Tóra

A zsidó vallás legszentebb, központi tárgya maga az írás, a „szentírás”, azaz a Tóra, Mózes öt könyve. A hagyomány szerint a Tórát Mózes kapta Istentől a Szináj hegyén, és vele együtt kapta annak szóbeli magyarázatait és a parancsait is (Talmud). A Tórából minden héten felolvasnak egy nagyobb fejezetet, a hetiszakaszt. A Tórát szigorú szabályok szerint kidolgozott pergamenre, a rituális előírásoknak megfelelő tintával írja a szófer, vagy más néven tóramásoló. A Tóra írásánál és használatánál a hagyományban rögzített előírásoknak megfelelően kell eljárni, ellenkező esetben a Tóra „paszul”, azaz rituálisan nem használható lesz. Az ezeréves fennállását ünneplő Magyarországon 1896–ban a zsidó közösség is bemutatkozott a történelmi kiállításban. A zsidó vallás központi elemének, a judaizmus jelképének tekintett tóratekercsnek a bemutathatóságáról vita bontakozott ki. „Kiállíthatunk–e Tórát is? – a zsinagóga legszentebbjét…. (…) Többen úgy vélik, hogy nem, mert az a tóra profanálása volna. Londonban nem így vélekedtek a zsidók, mert az ott rendezett 1887iki zsinagógai kiállításon több tóra is ki volt állítva. A galíciai zsidók is ilyen nézetet vallanak, mert a múlt évi lembergi kiállításon remekül írott tóra is szerepelt, mely a kiállítás egyik legcsodáltabb darabját képezte. Azt hiszem ezek után, hogy az egész a fölfogástól függ, melyet az emberek maguknak – nem a tóráról, mert ennek szentsége megtámadhatatlan – hanem a kiállítás céljairól alkot.” – írta a kiállítás egyik szervezője, az Egyenlőség főszerkesztője, Szabolcsi Miksa (1857-1915). A kiállítás összeállítását végül Kohn Sámuel (1841-1920), a Dohány utcai zsinagóga történészként is elismert főrabbija végezte, akinek rabbinikus döntése alapján a Tóratekercset bemutathatták a kiállításban.  

A tórai szöveg egy-egy részletét a hétköznap reggeli ima közben a fejre és a bal karra helyezett tokban „köti magára” az imádkozó, míg egy másik részlete az ajtófélfára helyezve emlékeztet az egyiptomi kivonulásra. Ezeket az írásokat is rituálisan tiszta állat bőréből készült pergamenre, faragott lúdtollal, megfelelő (növényi) tintával készíti az írás szabályait ismerő szófer. (65 Képeslap).