Browse Items (54 total)
-
Családi csoportkép
Weiss Manfréd kezében valószínűleg Kornfeld György
Marianne Kornfeld
Puppa Kornfeld
Edith
Kornfeld Hanna
Chorin Daisy és Weiss Jenő
Kornfeld újságot olvasTags parasa -
Das israelitische Bethhaus in Pesth, entworfen von dem Architecten L. Förster
A Dohány utcai zsinagógáról készített színezett litográfia Karl Schumann rajza után Ludwig Förster műintézetében készült, feltehetően 1857 körül. A pesti hitközség elöljárósága 1850. december 15-én határozta el, hogy a Dohány utcai telken reprezentatív, fényes kultusztemplomot épít. Több építészt felkértek a tervezésre, végül hosszú huzavona után a bécsi tempelgasse-i zsinagóga építőjét, Ludwig Förstert bízták meg a tervezéssel. Az építész és a zsidó hitközség közötti elszámolási viták nyomán Förster 1857. november 15-én felmondta az együttműködést – ezért a zsinagógát már Feszl Frigyes közreműködésével fejezték be. Mivel a metszet rajzolója, Schumann Förster helyettese volt, a lap pedig Förster bécsi intézetében készült, valószínűsíthető, hogy még a felmondás előtt, 1857-ben készült.
A Dohány utcai zsinagóga felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. -
Dobozka (etrogtartó?)
Az etrog a négy növényből álló szukkoti csokor része, rituális használata során a speciális tárolóedényből kézbe kell venni. Európa nem mediterrán részein a déli vidékeken termő etrog beszerzése komoly anyagi áldozatot és közösségi összefogást igényelt, ezért érthető, hogy használaton kívül gondosan őrizték. A koraújkortól ismerünk etrogtartóként használt dobozokat vagy tálakat; ezek gyakran az általánosan használt cukortartó dobozokra és a borkóstoló tálakra emlékeztetnek.
Különösen tanulságos a kulcsra zárható, fedelén a nyilát köszörülő Ámor alakjával díszített dobozka. A pogány isten alakjával díszített dobozt felirata szerint a cedaka-gabbajok (azaz a közösség fenntartását szolgáló belső adókat beszedő elöljárók) vásárolták 1835-ben, szukkotkor. A szigorú zsidó értelmezés szerint bizony bálványimádó tárgy eredetileg a közösségi pénzek biztonságos tárolására szolgálhatott.
Az óbudai közösség tárgyait elsőként leíró Bató Lipót amellett, hogy furcsállja a pogány istenalakkal díszített tárgy megvásárlását, a héber feliratot (mely időmeghatározásként írja, hogy a dobozt szukkotkor vásárolták) picit félreértelmezve úgy véli, hogy a dobozkát szukkot ünnepére vették az előimádkozó használatára. Az antikizáló profán tárgyat a héber felirat tette judaikává, a katalógus-értelmezése pedig túljudaizálta, azaz rituális, vallási célt szolgáló kellékké tette. Ez jól illik az integrálódó zsidók önképéhez, mely a zsidókat egy csakis vallási praxisában eltérő közösségként értelmezte. Ugyanakkor ez azzal is járt, hogy új tárgyként bevezettek egy olyan szezonális luxustárgyat, amire a vallási gyakorlatban semmi szükség, és feltehetően csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy a szukkot nyolc napjára, az etrog használaton kívüli tárolásához egy drága tárgyat vásároljanak.
(TZs)Tags parasa -
Emléklap díszes keretben
A vesztes világháború és a mindent felforgató forradalmak után, az egyre zsidóellenesebbé váló légkörben zsidók ezrei néztek szembe az egyre bizonytalanabbá váló jövővel. A már az emancipációs törvény után, a teljes jogi egyenlőségbe született fiatalok egy részének válaszreakciója a zsidó nemzeti ideológiához, a cionista mozgalomhoz való csatlakozásuk lett. 1925-ben megalakult a Magyar Cionista Szövetség ifjúsági szakosztálya, melynek minden jelentősebb városban alakultak helyi csoportjai. Ezek a csoportok a új zsidó fiatalságot akartak nevelni, amely “képes új erőket vinni a zsidó életbe”. Ennek érdekében zsidó kulturális eseményeket szerveztek, és bekapcsolódtak a Palesztina-építőmunkába.
A győri csoport 1928-ban hanuka estet szervezett, ahol Lederer Ignác a hanukai történetet a cionista ifjúság szempontjából mutatta be, majd Mérő Rózsi Beregi Ármin és Patai József cionista költők verseit szavalta akkora sikerrel, hogy több ráadást is kellett adnia. Hálás közönsége, a győri hitabrutok (azaz talán: szoros barátok) köszönetképpen, igazi cionista ajándékként egy fát ültettek a nevére Erec Izraelben. Ennek tényéről a Keren Kajemet LeIsrael a szokásos faültetési emléklapját állította ki, melyet a győri fiatalok díszes keretbe helyezve adtak át Mérő Rózsinak. A keret maga fekete fonállal tüllre hímzett kép, mely Efráim Mose Lilien alkotásait idézi. Lilien képein a dicsőséges zsidó múlt jeleneteit láthatjuk, amely szépen rezonált a szellemi és művészi megújulás cionista gondolatával. Képei, fekete-fehér bibliai jelenetei jól ismertek voltak a magyarországi közönség előtt is, hiszen a Múlt és Jövő gyakran illusztrálta velük lapszámait, és képeslapon is elérhetőek voltak. Ezt a vizuális világot idézte fel az ismeretlen alkotó, amikor a pálmafák és növényi indák közé az imasál csíkjait idéző ruhába öltöztetett fuvolás alakját kihímezte.
(Toronyi Zsuzsanna)Tags parasa -
Fali gyertyatartó
Sárgaréz. kör alakú, szélein alulról felfelé haladva növekvő tojás alakú bemélyedés felett korona, rajta héber felirat. Közepe kör alakú, kidomborodó medallion, gyűrűs és héber felirattal, valamint stilizált héber betűkből álló koszorúban ószövetségi jelenet: a kémek hatalmas szőlőfürtöt visznek. A medallion körül nyolc kis hengerben egy-egy kivehető görbített fonott száron a gyertyatartók. Alul középen a kilencedik gyertyatartó helye, de maga a gyertyatartó hiányzik.. 9 db üvegkővel díszítve.
Felirata:
"És szóltak: Bementünk az országba, ahova küldtél minket, tejjel mézzel folyó az, s íme ez a gyümölcse! És ketten vitték egy rúdon..."
(Mózes IV. 13.f. 27 és 23 v.)
Becalél Jeruzsálem -
Gerő Katalin levelezésének, és a rá vonatkozó cikkeknek gyűjteménye
Levelezésgyűjtemény a koronázási domb kárpitjának darabjaiba bekötve / Correspondace collection with cover of Hungarian flag and the initials of Karl and ZitaTags parasa -
-
Haggáda Peszach estéjére
„Az Örökkévaló által teremtett világnak nincs egyetlen apró részlete sem, amit ne lehetne/kellene eszközként használni, hogy emelkedjünk általa a szentségben.” Összecseng ezzel múzeumunk hajdani igazgatójának, Naményi Ernőnek gondolata: „Szükséges a művészet megértése és megbecsülése és az a törekvés, hogy Isten szolgálatára szánt legkisebb eszköz is a szépség felemelő szellemével mozdítsa elő a lélek feltörését.” Naményi ezt 1936-ban írta, ugyanabban az évben, amikor megjelent az Ézsajás Vallásos Társaság Haggadája. A judaizmus reformirányzatával szimpatizáló Ézsajás Vallásos Társaság az 1930–as években működött Budapesten. Ez a szellemi műhely számos művészt ösztönzött modern zsidó tárgyak tervezésére és elkészítésére. Tevékenységük arra irányult, hogy a zsidó szertartásokhoz puritán és egyszerű, s közben esztétikus, szinte szakrális szintre emelt munkavégzés során létrehozott eszközöket használjanak. Ötvözték a szív munkáját (ima) a kéz munkájával: a fizikai valóságban álló létrán emelkedtek a szakrális magasságba, mint az első zsidó művész, a szentélyépítő Becalél. Naményi Ernő leginkább a könyvművészet és a tipográfia művészetét támogatta, kiemelve a szakrális szövegek méltó megjelenítésének fontosságát. A Haggada hosszas tervezés, egyeztetés után készült el a gyomai Kner nyomdában. Kolofonja bizonyítja, hogy minden részlete fontossággal bír, a papír, a kötés, a betűk megtervezése, valamint a fametszetes illusztrációk egyaránt: „Ezt a Haggadát az ősi szertartásos rend szerint Pap Károly közreműködésével összeállította Naményi Ernő. (...) A fametszeteket készítette Kolozsvári Sándor. Nyomtatták Kner Izidor könyvnyomdájában Gyomán, a zsidó időszámítás 5696–ik esztendejének telén, a svájci münchensteini Haas féle betűöntöde Bodoni antiqua és az Első Magyar Betűöntőde Meruba betűjével. (...) A könyveket Kner Erzsébet kötötte.” A Haggadát 1936–ban a Magyar Bibliofil Társaság „a szép vallásos könyv előállítására irányuló törekvés megjutalmazásául” az év öt legszebb könyve közé választotta.
(TZs)Tags parasa -
Hanukai menóra
A hagyomány leporolásának szándéka, és egy kortárs szertartási tárgy megteremtésének igénye vezette az Eight Days Design csoport alkotóközösségét (Darányi András, Hajdu Eszter, Kecskés Orsolya, Égi Marcell) egy újragondolt hanukai menóra készítéséhez. Hanuka posztbiblikus ünnep az i.e. 169–166 között sikeresen megvívott Makkabeus szabadságharc emlékére. Az ünnep azonban nem a szabadságharc politikai tartalmára utal, hanem arra az isteni csodára, mely a jeruzsálemi Szentély újraavatásával kapcsolatban volt tapasztalható: az egy napra elegendő rituálisan tiszta olívaolaj nyolc napig égett, addig, amíg az új adagot elkészíthették. Erre a csodára emlékeztet az ünnep a nyolc egymást követő napon meggyújtott fényekkel. A szövegek nem szabályozzák a gyertyatartót, csak nyolc lángot említenek és szabályoznak; e lángok összekapcsolásával alakult ki a hanukai mécsestartók/gyertyatartók sokféle, térben és időben nagyon különböző változata. A praktikumon túlmutató részletek és díszítések a parancsolatok megszépítésének, kiteljesítésének vallásos kötelezettsége, a hiddur micva miatt jelennek meg. Minden parancsolat végrehajtása teljesebb, ha a kellékek megszólítják az érzékeket is, s így a cselekedetek esztétikai minősége is vallásos tartalmat nyer. Ezért a szertartási tárgyak megtervezése, előállítása is szakrális cselekménnyé magasztosul, s végül a tárgy megjelenése, ikonográfiai elemei jogosan értelmezhetőek vallási–filozófiai gondolatokkal, tartalmakkal. Az EightDays Design szokatlan menórája megfelel a hanukai lángok meggyújtásához szükséges ősi szabályoknak, ugyanakkor formájában és anyaghasználatában egyaránt kortárs darab. Oktaéder alakja hanuka nyolc napját idézi, az egyes lapok élhosszúsága pedig 18 cm, ami a héber ’háj = élő’ szó héber betűinek számértékével azonos. A sorozatgyártással, változatos színekben készülő menóra kiváló minőségű műanyagból, korianból készül. A betonból készült prototípust 2011-ben az EightDays Design ajándékozta gyűjteményünknek.
(Tzs)Tags parasa -
Hevra emléklap
A temetéshez a szomorúság és a gyász mellett az eljövendő világ, a megváltást követő időszak reménye is kapcsolódik. Ezt ábrázolja gyönyörűen a gyöngyösi hevra kadisa emléklapja: a halottak körüli szolgálatokat, majd a temetést ábrázoló kis képkockákból álló keret közepén a Messiás előhírnöke látható lóháton, s tőle jobbra már azt ezt követő időre ígért feltámadás.
A keret képeit a héber olvasási iránynak megfelelően jobbról balra kell követnünk, a jobb felső sarokból indulva, az óramutató járásával ellentétesen. A felső három képen a betegség jeleneteit láthatjuk: a megbetegedett embert ágyában és az orvos látogatását. A baloldali képsorban már megjelennek a hevra kadisa tagjai is: meglátogatják a beteget, együtt imádkoznak, majd a halál beálltát követően két kalapos férfialak a korabeli gyakorlatnak megfelelően a halottat leteszi a földre. Ezt követően virrasztanak és imádkoznak, a földön fekvő, lepellel letakart halott fejénél gyertya ég. Ezután a holttest rituális megmosdatása szintén a hevra feladata, akik a megtisztított, fehér gyolcsból készült halotti ruhába öltöztetett holttestet koporsóba helyezik.
A temetéshez a hevra kadisa tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük a szentegylet egyik tagja kezében perselyt tartva adományokat gyűjt. A kép felirata a perselyeken is gyakran olvasható, jól ismert mondatot idézi, miszerint a jótékonyság megment a haláltól. (Példabeszédek 10:2, TB Sabat 156b) Az utolsó két kép vizuális bizonyítéka egy régi, a 19. században megszűntetett temetkezési gyakorlatnak: a halottat kiemelik a koporsóból, és amint az utolsó képen látható, koporsó nélkül, pusztán a halotti ruhában helyezik a sírba. Ezt az ősi szokást a modernizálódó államok azon közegészségügyi rendszabályai szüntették meg, melyek előírták a koporsós temetést.
(TZs)Tags parasa