Browse Items (230 total)
-
A magyar zsidóság tiltakozása a palesztinai vérengzések ellen
A képen szereplők: (b-j):
Dr. Friedmann Ignác kormányfőtanácsos
Dr Fischer Gyula főrabbi
Székely Ferenc udvari tanácsos
Dr Osztern Lipót, a Cionista Szövetség elnöke
Dr Kiss Arnold főrabbi
Dr Török Lajos egyetemi tanár
Dr Straussz Adolf egyetemi tanárTags Cionizmus/Zionism -
Az Országos Cionista Szövetség közgyűlésének elnöki pulpitusa
Az első világháborút lezáró békerendszer változásokat hozott a Közel-Keleten is. Az 1917-ig a török Birodalomhoz tartozó Szentföld brit mandátumi igazgatás alá került. A britek eleinte támogatták egy zsidó nemzeti otthon megteremtését,s engedélyezték a cionista bevándorlás (héberül alija) keretében Palesztinába érkezők letelepedését. Ezekben az években több ezer, főként európai zsidó költözött Erec Iszraelbe (Izrael földjére), ahol a mocsarak lecsapolásával, a pusztaság termőterületté tételével új társadalmi-gazdasági modellt mutattak a Közel-Keleten. 1929 augusztusában a jeruzsálemi arab lakosság egy része késekkel és botokkal felfegyverkezve benyomult a jeruzsálemi Óvárosba, és megtámadta a már évszázadok óta ott élő zsidó közösséget. A zavargások átterjedtek más településekre is, sok zsidót megöltek, másokat otthonuk el hagyására kényszerítettek. A zsidó közösségek világszerte felemelték szavukat a mészárlás ellen. A magyar zsidóság képviselői tiszteletreméltó történelmi helyszínen, a régi képviselőház Sándor (ma Bródy Sándor) utcai épületében gyűltek össze, hogy tiltakozzanak hittestvéreik üldözése ellen.Tags Cionizmus/Zionism -
-
A Zsidó Múzeum megnyitása
Az 1931-ben újjászervezett múzeum ünnepélyes megnyitása 1932 decemberében a hitközség Síp utcai dísztermében -
-
A Magyar Zsidó Múzeum megnyitása
a pulpituson b-j.:
Löw Immánuel, Hevesi Simon, Wertheimer Adolf, Munkácsi Ernő, Stern Samu, Kiss Arnold
-
-
Pesti Chevra Kadisa tagfelvételi ülése, 1937
A Pesti Hevra Kadisa a 20. század elejére tekintélyes intézménnyé nőtt. Két temetője volt, ahol a temetések 70 százalékát ingyen végezte. Az 1874-ben a Józsefvárosban megnyílt Salgótarjáni úti temető, ahová a fővárosi zsidóság legelőkelőbb rétege is temetkezett – köztük a Goldberger, a Wodianer, a Weiss és Hatvany-Deutsch dinasztiák –, az 1920-as évekre csaknem megtelt. A temetések ettől kezdve túlnyomórészt a Rákoskeresztúron 1893-ban megnyílt, mintegy százezer sírhellyel rendelkező Kozma utcai temetőben történtek. A szent egylet a temetőkön kívül kórházat, szegényházat, menedékházat, idősek otthonát és számos kisebb jótékonysági intézményt tartott fenn. A költségeket bérházai és alapítványai jövedelméből, valamint adományokból fedezte. Ez utóbbi is jelentős volt, hiszen a judaizmus jótékonysággal, közösségi felelősségvállalással kapcsolatos elvárásai nem változtak, ezért a társadalmi érvényesülésnek, a „társasági jelenlétnek” feltétele volt a hevra kadisa tagság és a vagyoni helyzetéhez képest méltó adakozás.According to religious law, in every Jewish community of Hungary, there was a chevra kadisha (holy society), which was financially and organically separate entity from the community itself. These societies carried out all activities related to burials and also had other charitable tasks. The Chevra Kadisa of Pest grew to a prestigious institution by the beginning of the 20th century. It had two cemeteries, where 70 percent of the burials were provided for free. Besides the cemeteries, the holy society maintained a hospital, a house for the poor, a shelter, a home for the elderly, and a number of smaller charity institutions. The costs were covered by the rents of its tenement houses, the income from its foundations, as well as from donations. The latter was also significant because the expectations of Judaism regarding charity and social responsibility did not change over the time. Therefore, being a member of the Chevra Kadisha and the donation suitable to one’s financial position was a prerequisite of social success and “social presence”.
-
Spira Lázár munkácsi rabbi Marienbadban
A csehszlovákiai Marienbad Közép-Európa egyik legelegánsabb fürdővárosa volt. Kevéssé ismert, hogy látogatói között szép számmal voltak ortodox és haszid zsidók is. Az 1920-as évektől rendszeres látogatója volt a fürdővárosnak a nagytekintélyű munkácsi rabbi, Hájim Eleázár Spira, aki 1913-tól 1937-ben bekövetkezett haláláig vezette Kárpátalja legnagyobb haszid közösségét. A karizmatikus és ugyanakkor konfrontatív személyiségű, gazdag udvart fenntartó rabbinak nagyszámú híve volt, tömegesen zarándokoltak hozzá a tanácsot, gyógyulást kereső haszidok, sőt gyakran keresztények is felkeresték. Házának hatalmas konyháján nap mint nap számtalan vendég és szegény lakhatott jól. 1922-ben alapított jesivája államilag is elismert rabbiképző intézményként működött. Hans Lampalzer munkácsi fotográfus igazi lesifotósként fényképezte a jellegzetes viseletű kelet-európai ortodox rabbikat, majd a képeket jó pénzért, emléktárgyként árusította a haszid rabbik követőinek. -
