Browse Items (131 total)
-
Becalél plakett
Becalél plakett
A politikai cionizmus gondolatával párhuzamosan a zsidó nemzeti gondolat a kulturális élet területén is megjelent. Ekkoriban indult a héber nyelvújító mozgalom, melynek eredményeképpen az évszázadokon keresztül a szakrális szférába visszahúzódó héber nyelv újra beszélt nyelvvé vált. A nemzeti művészeti megteremtésének kísérlete egybeesett az európai szecessziós mozgalmakkal, és elméleti és stíluskérdésekben is nagy hatást gyakorolt rá. A cionista nemzeti művészet kialakítására egy fiatal bevándorló művészekből álló csoport 1906-ban Jeruzsálemben létrehozta a Becalél Művészeti Akadémiát. Az intézet nevét Becalélról, a salamoni szentély építőmesteréről kapta, aki a zsidó művészet első alakja volt, s aki amellett, hogy a kellő mesterségbeli tudása volt, istentől eredő elhivatottsággal is rendelkezett.
A Becalél Akadémia megálmodója, szellemi és művészeti vezetője egy bolgár–zsidó szobrász, Boris Schatz volt. Az ő elképzelései szerint alakították ki a részlegeket, melyekben egy-egy kézműves iparág oktatása folyt. Követendő szempont volt, hogy a termékek nyersanyaga helybeli, Izraeli anyag legyen és lehessen háziipari körülmények között is művelni. A Becalélon a szecessziós összművészet (azaz Gesamtkunstwerk) jegyében az új zsidó életforma minden szükséges tárgyát igyekeztek művészi kivitelben megtervezni és előállítani. Az előállított termékek jelentős része hétköznapi használati tárgy volt: szőnyegek, bútorok és edények, a többi pedig dísztárgy.
A tárgyak stílusának kialakításánál a cionista eszmények által diktált stiláris elemeket használták. Ezek kialakításához gyűjtötték a tradicionális zsidó kézműves termékeket, és azok mintakincsét aktualizálva és új elemekkel bővítve alakították ki a jellegzetes, szecessziós Becalél stílust.
Mintakincsükben elsősorban a héber betűk és az izraeli növények, állatok, tájképek részletei domináltak. Theodor Herzlnek, a modern politikai cionizmus megálmodójának profilja korai halála után nagyon hamar ikonikus szimbólumává vált a tárgyaknak.
Herzl emlékplakettjét a Becalél vezető művésze, Boris Schatz készítette el bronzból.
A budapesti Zsidó Múzeum 1936-ban felvette a kapcsolatot a Becalél Akadémiával, ami igazi szellemi áttörésnek számított, hiszen a magyarországi zsidó közösség hagyományosan anticionista volt. A Herzl plakettet 1936-ban, műtárgycserével szerezte meg gyűjteménye számára a Magyar Zsidó Múzeum.
-
Tfilinzacskó
A mezuzához hasonlóan a tfilin is olyan tárgy, mely a szent szövegek idézeteit tartalmazza, és az Örökkévaló parancsolataira emlékeztet. A tfilint a hétköznap reggeli imához helyezik fejükre és kezükre a felnőtt zsidó férfiak. A szófer által írt pergamendarabokat marhabőrből készített kocka alakú tokokba helyezik, melyekhez hosszú szíjak csatlakoznak. A tokok és a szíjak fejre és kézre illesztését szigorú előírások szabályozzák. A tfilinek védelmére gyakran papírból vagy akár fémből készült tokokat készítenek, melyek használaton kívül védik a rituális imakellékeket.
A tfilin tárolására, szállítására hagyományosan hímzett tfilin-zacskókat készítettek, de természetesen ebből is készültek egyszerűbb darabok is. A huszadik század elején, Jeruzsálemben készült pamutvászon tfilin-zacskón a tfilin felhelyezésekor elmondandó áldások és a tfilin szabályai olvashatóak. Valamennyi szöveg és dísz azokkal a nyomóklisékkel készült, melyeket az imakönyvek, térképek vagy akár képeslapok nyomtatásánál használtak, és a szövegek elhelyezése is az imakönyvek gyakorlatára emlékeztet.
A tfilinzacskó másik felén a jeruzsálemi nyomda további kliséiből készült összeállítás látható. A kompozíció közepén a menóra zsoltár, mellette kétoldalt pedig 4-4 szentföldi látnivalót ábrázoló ovális kis medaillon látható. A menóra alatt olvashatjuk a készítő nyomdász, Avraham Mose Luncz nevét. Luncz a cári Oroszországból tizenöt évesen, 1869-ben költözött Jeruzsálembe, ahol tudósként, szerkesztőként lett ismert. Munkássága azokra az évekre esik, amikor az első alija keretében több mint 50000 új bevándorló érkezett az addig gyéren lakott sivatagi területre. Új városokat építettek, Eliezer ben Jehuda kidolgozta a modern héber nyelv alapjait, és létrehozták az új ország első intézményeit. A tfilinzacskóra nyomtatott képek között már új településeket is láthatunk, a Rothschild báró adományából 1882-ben alapított Rison LeCiont és Zikhron Jákovot, valamint a Haifai kikötőt. A többi kis képen a hagyományos zsidó zarándokhelyek: Dávid király sírja, Dávid tornya, a Siratófal, Cfat, Absalom síremléke, a Machpela barland és Ráhel sírja láthatóak.
-
Újévi jókívánságok
A zsidó hagyomány szerint ros hásáná, a zsidó újév napján Isten ítéletet hoz az elkövetkezendő évről, ezért a zsidó közösségekben ros hásáná alkalmából szokás jó évet kívánni egymásnak szóban, levélben, képeslapon is.
A Jeruzsálemben kiadott jókívánság-oklevél a világ teremtésétől számított 5661 évre kíván minden jót. Ebben az időszakban a Török Birodalomhoz tartozó Szentföld nehezen megművelhető területein csak kevesen éltek, akik a diaszpora adományaiból tartották fenn magukat. Az osztrák-magyar-cseh-morva közös hitközség nyomtatványa a korszak Jeruzsálemben kiadott nyomtatványainak kliséivel készült. Közepén az imakönyvekben, tóraszekrény-függönyökön is gyakran ábrázolt, a hajdani Szentély oszlopaira emlékeztető oszlopokat látjuk, négy sarkában, és az oszlopok alatt lévő is medaillonokban pedig a négy szent város: Jeruzsálem, Hebron, Tiberias és Cfat zarándok-látnivalóinak képét. Ezek a kis képecskék, melyek a Siratófalat, Dávid király sírját, Ráhel sírját, a Machpéla barlangot vagy Avsalom sírját ábrázolják, megjelentek önállóan is a korszak újdonságának számító képeslapokon, de imakönyvek címlapján, vagy akár textilre nyomtatva is.
-
-
-
-
-
-
-
