A népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint megvédik viselőjüket a bajoktól és nehézségektől. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit, szent neveket, angyalokat és más mágikus erőket idéző varázsigéket tartalmaznak, amelyekről úgy tartják, hogy képesek befolyásolni a valóságot.
A misztikus angyal és a kabbalisztikus kéz egyesítésével készített amulett a felirata szerint a cfáti kabbalista rabbi Isaac Luria szerint az ablakokba és ajtókhoz helyezve megvéd a pestistől és tűztől. Elterjedését az segítette, hogy megjelent nyomtatásban is, először Lembergben Lembergben Rabbi Hájim Vital Sáár Hájihudim (Az egyesülések kapuja) című művének 1855-ös kiadásában. Rabbi Hájim Isaac Luria tanítványa volt, és az amulettbe vetett bizalmát nem ingatta meg az sem, hogy mestere mindössze harmincnyolc évesen maga is a pestis áldozata lett.
A könyvmegjelenését követően az amulett önálló nyomtatványként is elterjedt Kelet-Európa haszidok által lakott vidékein. A forma ismert Algériában, Marokkóban és Kurdisztánban is, ott azonban nem nyomtatásban, hanem kézzel készített változatokban.
(TZs)
