MILEV

Browse Items (415 total)

  • Az uradalmak gazdasági ügyeinek intézése és a kereskedelem fellendítése érdekében a földesurak számos esetben telepítettek le birtokaikon zsidókat. A Szatmár megyei Nagykároly földesura, Károlyi Sándor 1740–ben ötven telket bocsátott zsidók rendelkezésére a kastélya mellett, hogy megtelepedjenek az elnéptelenedett városban. A közösség szabadon választhatott magának rabbit, de a választást jóvá kellett hagyatniuk a helyi közigazgatás képviselőivel.
    1834–ben a nagyhírű talmudtudóst, Perls Mayert hívták meg rabbinak Nagykárolyba, majd egy év múlva megyei főrabbivá is választották. Az utóbbiról művészi gonddal megírt okiratot állítottak ki, melyben felsorolják a rabbi kötelességeit és jogait. Az iratot a megye zsidó közösségeinek képviselői aláírásukkal látták el, s a szerződést a nagykárolyi zsidó közösség jóváhagyása jeléül megpecsételte. A dokumentum másik oldalán magyar nyelven megerősítik, hogy a héber szövegű szerződés Perls Mayer és a megye zsidósága között kötött szerződés, és jelzik, hogy a választáson a zsidó közösségek képviselői mellett részt vettek a megye vezető tisztviselői is. Az iratot ezen az oldalon a megye főszolgabírája írta alá és erősítette meg pecsétjével.

    Perls Mayer fia, Perls Ármin Pécsett lett neológ rabbi, s jó viszonyt ápolt az Egyenlőség folyóirat főszerkesztőjével, Szabolcsi Miksával, aki 1910-ben a frissen alapított Zsidó Múzeum számára elkérte az értékes dokumentumot.
    Tags

  • Lichter Jona Aser igazolása fiának, Izrael Iszernek, hogy alkalmas a rituális metsző (sóhet) feladatának ellátására. A sóhet akkor végezheti munkáját, ha miután kitanulta a kóser vágás szabályait, erről három rabbi igazolást adott neki. Lichter Jona 1834-ben kelt igazolásáról 1940-ben készült hiteles fordítás, feltehetően a zsidótörvények miatt szükséges állampolgársági igazolások megszerzése érdekében.

  • A héber könyvek kinyomtatását a tizennyolcadik századi magyarországi törvények az Egyetemi Nyomdára korlátozták, s hogy tartalmukat ellenőrizni tudják, héberül tudó keresztény revizort (cenzort) alkalmaztak. 1830–ban, Alber Nepomuk János cenzor halála után a Zsidó Könyveket Vizsgáló Hivatal tudományos hirdetésben keresett revizort, mely a Hazai s külföldi tudósítások 21. számában jelent meg. Az Egyetemi Nyomda cenzori tisztségét nem sokkal később már Kohlmann Károly Johann töltötte be, aki eredetileg a zsidó Mintafőtanoda tanára volt, de 1816–ban kikeresztelkedett, s 1832–ben már az Egyetemi Nyomda cenzoraként szerepelt.

  • Az 1820-as évekre a pesti zsidó közösség már kiépítette szervezetét, mely a sokféle joghátrányban élő közösség életét szabályozta és igazgatta. A zsidó község életére vonatkozó döntéseket az elöljáróság hozta, melyben a korszak legtekintélyesebb – azaz legtanultabb és/vagy leggazdagabb - tagjai foglaltak helyet. Hetente üléseztek, és döntéseik eredményét jegyzőkönyvekben rögzítették. A jegyzőkönyveket eleinte még héber betűkkel írták, majd fokozatosan áttértek a gótbetűs német, majd a latin betűs magyar szövegezésre. Az 1828-ban kezdett jegyzőkönyvet két példányban vezették, melyek szóról szóra megegyeznek egymással, eltérés csupán írásmódjukban van: az egyik kötetet héber betűkkel, a másikat már gót betűkkel, mindkettőt németül, a német helyesírás korabeli szabályait betartva. Feltehetően ebben az időpontban a még csak héberül, illetve a már németül is író-olvasó elöljárók nagyjából kiegyenlítetten voltak jelen az elöljáróságban, ezért volt szükség a párhuzamos jegyzőkönyvezésre. A kötetek címlapja még héber, melyen a pirossal kiemelt betűk számértéke adja a dátumot. A címet a korszak biedermeier divatjának megfelelő, de a népművészet virágaira is emlékeztető rózsaág keretezi.

  • A 19. századi Közép-Európában a legnagyobb és legbefolyásosabb zsidó oktatási intézmény a pozsonyi jesíva volt. Alapítója Schreiber Mózes, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, aki elutasított minden újítást és vallási modernizációt. Jesívája a konzervatív ortodoxia központja lett, tanítványai sorából került ki a korszak legjelentősebb rabbijainak egész sora. Tanítványa volt Löwinger Dávid is, aki – feltehetően sok diáktársához hasonlóan – tanulmányai során kézírásos jegyzeteket készített. Löwinger a modernitás hajnalán még mártogatós tollal, héberül készítette tanulmányaihoz kapcsolódó feljegyzéseit, unokája pedig már a felgyorsuló, modern világ egyik jelképének számító autózáshoz kapcsolódó fontos felfedezéseket tett. Bánki Donát, a karburátor és számos egyéb, motorizációhoz kapcsolódó találmány kidolgozója gyermekkorában magántanulóként még az apjától tanult, középiskolai tanulmányait a budapesti Főreálban fejezte be, majd a Műszaki egyetemen szerzett diplomát. Nagyapjának a Talmud Hulin traktátusához készített jegyzeteit Weisz Miksa rabbi segítségével juttatta el a Zsidó Múzeum formálódó gyűjteménye számára.

  • A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonyság és a jótékony célú adomány, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő közösségekben a különféle jótékonysági egyletek biztosították a zsidó közösségek szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagjainak ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segítő egyleteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A nagy alakú füzet címlapján szív alakú papírrátétben olvashatjuk a dokumentum címét, a rátét alatt pedig megfestett papírdarabokból összeállított kétfejű sas alakja látszik. A kötet első oldalán a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük pedig kerek gránátalma motívum. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő kötet 1832.ben indul.

  • A nyomtatvány a korabeli Magyarországról szóló ismeretek összefoglalását kísérelte meg. Megyénként írja le a természeti és gazdasági jellegzetességeket, a területen található hegyeket, folyókat, terményeket, a megyében lévő városokat, mezővárosokat. Megadja a megyében lakó nemzetiségeket, a házak és a lakosok számát. Ezt követően ismerteti a terület nevezetességeit, a zsidó és a magyar szempontból fontosakat is. Olvashatunk a pozsonyi és a bonyhádi jesivákról, a budai egyetemi nyomdáról – ahol ezt a táblát is nyomtatták! – valamint az óbudai zsinagógáról és mikvéről. Esztergomnál megemlíti, hogy ott született István király, Székesfehérvárnál hogy évszázadokon keresztül a koronázó város volt.
    A tábla jobb szélén a magyar történelem összefoglalása olvasható, a rómaiak korától I. Ferencig. A táblán követett közigazgatási beosztás alapján feltételezhető, hogy a pesti Király utcában élő Brill ismerhette Lipszky János 1808-ban latinul megjelent országleírását, s ennek adaptációjaként készítette el saját művét. Levéltárunk példányát Brill fia küldte az Ezredéves Kiállítás rendezőinek 1896-ban, akik ki ugyan nem állították, de a pesti hitközség levéltárában megőrizték.
    Tags

  • A 18. században kiépülő magyarországi zsidó községek számtalan jóléti intézményt tartottak fenn. Legelterjedtebbek a hevrá kádisák voltak, melyek elsődleges feladata a halottak rituális eltemetése és a temetők fenntartása volt. A temetkezések költségeit és a betegek, árvák, özvegyek segélyezését a közösség valamennyi tagjától begyűjtött adományokból, a cedákából fedezték. A hevrá kádisák a helyi alapszabályokat, a tagok névlistáit és a könyvelést általában díszesen kimunkált jegyzőkönyvben, görög eredetű héber szóval pinkászban vezették. A jánoshalmi hevrá kádisá jegyzőkönyvének címlapja a 18–19 századi héber könyvek jellegzetes kapuzatos díszítésével készült, melynek kapumezőjében olvasható a jegyzőkönyv címe, mely a településnevet a helyben használt változatban, Jankovácként rögzíti. A címlap alsó harmadának festett temetési jelenetén láthatjuk, hogy a hevrá kádisá tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük imatáblát tartó férfi. Az ábrázolás emléke annak a régi, a modernizálódó államok közegészségügyi rendszabályaival megszüntetett gyakorlatnak, amikor koporsó nélkül, egyszerű deszkára fektetve temették el a halottakat.

  • A modernizálódó, nagyvárosi zsidó életet élő közösségben megváltozott a kézírás jelentősége is. A fejlettebb kereskedelmi kapcsolatok is jóval komolyabb adminisztrációt igényeltek, de a biedermeier polgári élet is új jelenségeket hívott életre: a naplók, emlékkönyvek, egymás közötti levelezés mind megkövetelték az esztétikus, rendezett írást. A modern zsidó oktatás ezért komoly hangsúlyt fektetett a szépírás oktatására, ami a későbbiekben megélhetési forrásul is szolgálhatott: 1848-ban a Pesten élő 3274 családfő közül 11 kereste kenyerét szépírással. A nem szakrális célú szövegeket héber kurzív betűkkel, általában németül, a német helyesírás szabályainak megfelelően írták.
    A 19. század közepéről származó iskolai írásminta lapon különféle tollakkal, különféle betűtípusokkal írt szövegrészleteket láthatunk.

  • Lövényi József pesti szépírástanár volt, aki a pesti közönség igényeit kielégítendő magyar és német szépírást is tanított, s kidolgozta az úgynevezett ütenyírást (Taktschrift), amivel a diákok vezénylésre írtak. Módszere nem terjedt el, szépírás mintalapjai azonban 1854 és 1860 között több kiadást is megértek. A héber szépírás mintalapok elkészítésében Mannheimer Frigyes pesti vallástanárral dolgozott együtt. A lapokon eleinte a különálló betűket tanítja, majd idővel egész szavakat, majd ligatúrákat és kalligrafikus elemeket is bevezet. Mintalapjainak a nyelve német, rövid szavakat és utóneveket gyakoroltat, a héber betűkkel is pontosan követve a német helyesírás szabályait. A német ö hangok leírásához az a betűt jelző alef-re helyez el két pontot, ami a héber betűs szövegekben mindaddig ismeretlen volt.
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2

Proudly powered by Omeka.

Hungarian Jewish Museum and Archives 2026