Browse Items · MILEV

Gyermekágyi tábla

A négyszögletes lap felső negyedében két szárnyas angyal egyik kezével Mazal Tov (jó szerencsét) feliratú drapériát, másik kezében pajzsot tart. A pajzson a 20. zsoltár szövege olvasható. A pajzs alatt középen Ábrahámnak, a zsidó nép ősatyjának neve olvasható. A többi ősatyák (Ichak, Jakov, Mose, Aharon, David, Slomo) és ősanyák (Sara, Rivka, Rahel, Lea) nevei kétoldalt, áttört geometrikus–indás díszítés között olvashatóak. A két angyal alatt Ádám és Éva nevét látjuk, valamint nagyobb betűkkel kiemelve a Lilit távoltartására szolgáló amulett–formulát: „Kinnt (legyen) Lilit, az első” – amit a három varázserejűnek tartott név: „Szinoj, Sinszinoj, Szmangaluf” követ. Ezután azt a midrás–történetet olvashatjuk, amelyben Illés próféta (Elijáhu) legyőzi Lilitet.
Ezt követi nagyobb betűkkel Lilit neveinek felsorolása: „Lilit, Abitu, Obizo, Amzarfo, Hakes, Oram, Ikfudo, Ajelu, Tatruta, Kliht, Avmakta, Setrona, Za, Tiltui, Fitasi.”
A gyermekágyi tábla szövegét a 121 zsoldár szövege zárja, mely egy Bibliai mondatból (Genezis 48:16) formált Dávid–csillagot vesz körül. A csillag közepén nagyobb betűkkel Isten egyik nevét, a Sadai–t (Mindenható) látjuk.
A keret alsó részének közepén ovális mezőben az író, rézmetsző, Mordehaj, tóra–tfilin és mezuza író neve, valamint a dátum: Nyitra, 5592 (1832) olvasható. Ezt két oldalon a „ne legyen a boszorkány” ismételt formulája keretezi.
Az eredeti réz nyomólemez a Krakkói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.

Kinnereth

Siviti tábla

A zsinagógák berendezésének jellegzetes, a zsidó népművészetet jellemző darabjai a sivviti táblák. A sivviti táblák az előimádkozó pultját díszítik úgy, hogy az imádkozás során kelet felé forduló előimádkozó egyben a tábla felé is fordul. A táblák nevüket a rajtuk szereplő zsoltáridézetről kapták. A 16. zsoltár 8 verse szerepel rajtuk mely így szól: „Sivviti Adonáj lönagdi tamid” azaz „Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam”.
A sivviti táblák általában gazdagon díszítettek. Díszítésüknek olyannak kell lennie, ami az előimádkozó figyelmét a zsidó értékekre összepontosítja, s ezzel is segíti az imádkozás közbeni elmélyedést.
Jellemzőek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. A műfaj kialakulását elősegítette, hogy a második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseinek szigorú értelmezése szerint más módon nem lehet teremtett dolgokat ábrázolni. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből alakult önálló műfajjá. A mikrografikus szövegekből összeállított bibliai jelenetek, szimbólumok, vagy akár portrék a 18. századtól jelentek meg zsinagógai vagy otthoni díszekként.
Mordeháj ben Eliezer megyeri kántor sivviti táblájára a Zsoltárok, valamint az öt tekercs: az Énekek Éneke, a Rúth könyve, a Siralmak könyve, a Prédikátor könyve és az Eszter könyve teljes szövegét írta fel. Az oszlopokkal tagolt felület három tympononban végződő, épületre emlékeztető dísze a Zsoltárok könyvének szövegéből áll. Ugyancsak a zsoltárok könyve formálja a hárfával ábrázolt Dávid király alakját, valamint a Jákov álma jelenetet. Az oszlopok által tagolt mezőkben az öt tekercs szövege egy–egy bibliai szereplő formájában jelenik meg: az alsó sorban balra Salamon király az Énekek Énekének, jobbra pedig Ruth, Ruth könyvének betűiből. Felettük baloldalon Eszter az Eszter–könyvéből, illetve jobbra újra Salamon a Prédikátor könyvének betűiből. A Jákov álmának jelenetével egy magasságban, a baloldalon található boríték–forma tartalmazza a Siralmak könyvének szövegét. A tábla alsó-középső részén egy, a bibliai leírásnak megfelelően bimbó és virágformákból álló menóra alakja látható. A lap tetején, a timpanonok között két, tóratekercset tartó madár alakja.
Mordehaj ben Eliezer a táblát 1828-ban fejezte be.

Tags Catalog1916

Megillat Eszter

A rituális szövegek – köztük a Purim ünnepén felolvasott Eszter tekercs – hagyományosan pergamenre, kézzel írt betűkkel készülnek. A kevés 19. századi kivétel egyike Mordeháj Szófer papírra, rézlemezről nyomtatott, gazdagon illusztrált megillája. Mordeháj szófer sztam, azaz tóra, tfilin és mezuza író szófer volt, aki szakrális pergamenek írásával kereste kenyerét, de számos rézmetszete és illusztrált kézirata is fennmaradt. A papírra nyomtatott megillája rituális célra nem használható, inkább a haszkalapárti, polgárosult zsidó rétegek vásárolhatták.
Ez a tekercs három, összeragasztott papírlapból áll, melyre három nyomólemezről készült a szöveg és az illusztráció. A szöveg 11, különböző szélességű oszlopban jelenik meg. A tekercs elején gazdagon illusztrált keretben a megillaolvasásra mondandó áldás szövege látható. Mordeháj Szófer két helyen is megnevezte magát: az első, díszes betűkkel írt szó közepén apró, mikrografikus betűkkel, a tekercs végén pedig egy koronás palásttal díszített ovális mezőben: készítette Mordeháj Szófer sztam, Jozl Szófer sztam fia, a kis időszámítás szerint 594-ben (1834), Nyitrán.