Az 1838-as árvíz idején a Deák-téri templomban menedéket kapott zsidók ajándéka
„Lőwy Herman, egy hálás izraelita, keresztyén testvérének, a nagytiszteletű Lang Mihály úrnak, 1838 szerencsétlen árvízi napjaiban a szenvedő emberiség számára ajándékozott jótetteiért”.
A felső perem alatt bibliai idézet áll héberül: „…erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban…” (Ézsaiás 25,4).
Az óbudai „Léleküdv Egylet” tárgyairól készült fénykép. A felső részen az egylet jegyzőkönyvei láthatóak, mellettük gyűjtőpersely és egy 1810-ben készített rimonpár áll. A felső polcról függő tárgyak tóramutatók és két tóravért. A tóraékszerek közül a tóravértnek, vagy tórapajzsnak nevezett tárgy jelent meg legkésőbb, a használatára vonatkozó legkorábbi adataink a 16. század végétől vannak. Ezek kezdetben a tóratekercsek sorrendjét jelölő kis táblák voltak, vagy annak jelzésére szolgáltak, hogy a tóratekercs melyik hetiszakaszig van feltekerve. A 19. századra általánosan elterjedt gyakorlat szerint a tóravértek cserélhető kis táblái az ünnepeket jelzik: sábát, ros hásáná, jom kipur, szukot, peszách, sávuot, ros chodes.
A polcon álló rimonpár és a bal oldali tóravért a pozsonyi Fridericus Becker alkotása. A 18-19. század fordulóján Magyarországon még éltek a feudális céhes hagyományok, melyek a zsidókat kizárták a céhes iparűzésből. A korabeli Magyarország két legjelentősebb zsidó közösségében, Óbudán és Pozsony-Várteleken földesúri engedéllyel mégiscsak működhettek zsidó ötvösök is, közülük kiemelkedőek a pozsonyi Becker dinasztia tagjai, akiknek számos zsidó szertartási tárgya ismert.
Az eperjesi zsidó múzeum tárgyairól készített fényképek képeslapokon. Eredetileg 12 lap tartozott az albumhoz.
Az eredeti sorozatot 1964 után több részletben leltározták, így ma a szettben a 73.89.1-8, a 66.581, 66.582 és a 70.115-ös leltári számú tárgy is szerepel
