Browse Items · MILEV

Tóramutató

A tóratekercset, a betűket a felolvasás során kézzel érinteni illetlenség. A középkorban még egy textildarabbal terítették le a pergament, amit sormutatóként is használtak; tóramutatók használatára a 16. századtól vannak adatok. Legelterjedtebb a kinyújtott mutatóujjú jobb kéz alak, melyet fémből, fából vagy csontból, napjainkban akár üvegből és műanyagokból is készítenek. A tárgy hagyományos elnevezése a héber kéz szó, azaz yad.
Európában a feudális tiltó rendelkezések miatt a zsidók általában ki voltak zárva a nemesfémekkel való munkából, így a zsidó szertartási tárgyakat is jellemzően nem zsidó mesterek készítették. Az óbudai közösség kivétel volt: itt speciális engedélyek birtokában működhetett néhány zsidó ötvös is, például Adler Fülöp, aki a feliratokkal díszített tóramutatót készítette. A Zichy grófok birtokán megtelepedett óbudai zsidó közösség az ország – Pozsony után – második legnagyobb és legjelentősebb közössége volt. A zsidó közösségen belüli társadalmi életét a különféle jótékonysági vagy tanuló egyletek határozták meg. Ezekben részt venni, munkájukat anyagilag is segíteni elengedhetetlen volt a közösségen belüli érvényesüléshez. A zsinagógai istentiszteletek során használt tóradíszek és egyéb szertartási tárgyak is magánszemélyek vagy az egyesületek ajándékai voltak. Az ajándékozók neveit és az ajándékozás dátumát feltüntették a tárgyakon, így ezek történeti, családtörténeti, archontológiai kutatásokra is használhatóak.
A négyzetes szárú, három lapos kockával tagolt tóramutatót teljesen beborítják a feliratok. A három kockán olvasható felirat szerint a mutatót az óbudai „hevra menuha nehona” azaz léleküdv egylet vezetői készíttették 1837-ben.
A mutató szárának négy oldalán a vezetők nevei is olvashatóak, melyek alapján a korabeli zsidó névadási gyakorlat ismeretében családjaik származási helyére is következtethetünk. Beer Boskovitz – vagy családja – minden bizonnyal a morvaországi Boskovice közösségéből, míg Koppel Vacener és Wolf Zsámbék más, kisebb magyarországi közösségekből érkezhetett.
A tárgyat először 1935-ben mutatták be a nagyközönségnek, az Iparművészeti Múzeum „Régi Buda és Pest iparművészete” című kiállításán. A tóramutató az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéből letétként került a múzeumba 1945 után.
Felirata a 3 gyűrűn:
Készült a Chevra Menucho Nöchauno egylet vezetői fő és algabbái által az 597-ik (1837) évben a kis időszámítás szerint.
Oldalain:
r. Avraham Goldstein -r. Mordeháj K.S.
r. Kauufman Helsvia -r. Kapel Vácner
r. Hers Beer Boskowitz -r. Joszef Mordecháj Grünhut
r. Sámson Hess Beitre -r. Wolf Zsámbék

Tóramutató

Hengeres szára vésett gyűrűkkel ékített, közepén és végén gömbben végződik. Ezeken vésett héber felirat.
Felső gömbön:
נדבה לח''ק דק''ק א''י מהמנות
ר' הרש רייס ז''ל
"Ajándék az Óbudai Chevra Kadisának r Hers Reis-tól-áldás emlékére. "
A középső gömbön:
בשנת תרמא לפק
"a 641-ik évben (1881)

Tóramutató

Ezüst. Hengeres vékonyodó szárán vésett gyűrűk. Egy-egy gömbben végződik. Hosszú végében mutató jobb kéz, kettős lánc.
Felirata:
Tulajdona a megboldogult reb Icik Totisznak- áldás emlékére! (Óbuda)

Tóramutató

Ezüst. Hengeres nyelén indás virágos dísz. Középen két gyűrű között kagylós virágdísz, piskóta idomú vésett héber felirat:
שייך לחברה זנר תמיד
פה ק''ק קאנישא
בשנת תרז לפק
כיד ה' לטובה
"A kanizsai hitközség Örökmécs egyleténektulajdona a 607-ik (1847) évben.

Tóramutató

Fa. Faragott, népies munka Különböző irányokba futó ornamentikával vésett gyűrűk tagolják, a végén sokszögű motívum lyukkal malynél fogva felakasztható, illetve olvasható a Betlenfalva felirat elmosódva, alatta kivehetetlen, de talán Szepes felirat (Szepes vármegye) Másik végén jobb kéz kinyújtott mutató ujjal. Testének egy négyoldalú részén egy bevésett Dávid-csillag.

Browse Items (38 total)