MILEV

Browse Items (54 total)

  • LAP1.JPG

    „A kistarcsai vonat egyik foglyát Reich Jakabnak hívták. (…) Az asszony értesült, hogy férjét Kistarcsára vitték, és nhány nap múlva levelezőlapot kapott tőle. Neve és lakcíme alatt a férje keze írásával utóiratféle: »Áldott legyen a kéz, amely postára adja ezt a lapot.« Aztán – más kézírással – a következő szöveg: »Pocsolyában találtam Karácsond vasútállomáson, ezennel postára adom.« A levelezőlap szövege pedig: »Ma szerda délután van. Felraktak minket a vonatra, és megyünk. Isten áldjon, drága családom, Apa.« Nemsokára levél érkezett, vécépapírra írva, a levélíró ismét Isten áldását kéri a postázóra. »Németországba megyünk – írta Reich Jakab. – Talán újabb csoda történik, mint múlt szombaton, és visszairányítanak bennünket. Semmit sem vihettem magammal. Valahogy majd csak elviselem a sorsomat, és nem akarlak szomorítani benneteket, de úgy szeretnék veletek lenni. Drága gyerekeim, viseljétek gondját Anyának… A tehervonatról, szeretettel: Apa.« Reich Margó – törékeny, sápadt, ősz asszony – mindkét levelet és a levelezőlapot felmutatta a tárgyalóteremben. Soha többé nem kapott hírt a férjéről. Csak annyit tud, hogy utoljára Auschwitzban látták.”
    In: Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest: Európa, 1984. 483-484. oldal

    1944 októberében Reich Jenőt Auschwitzból átszállították Kauferingbe (Landsberg), ahol 1945 március 8-án, néhány héttel a tábor felszabadítása előtt elhunyt. 
  • Nagyvarad11.jpg
  • 27a.jpg

    A kis ezüstfiligrán mezuzát Böhm Salamon óbudai ötvös készítette 1848-ban.
    Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet. A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat. Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza.
    Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál. A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától. A tokra vágott kis nyíláson keresztül három héber betű látszik: sin–dalet–jod. Ez egyik értelmezésben a „Saddaj” istennév, a másik szerint az „Somer dalté Israel” „Izrael ajtóinak őrzője” héber mondat rövidítése.
    A Böhm Salamon a kis mezuza-tokot ezüstdrótból hajlított, filigrántechnikával készítette, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt. A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva. Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán. Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt.
    A mezuza-tok egy szinte teljesen hasonló másik példánnyal együtt az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéhez tartozott, majd 1949-50-ben a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményébe került át.
    Tags
  • IMG_6807.JPG
  • P1110614.jpg

    Illusztrációk / Illustrations:
    Címlap: Áron balra a füstölővel, Mózes jobbra a kőtáblákkal
    Title page: Aaron with censer on the right, Moses with the stone tablets on the left
    1b: Az Énekek énekének szövege mikrográfiával / Text of Song of Songs in micrographics
    3b: Bibliai versekből kialakított menóra / Menorah shaped out of the text of Biblical verses
    17a: Ruth könyve mikrográfiával / Book of Ruth in micrographics.
    A többi lapon növény-, állat- és angyalábrák
    The rest of the pages are decorated with pictures of vegetation, animals and angels.
    Tags
  • 65_944.jpg

    OMZSA = Országos Magyar Zsidó Segítő Akció
    "Testvéredet ne hagyd el!" a rászoruló zsidók megsegítése

    OMZSA iratait lásd: http://archives.milev.hu/index.php/omzsa-iratai;isad
    Tags
  • F2019.10.jpg

    A felszabadulás után lassan újrainduló zsidó kulturális életnek a kommunista párt politikája vetett véget. A szovjet típusú rendszer eleve gyanakvással kezelt mindenféle kisebbséget, de Izrael Állam 1948-as megalakulását követően különösen ellenségesen szemlélte a zsidó nemzeti ideológiát, a cionizmust. Ebben a helyzetben érzékeny kérdéssé vált a héber nyelv tanulása, mely a vallásban betöltött hagyományos szerepe mellett Izrael Állam hivatalos nyelve is lett, így felkeltette az államvédelmi hatóságok gyanúját. 1953-ban anticionista koncepciós pert készítettek elő, és letartóztatták a magyar zsidó ifjúsági mozgalmak vezetőit. Vizsgálati fogságba helyezték Fischer Piroska óvónőt is, akinek az volt a bűne, hogy a zsidó gyerekeknek héber írás-olvasást, valamint bibliai történeteket
    tanított. Az 1980-as évekre e téren is puhult a rendszer, a magyar
    holokauszt negyvenedik évfordulójára rendezett megemlékezés-sorozat részeként már propaganda célú fényképalbumot készítettek a magyar zsidók életéről. Az egyik képen az ortodox zsidó óvodában Piroska néni tanítja a gyerekeknek a héber betűket. Előttük az asztalon a Tel Aviv-ban, a Sinai kiadónál megjelent Kol Jehuda héber abc és olvasókönyv fekszik.

    A képen: Piri néni, Kerekes Judit, Weinberger Tamás, Weinberger Eszter és Silber Eszter.
    Tags
  • muzeum_2017_aprilis_5-17252.jpg

    Kerek, hengeres testű. Alul és felül fehér sávokban felületén festett díszítések. Ezek között széles vörös sávban héber felirat aranyozott betűkkel:
    הג הפסח
    "Peszahra"
  • 64_2194.jpg

    A zsidók viselete a lakóhelyükön szokásos, a helyi lakosság által hordott ruházatot követte, jellegzetes, csak a zsidók által hordott kiegészítésekkel. A 19. századra a kelet-európai közösségek a hagyományhű viseletet zsidóságuk szerves részének tekintették, és minden eltérést a hagyományok megszegésének, az asszimiláció felé való elmozdulásnak, gyakorlatilag szentségtörésnek tekintettek. Ezzel együtt különösen a nők viselete követte a divat változásait, de viseletük néhány eleme jellemzően megmaradt: a mellkendő, a kötény és a jellegzetes fejfedő, a „csillagkendő”. A csillagkendő (jiddisül: „Sterntichel”) csipkével és gyöngyökkel díszített, koronaszerű fejdísz, melyet kis szaténsapkára illesztve viseltek a férjezett nők. Ez a pompás fejdísz ünnepi viseletnek számított, és értéke miatt öröklődött – de természetesen nem mindenki engedhette meg magának. Készültek olcsóbb, egyszerűbb változatai is, és vannak források arra is, hogy gazdagabb nők hozzájárultak a szegényebbek Sternticheljének kialakításához.
    Ilyen, gazdagon gyöngyözött csillagkendőt visel a róla készült portrén Strelisky Dávid felesége, Fanny is. A reformkorban készült kettősportrén hordott, nyilván ünnepi viseletük hűen tükrözi előző lakóhelyük, a galíciai Brody szokásait, ahonnan 1830-ban érkeztek Pestre. Strelisky Dávid ekkor, negyvenhét évesen lett az Orczy házban berendezett konzervatívabb zsinagóga kántora. A másik, reformokra nyitottabb zsinagóga kántorával, Denhof Károllyal ellentétben neki semmilyen zenei iskolázottsága nem volt, így a Brodyban megszokott dallamokkal imádkozott. Lengyeles stílusa nagy hatással volt a magyarországi ortodoxia liturgiájára.
    A házaspár ünnepi viselete még a szigorúan ortodox hagyományt követi ugyan, de a tény, hogy olajportrét készíttettek magukról, már a nagyvárosban őket ért hatásokat tükrözi. Hat gyermekük közül Lipót az első fényképeszek egyike lett Pesten, műtermét utódai vitték tovább.
    (TZs)
    Tags
  • 64.2132.jpg

    Családi kettősportré: felesége arcképét lásd:
    Strelisky főkántor felesége
    Tags
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2