származott, de tehetségével a korszak egyik neves szobrásza lett. „Legtöbb nagy műve a magyar nemzet nagyjainak hősi, gyakran monumentális megörökítése. Ő mintázta igen sok magyar város Kossuth-szobrát, több fővárosi szobrot, amelyek közül a legkiválóbb, a magyar fővárosnak is egyúttal legszebb emlékműve Savoyai Jenő lovas szobra, amely a budai várkertben áll” – így méltatta a művészt egyik nekrológja. A Zsidó Múzeum megszerezte a szobrász több művének gipszmásolatát is, amelyek múzeumi kiállításával hangsúlyozni kívánták a zsidó művészek társadalmi integrációját,
nemzeti érzéseit. 1933 óta része a gyűjteménynek az itt kiállított mű, amely egy végül meg nem valósult hősi emlékmű tervezete, középen Hungária alakjával. -
Talpas pohár
A hagyományos zsidó közösségi szertartások fontos része a kenyér és a bor megszentelése, a kiddus. Kiddus vezeti be a családi ünnepeket csakúgy, mint a közösség közös lakomáit, megemlékezéseit. A kiddushoz a bort díszes serlegbe, kehelybe vagy akár egyszerű pohárba is önthetik, csak az áldásmondáshoz szükséges minimális bormennyiség meghatározott, a többi a használók igényei és lehetőségei szerint alakul.
A közösségi kiddusoknál használt serlegek jellemzően díszesek és drágák, hiszen az egész közösség parancsolatok kiteljesítése iránti igényének jelképei.
A hevra kadisák, azaz a temetkezési és jótékonysági szentegyletek a közösségek legelőkelőbb, áldozatvállalásra leginkább képes és hajlamos tagjait fogadták soraikba. Az egyleti gyűlések, tisztújítások és a halottak emlékére rendezett közösségi alkalmak mindegyikét kiddus vezette be. Az ehhez használt serlegeket általában az egylet jótékony pénztárából készíttették vagy vásárolták, s a vásárlás tényét és időpontját rávésették a tárgyakra is. Gyakori, hogy a tárgyak csak ezen felirataik alapján köthetőek a zsidó tradícióhoz és nevezhetőek judaikának, megjelenésük, mintakincsük pedig nem különbözik a más közösségekben használt serlegektől.
Az óbudai hevra kadisa aranyozott ezüst serlegét felső felirata szerint Gumpel úr, Wolf úr és Gerson úr készíttették 1749-ben.
A tárgy jóval korábbi, az 1600-as évek elején készült. A gazdag növényi ornamentika mellett három koszorúban sisakos antik harcosfejek utalnak arra, hogy eredetileg más célra készülhetett.
Az eredeti adományozás után több mint száz évvel újabb vésett felirat került a tárgyra, mely szerint „Ajándék örök emlékezetül a pesti Szent Egyletnek tőlem, Mózes Izsáktól, akinek fénye világítson, fia Wolf Holitschernek, kinek emléke legyen áldott. A kis időszámítás szerint 638-ban.”
A Holitscher család előkelő óbudai zsidó család volt, akiknek nevét az óbudai jegyzőkönyvekben és több szertartási tárgyon is olvashatjuk. A felirat tanúsága szerint leszármazottaik az óbudai zsidók többségéhez hasonlóan átköltöztek a Duna másik oldalára, Pestre, ahol az 1800-as évek közepétől egyre erősödő zsidó közösség alakult ki. A korábban az óbudai hevra kadisa tulajdonában lévő serleget 1878-ban Holitscher Mózes Izsák a pesti hevra kadisának ajándékozta, ahol feltehetően az 1930-as évekig használták.
Jelenlegi helyén a Pesti Hevra Kadisa letéteként szerepel.Tags 50objects