A levél címzettje Herzfeld György (1918.10.8.), aki a 103/11-es Kényszer munkaszolgálatos században teljesített szolgálatot, a címe alapján tudjuk, hogy akkoriban Várpalotán állomásoztak. A levél feladója, felesége Sarolta (1912.4.24.), aki kisfiúkkal, Péterrel együtt a levél keltezési dátuma alatt már a sárvári gettóban töltötték napjaikat. A rövid levél szövege is tanúskodik a környezetük bizonytalanságáról. Saroltát és a hét éves Pétert helyi zsidósággal együtt július 4-én és 5-én deportálták a magyar hatóságok KL Auschwitz-Birkenauba, ahol a gyermeküket a gázkamrák egyikébe küldték, míg Sarolta munkaképes felnőttként augusztusig a táborban végzett kényszermunkát. Augusztus 14-én átszállították KL Stutthofba, ahol a 66618-as számot kapta. Később eltűnt és holtnak nyilvánították. György a további hónapokat, egészen novemberig munkaszolgálatban töltötte, majd november elején adták át a német hatóságoknak és KL Flossenburgbe deportálták, ahová november 9-én érkezett meg. A 33613-mas fogolyszámot kapta. Ismeretlen időpontban átszállították KL Buchenwaldba, ahol az ohrdrufi altáborba került. Az embertelen körülmények között 1945 február másodikán halt meg.
A beállított kép egy több felvételből álló sorozat darabja, a tábor felszabadítása után az amerikaiak készítették demonstrációs céllal, Az eljátszott jelenetben a holttestet a krematóriumba helyező egykori rabok nem a Sonderkommandó tagjai. A kép több külföldi archívum online állományában tévesen "Auschwitz, 1944" meghatározással szerepel.
Előfordulása más archívumban: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, ltsz:1002, Getty 503021299 (téves szöveggel), Yad Vasem, Archival signature: 5171/3,5171/5,8167/1 és még legalább 10-15 példány, különböző kivágással.
Yad Vasem: Dachau, Germany, US soldiers standing next to a pile of bodies, 1945. Archival signature: 6525/5, 1274/15, 3883/4014
