A díszoklevél barna műbőr kötésben van, aranyozott rokokó stílusú ornamensek védik a sarkait. Közepén monogramos címer díszes keretben. A belső fedőlapok fehér textilborításúak, rajta aranyozott betűk, keret és ornamensek. Az oklevél kézzel írott és festett, merített papíron, a következő oldalakon az aláírások szerepelnek. Az oklevél egy nagy műbőr tokban van, a tok címlapján ugyanaz a betűtípus és grafika áll, mint az oklevélen.
A 19. századi Közép-Európában a legnagyobb és legbefolyásosabb zsidó oktatási intézmény a pozsonyi jesíva volt. Alapítója Schreiber Mózes, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, aki elutasított minden újítást és vallási modernizációt. Jesívája a konzervatív ortodoxia központja lett, tanítványai sorából került ki a korszak legjelentősebb rabbijainak egész sora. Tanítványa volt Löwinger Dávid is, aki – feltehetően sok diáktársához hasonlóan – tanulmányai során kézírásos jegyzeteket készített. Löwinger a modernitás hajnalán még mártogatós tollal, héberül készítette tanulmányaihoz kapcsolódó feljegyzéseit, unokája pedig már a felgyorsuló, modern világ egyik jelképének számító autózáshoz kapcsolódó fontos felfedezéseket tett. Bánki Donát, a karburátor és számos egyéb, motorizációhoz kapcsolódó találmány kidolgozója gyermekkorában magántanulóként még az apjától tanult, középiskolai tanulmányait a budapesti Főreálban fejezte be, majd a Műszaki egyetemen szerzett diplomát. Nagyapjának a Talmud Hulin traktátusához készített jegyzeteit Weisz Miksa rabbi segítségével juttatta el a Zsidó Múzeum formálódó gyűjteménye számára.
