(1882-ig Fischer). Pedagógus, a Pesti Izraelita Hitközség polgári leányiskolájának igazgatója. (Apostag (Fejér megye), 1834. – Budapest, 1910. április 3.)
Először Kajászószentpéteren tartózkodott, majd 1858-1860-ig a nagymúltú lovasberényi hitközség elemi iskolájában tanított. Ezt követően Győrben, Sátoraljaújhelyen oktatta a gyermekeket A kiváló pedagógust 1867-ben báró Eötvös József a fővárosi izraelita mintaiskolához helyezte át. Később a Pesti Izraelita Hitközség leányiskolájának igazgatójává nevezték ki.
Nagyarányú szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Számos kiadást megért tankönyvein több generáció nőtt fel.
Az újkorban is jellemző, hogy a hanukai menórák a terület jellemző építészeti elemeit hordozzák, nem egyszer konkrét épületeket megmintázva. A lengyel sárgaréz hanukai menóra a terület zsinagógáit idézi.
Épülethomlokzatot mintázó hátsó fallal. Négy lábon áll. A padkán elöl áttört művű rács. Nyolc váza alakú gyertyatartó. A támláján két ablak és ajtó helye kivágva. Közöttük gyertyatartó. Felül előrenyúló ereszen. két stilizált állat alak. Oldalai egy-egy álló oroszlán, farkukon egy-egy gyertyatartó.
Sárgaréz. Négy lábon áll. Sima padkáján nyolc henger alakú tartó, táblája áttört műves, melyen két álló oroszlán kétfülű kancsót tart. Oldalain egy-egy oroszlán, hajlított farkuk egy-egy gyertyát tartanak.
