MILEV

Browse Items (412 total)

  • _000000000.png

    A díszoklevél világosbarna textilkötésű borítójának sarkait réz veretek díszítik, közepén Leo Holländer rézből kimetszett díszes monogramja áll. A belső borító textilkötésű, az oklevél lapjain álló szövegeket arany színű betűkkel nyomottak.
  • _000000000.png

    A díszoklevél sötétbordó műbőrkötése aranyozott betűkkel és ornamensekkel díszített. Az oklevél kettéhajtott lap, első oldalán virágcsokor kompozíciók keretezik az oklevél szövegét, az azt követő oldalakon pedig az aláírások láthatóak.
  • _000000000.png

    A díszoklevél textilborítású, fémveretes könyvbe kötött. A címlapján hímzett minta, közepén egy galamb csőrében olajággal. Az oklevél arany dombornyomású keretén belül héberül és németül áll a szöveg. Felső harmadában virágcsokor kompozíció.
  • LT90_34.jpg

    Az oklevél rézborítású védőlapjainak sarkaiban Dávid csillagok. Az oklevél kézzel rajzolt, bal oldalán olajágak, pergamentekercsek rajzolatai állnak.
  • A pesti zsidó közösség összeírása, 1827-ból. Az összeírást a hitközség készítette, házanként. Rovatai: család száma, lakhely, családfő neve, foglalkozása, jogi helyzete, életkora, születési helye, Pesten tartózkodásának ideje, családi állapota, családtagok adatai, mint feljebb
  • 83_friedlieberbibliabeliv.jpg

    Görög–héber nyelvű Biblia töredéke, melynek története kötéstáblára ragasztott ajándékozó levélben olvasható:
    „Ezen elöl–hátul csonka bibliát mint a Sárospataki collegium kisdiákja vettem meg, miután hallottam, hogy egy falusi ref. lelkész neje lapokat tép ki belőle, valahányszor egy darab papirosra szüksége van. A zsemle–kihordót, ki ezt nekem mondta, megkértem: venné meg számomra ezt az ócska könyvet, így azt megszereztem néhány hatosért.
    Amint pár nappal ezelőtt lapozgattam benne, ráakadtam, hogy mindjárt utána az első erre alkalmas helyre, Jósua könyve elé biggyesztettem nevemet akkori diákszokás szerint: Hic liber est meus sat. 1862.
    Most a Magyar Zsidó Múzeumnak ajándékozom azt mint értékes régiséget.
    Budapest, 1924. szeptember 21. Dr. Friedlieber Ignác
  • 48_MAndlajandek.jpg

    A modernizálódó, nagyvárosi zsidó életet élő közösségben megváltozott a kézírás jelentősége is. A fejlettebb kereskedelmi kapcsolatok is jóval komolyabb adminisztrációt igényeltek, de a biedermeier polgári élet is új jelenségeket hívott életre: a naplók, emlékkönyvek, egymás közötti levelezés mind megkövetelték az esztétikus, rendezett írást. A modern zsidó oktatás ezért komoly hangsúlyt fektetett a szépírás oktatására, ami a későbbiekben megélhetési forrásul is szolgálhatott: 1848-ban a Pesten élő 3274 családfő közül 11 kereste kenyerét szépírással. A nem szakrális célú szövegeket héber kurzív betűkkel, általában németül, a német helyesírás szabályainak megfelelően írták.
    A 19. század közepéről származó iskolai írásminta lapon különféle tollakkal, különféle betűtípusokkal írt szövegrészleteket láthatunk.
  • 21_irsa_belsocimlap.jpg

    A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonyság és a jótékony célú adomány, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő közösségekben a különféle jótékonysági egyletek biztosították a zsidó közösségek szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagjainak ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segítő egyleteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A nagy alakú füzet címlapján szív alakú papírrátétben olvashatjuk a dokumentum címét, a rátét alatt pedig megfestett papírdarabokból összeállított kétfejű sas alakja látszik. A kötet első oldalán a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük pedig kerek gránátalma motívum. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő kötet 1832.ben indul.
  • 37_rozsa_pestigemeinde.jpg

    Az 1820-as évekre a pesti zsidó közösség már kiépítette szervezetét, mely a sokféle joghátrányban élő közösség életét szabályozta és igazgatta. A zsidó község életére vonatkozó döntéseket az elöljáróság hozta, melyben a korszak legtekintélyesebb – azaz legtanultabb és/vagy leggazdagabb - tagjai foglaltak helyet. Hetente üléseztek, és döntéseik eredményét jegyzőkönyvekben rögzítették. A jegyzőkönyveket eleinte még héber betűkkel írták, majd fokozatosan áttértek a gótbetűs német, majd a latin betűs magyar szövegezésre. Az 1828-ban kezdett jegyzőkönyvet két példányban vezették, melyek szóról szóra megegyeznek egymással, eltérés csupán írásmódjukban van: az egyik kötetet héber betűkkel, a másikat már gót betűkkel, mindkettőt németül, a német helyesírás korabeli szabályait betartva. Feltehetően ebben az időpontban a még csak héberül, illetve a már németül is író-olvasó elöljárók nagyjából kiegyenlítetten voltak jelen az elöljáróságban, ezért volt szükség a párhuzamos jegyzőkönyvezésre. A kötetek címlapja még héber, melyen a pirossal kiemelt betűk számértéke adja a dátumot. A címet a korszak biedermeier divatjának megfelelő, de a népművészet virágaira is emlékeztető rózsaág keretezi.
  • cenzotallas.jpg

    A héber könyvek kinyomtatását a tizennyolcadik századi magyarországi törvények az Egyetemi Nyomdára korlátozták, s hogy tartalmukat ellenőrizni tudják, héberül tudó keresztény revizort (cenzort) alkalmaztak. 1830–ban, Alber Nepomuk János cenzor halála után a Zsidó Könyveket Vizsgáló Hivatal tudományos hirdetésben keresett revizort, mely a Hazai s külföldi tudósítások 21. számában jelent meg. Az Egyetemi Nyomda cenzori tisztségét nem sokkal később már Kohlmann Károly Johann töltötte be, aki eredetileg a zsidó Mintafőtanoda tanára volt, de 1816–ban kikeresztelkedett, s 1832–ben már az Egyetemi Nyomda cenzoraként szerepelt.
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2