Browse Items · MILEV

Amulett-tartó Amulet-case

Hengeres teste áttört műves, rajta négy gyűrű, ezen átmegy a hosszú kettős lánc. A lánc kerek nyitható medálban végződik. A henger boltozatos, filigrán kupakkal végződik, ebből az egyik nyitható. ET mesterjegy

Gyermekágyi tábla

A négyszögletes lap felső negyedében két szárnyas angyal egyik kezével Mazal Tov (jó szerencsét) feliratú drapériát, másik kezében pajzsot tart. A pajzson a 20. zsoltár szövege olvasható. A pajzs alatt középen Ábrahámnak, a zsidó nép ősatyjának neve olvasható. A többi ősatyák (Ichak, Jakov, Mose, Aharon, David, Slomo) és ősanyák (Sara, Rivka, Rahel, Lea) nevei kétoldalt, áttört geometrikus–indás díszítés között olvashatóak. A két angyal alatt Ádám és Éva nevét látjuk, valamint nagyobb betűkkel kiemelve a Lilit távoltartására szolgáló amulett–formulát: „Kinnt (legyen) Lilit, az első” – amit a három varázserejűnek tartott név: „Szinoj, Sinszinoj, Szmangaluf” követ. Ezután azt a midrás–történetet olvashatjuk, amelyben Illés próféta (Elijáhu) legyőzi Lilitet.
Ezt követi nagyobb betűkkel Lilit neveinek felsorolása: „Lilit, Abitu, Obizo, Amzarfo, Hakes, Oram, Ikfudo, Ajelu, Tatruta, Kliht, Avmakta, Setrona, Za, Tiltui, Fitasi.”
A gyermekágyi tábla szövegét a 121 zsoldár szövege zárja, mely egy Bibliai mondatból (Genezis 48:16) formált Dávid–csillagot vesz körül. A csillag közepén nagyobb betűkkel Isten egyik nevét, a Sadai–t (Mindenható) látjuk.
A keret alsó részének közepén ovális mezőben az író, rézmetsző, Mordehaj, tóra–tfilin és mezuza író neve, valamint a dátum: Nyitra, 5592 (1832) olvasható. Ezt két oldalon a „ne legyen a boszorkány” ismételt formulája keretezi.
Az eredeti réz nyomólemez a Krakkói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.

Amulett (Alef)

A középkori zsidó legendák szerint Ádám első felesége Lilit volt, de elmenekült tőle, és az ördöggel adta össze magát. A történetekben Lilit démonokkal vonul és elrabolja a csecsemőket. Az ártó démon kivédésére szokássá vált a szülő nők szobájának falára Lilit ellenes táblákat, védő amuletteket akasztani. Az amuletteken rontáselhárítónak vélt szövegek és ábrák láthatóak, jellemzőek színeik, esetleg anyaguk is.

A nagyméretű papír amulett szélét egyszerű piros és sárga virágokból álló minta keretezi, s ezen a kereten belül találhatóak a védő–óvó szövegek és jelek. Legfeltűnőbb motívuma a piros és sárga színekkel is kiemelt menóra motívum, melynek ágaiban a 67. zsoltár szövege olvasható. A 67. zsoltár és a menóra kapcsolata a hetes számon alapul; a zsoltárnak hét verse van, s összesen negyvenkilenc (7 x 7) szó található benne. A kép alsó és felső részén körökben és félkörökben Lilit–ellen védő misztikus nevek és istennevek, a menóra mellett a bibliai ősatyák és ősanyák nevei láthatóak. A meghatározott formában írt szövegeket a Sma Israel ima (Deut. 6:4–9) egészíti ki.

Amulett

Noha már a Tóra is határozottan elítél és tilt mindenféle varázslást és démonokkal kapcsolatos hiedelmet, a népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint megvédik viselőjüket a bajoktól és nehézségektől. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit tartalmazzák, esetleg egy–egy betű vagy rövidítés idézi meg az túlvilági segítséget.
A tizennyolcadik századi, itáliai barokk amulettből számos példány ismert. A tárgy belsejében, a tetején lévő szalagcsokor és az alul látható szőlőfürt között kis fémrúdra tekercselték azt a mágikus szövegekkel teleírt pergamendarabkát, amelynek az amulett védelmező hatását tulajdonították. Az ezüst tokon a gazdag akantuszleveles díszítés között a zsidó ikonográfia számos szimbóluma megtalálható, elsősorban olyanok, melyek a szentéllyel és isten védelmező erejével kapcsolatosak.
A szalagcsokor alatt a baldachin egyik oldalán a főpap két jellegzetes attribútumát, a főpapi süveget és a füstölőt, másik oldalán pedig a törvényadás és a megváltás szimbólumait, a tízparancsolat két kőtábláját és a szentélybéli menórát láthatjuk. Mindkét oldalon felhők között a Shaddai azaz Örökkévaló olvasható, mely a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű isten egyik lehetséges megnevezése a zsidó hagyományban.
A tárgyat a neves zsidó műgyűjtő, Dirsztay Béla ajándékozta a múzeumnak 1915-ben.