Az országos zsidó vallási és történeti gyűjtemény új, állandó kiállításának megnyitója a Zsidó Múzeumban a magyar zsidóság deportálásának 40. évfordulóján.
A képeken: Héber Imre, a MIOK és a BIH elnöke, Nagy Richárd a a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Dr. Benoschofsky Ilona, a Zsidó Múzeum igazgatója és Dr. Dávid Katalin művészettörténész.
A Hősök Templomának sírkertjében és Szenes Hanna emléktáblájánál
Raoul Wallenberg emléktábIájánál
A Mandula utcában, Reviczky Imre ezredes egykori lakóházának falán elhelyezett emléktáblánál
A Gyorskocsi utca 2. szám alatt, a volt Gestapo fogház falán levő emléktáblánál
A volt Margit körúti fogház helyén felállított emlékműnél
A nyomtatott tankönyvek használata mellett jellemző volt, hogy a teológushallgatók kéziratos jegyzeteket készítettek maguknak. A gyűjteményünkben lévő, a héber betűk ismertetésével kezdődő nyelvtani összefoglalót, László Károly írta le 1835–ben, debreceni református teológus hallgató korában. László Károly Kecskeméten született 1815–ben. Jogi és teológiai tanulmányokat folytatott Debrecenben, majd mérnöki diplomát szerzett Pesten. Az 1848–as forradalom és szabadságharc időszakában a forradalmárok oldalán harcolt, majd a vereség után Törökországba menekült. Az emigrációban a magyar forradalomban kormányzóvá választott Kossuth Lajos köréhez tartozott, évekig személyi titkára volt. Később az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikóban vállalt mérnöki állásokat, majd a kiegyezést (1867) követően visszaköltözött Magyarországra, ahol elszegényedve, Kossuth Lajos halálának évében (1894) meghalt.
