45. zsoltár

A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke.

Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.

Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.

Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.

És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!

Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.

Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.

Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszaágot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.

Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.

Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.

Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.

Majd megkívánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.

Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.

Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.

Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.

Oda vezetik őket öröm és újjongás közt, bemennek a király palotájába.

Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.

Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.