Browse Items (1597 total)
-
Díszváza
A herendi gyáralapító Fischer Mór portréjával -
Kézmosó kanna
Ezüst, trébelt. Ovális tagolt talpán zömök szárrész, rajta lapított nódusz. A kanna testének derekán ráforrasztott, egykor aranyozott szalag. Füle stilizált indás.Teste elején No 7 és héber felirat, talprésze enyhén deformálódott.
Felirata:
ז''נ הלב מוה' שלמה
No. 7. ראזענטהאל ח''ק'' פה פעסט
"Slomo Rosenthal rabbi emlékére
a pesti hitközségnek." -
Haggada
A hagada az egyiptomi kivonulásra emlékező szédereste szertartáskönyve. A történet jobb megértése érdekében gyakran illusztrált kiadásokban is megjelentetik.
A történet szerint Rabbi Eliezer, Rabbi Josua, Eleazar ben Azarja, Rabbi Akiva és Rabbi Tarfon hajdanán Bné Braqban egészen hajnalig magyarázták a kivonulás történetét, s reggel tanítványaik figyelmeztették őket, hogy felkelt a nap, elérkezett a hajnali Smá mondásának ideje. A jelenet a középkor óta gyakran ábrázolt jelenete a kéziratos, majd a nyomtatott hagadáknak is.
Az illusztrációk általában kortárs környezetbe helyezik a jelenetet, párhuzamba állítva a talmudi bölcseket a korszak jelentős rabbijaival. A Singer-Schlesinger hagada az öt bölcs képében a híres pozsonyi Szófer család tagjait jelenítette meg; balról jobbra: Akiva Eger, Hatam Szófer apósa, mellette leghíresebb responzumgyűjteménye alapján Hatam Szóferkét ismert pozsonyi rabbi, majd az ő fiai, Ktav Szófer és Sevet Szófer ülnek. Az árkádok alatt az elképzelt Bné Braq látszik a felkelő nap sugarai alatt. A kép a könyv megjelenésének idejében jól ismert, korábban már sokféle formáéban megjelent portrék és tájképek montázsa. A híres rabbik szinte ikonikussá vált képei korábban már megjelentek képeslapokon, újságokban, falra akasztható képeken, de akár kihímezhető változatban, textilre nyomtatva is. A háttérben a bné braqi városkép elképzelt város, a 19. század végétől elterjedt orientalizáló Szentföld ábrázolásai köszönnek vissza rajta, baloldalon Ráhel sírjának közismert képével. A hagadában megjelenő többi tizenkét képes oldal mindegyike más és más: láthatóan a nyomdában rendelkezésre álló képeket kombinálták, de éppen ezért nem alkotnak egységes vizuális világot.
A hágádát megjelentető kiadó a közép-európai zsidó kultúra szimbolikus jelensége. Pozsonyban alapították azért, hogy a Schreiber Mózes Hatam Szófer című művét kiadják, majd Bécsbe költözött, és a héber könyvek egyik legjelentősebb kiadóvállalatává vált – jelentős pesti leányvállalattal. Az Anschluss (1938) után Tel Avivba költöztek, ahol a német „Schlesinger” nevet héberesítették, s „Sinai Publishing House”-ként működnek napjainkig.
Pészahi Hagada. A magyar szöveg Singer Leó várpalotai rabbi fordítása. Pest: Schlesinger, 1929. 64 oldal, 12 illusztrációval. -
Cukortartó doboz
Nikkelezett réz. Négy áttört művű kartusos díszű lábon álló téglány idomú test. Alul körben gyöngysoros, közepén stilizált levélminta. Zsanéros fedelének peremszéle profitált, közepén applikált szőlőfürtös-növényi díszítmény. Fenekén: "Fraget/Warszawie/Glaw" jelzet -
Tóravért
A Mózes öt könyvének héber szövegét, azaz a Tórát tartalmazó pergamentekercset a világ minden zsidó közösségében két farúdra tekercselik. A zsinagógai istentisztelet során minden héten felolvasnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt, a hetiszakaszt. A tóra pergamenje ennek megfelelően folyamatosan egyik rúdról a másikra kerül át. Szimhat Tórakor, a Tóra örömünnepén, az éves felolvasási ciklus fordulóján a tekercset rituálisan visszatekerik.
Az európai askenáz közösségekben feltekert tekercset rögzítés után díszes tóraköpenybe bújtatják, majd ezen helyezik el a többi, jellemzően nemesfémből készült Tóradíszeket. Ezek használata, készítése nem előírás, pusztán a díszítő szándék és a tóratekercs megbecsülésének szimbólumai, s kialakulásuk az elmúlt néhány száz évre tehető. Időben legkésőbb, csak a tizenhatodik század vége felé alakultak ki a tóravértek vagy pajzsok. Kialakulásuk talán annak köszönhető, hogy a tóravérteken elhelyezett kis nyílásokba helyezett táblácskákon jelezték, hogy melyik hetiszakaszig van betekercselve a pergamen. A táblácskák ma már inkább csak díszek, és általában az aktuális ünnep neve olvasható rajtuk. A tóravértek formája, gyakran még ikonográfiai elemei is követi a többségi társadalomban megszokott formákat: a nemesi címerekre emlékeztető, baldachinos tóravért jellegzetes osztrák-magyar típus.
Az aranyozott ezüst tárgy hermelinfarkas mintájú, kettős kőtábla alakú címerpajzs, mely felett kétoldalt elkötött baldachin van. A baldachinon tizenhárom ágú nyitott korona, melynek pántját ékkövek díszítik. A pajzs közepén a tízparancsolat kettős kőtáblái a hajdani Szentély berendezésére utaló oltáron állnak, melynek díszítése angyalfejekből és növényekből áll. A kőtáblák felett csapolás nyoma jelez egy hiányzó koronát, mely szimbolikusan a tóra hatalmát lenne hivatott kifejezni.
A kőtáblák két oldalán jobbról Mózes, balról Áron féldomborművű alakja látszik a szokásos attribútumaikkal: Mózes a kőtáblákkal, jobb kezével érintve a táblákat és a szarvakkal, Áron pedig a főpapi mellvérttel és a füstölővel. A második parancsolat szigorú értelmezése miatt a judaizmus kultúrtörténetében az emberábrázolás tilalma enyhébben vagy szigorúbban, de folyamatosan jelen van. A tizennyolcadik századtól számos könyvcímlapon és tóravérten láthatjuk Mózes és Áron páros alakjait. Az itt kiállítottal majdnem teljesen azonos tóravértje volt a korabeli Magyarország legnagyobb zsidó közösségének, a pozsonyinak. Rabbijuk, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, a Hatam Szóferként is ismert Schreiber Mózes volt. Ő egy 1810-ben kelt rabbinikus döntvényében úgy érvelt, hogy Mózes és Áron alakja megjelenhet tóravérten, mert ábrázolásuk annyira közismert, hogy senki sem tekintheti őket bálványimádás tárgyainak. Ugyanakkor megemlítette, hogy a saját otthonában lévő tárgyakon lévő figurális ábrázolások esetében úgy járt el, amint az mestereitől látta: a figurák orrából, vagy füléből egy kis darabot lecsípett, hogy ne legyenek „teljes ábrázolások”, s használatuk így már kétségen felül megengedett.
A Tóravértet a Dohány utcai zsinagógában használták, s az 1930-as években, letétként került a gyűjteménybe.
Tags parasa -
Tóravért Torah shield
A tóradíszek használata nem kötelező a vallás szerint, ezek inkább a tóratekercs megbecsülését jelképező dísztárgyak. A legkésőbb – a 16. század végén – megjelenő ilyen dísztárgy a tóravért vagy más néven a tórapajzs. Nagy valószínűséggel azért készítették őket, hogy a rajtuk elhelyezett kis táblácskákon jelezzék, melyik hetiszakaszig van betekercselve a Tóra pergamenje. A tóravértek formája, gyakran még ikonográfiai elemei is követik a nemesi címereknél megszokott, baldachinos, jellegzetes osztrák–magyar típusú pajzsok formáját. A tábla közepén két oroszlán tartja a tízparancsolat kettős kőtábláit, valamint a felettük levő koronát. A jeles bécsi ötvös által készített tóravértet az „óbudai szent gyülekezet” elöljárói vásárolták meg, amelyet az óbudai hitközség az 1896-os Ezredéves Országos Kiállításon és az azt megelőző 1884-es Történeti Ötvösmű Kiállításon is bemutatott.
Aranyozott ezüst. Pajzs alakú, felül kilencágú korona zárja, melynek minden ága gombokban végződik. A korona alatt függönyszerű baldachin. A mező közepén két hátrafordított fejű oroszlán tartja a Frigytáblákat (melyeken a parancsolatok kezdőszavai vannak héberül) és a felettük levő, applikált koronát. A táblák alatt felirat, alatta az ünnepjelző táblácskák mélyedése. Alul középen trébelt virág. Hátul eredetileg kettős lánc.
Felirata:
זאת
נקנה עי אלופים
בשנת תקעה ל
Vásároltatott az elöljárók által az 575. évben.
Nevek:
ה מאיר מטדם יה' הרש פש
יק' מיכַ ליזר בוה יוסף גראי
Májer, Hers, Michael Lázár, fia Joszéf Graunak az óbudai szent gyülekezetben.
-
Tóravért Torah shield
Tóravért „Parasat Zahor” betéttel. A Purimot megelőző szombaton a zsinagógákban két tóratekercsből két szakaszt is felolvasnak, ezek egyike Amalek története. Amelek Ézsau leszármazottja, a zsidó nép ellensége, akinek törzse az egyiptomi kivonulás során megtámadta Izrael népét – ezért a hetiszakasz parancsa: „Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál. Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat. Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!” A Bécsben, 1805-ben készült kis tábla azt a tóratekercset jelöli, melyből ezt a szakaszt olvassák.
Felirata:
שיפ' שקלים
"Sékelek szombatja" -
Rimonpár Torah finials
Részben aranyozott ezüst. Kör alakú talpa domború. Hengeres szárán virágfüzérek futnak felfelé. Virágváza alakú testének alján gazdagon virágdíszekkel, levelekkel ékes, felső része áttörtműves. Tetején négyabroncsú korona. A korona tetején félgömbön a kettős kőtábla a parancsolatok kezdő szavaival. -
Tóravért
Készítője Franz Lorenz Turinsky, Bécs, 1804.
Ezüst, öntött, trébelt, vésett, bécsi jeggyel és a készítő, Franz Lorenz Turinsky beütött jegyével. A tóravérthez egy cserélhető ünnepjelző tábla tartozik: Hag haSzukkot / Hag Smini Aceret felirattal.
Az ünnepjelző nyílás alsó részén magyar nyelvű vésett felirat: Szegedi izr. hitközség.
A tóravért függesztőlánca ép.
A tárgy magassága: 32 cm, legnagyobb szélessége: 25 cm.
Bal oldalán egy ornamens feltehetően hiányzik – a jobb oldalon láható szimmetrikus darabja feltehetően régebbi csapolással helyreállított. -
Rimonpár
Készítője Franz Lorenz Turinsky, Bécs, 1804.
Ezüst, öntött, trébelt, vésett, bécsi jeggyel és a készítő, Franz Lorenz Turinsky beütött jegyével.
Mindkét darab alsó részén magyar nyelvű vésett felirat: Szegedi izr. hitközség.
A tóradíszek magassága: 32 cm (egyik kissé benyomódott), a talpátmérő: 14 cm.
Az egyik darabon az eredeti három csengőből csak kettő van, a harmadik tartóhorga ép.
A másik darabon az eredeti három csengőből csak egy van, egynek a tartóhorga még látható, a harmadik csengő tartója letörött.
Egy leesett csengő külön csomagolva.