Browse Items (54 total)
-
-
OMZSA-plakát
OMZSA = Országos Magyar Zsidó Segítő Akció
"Testvéredet ne hagyd el!" a rászoruló zsidók megsegítése
OMZSA iratait lásd: http://archives.milev.hu/index.php/omzsa-iratai;isadTags parasa -
Fali gyertyatartó
Sárgaréz. kör alakú, szélein alulról felfelé haladva növekvő tojás alakú bemélyedés felett korona, rajta héber felirat. Közepe kör alakú, kidomborodó medallion, gyűrűs és héber felirattal, valamint stilizált héber betűkből álló koszorúban ószövetségi jelenet: a kémek hatalmas szőlőfürtöt visznek. A medallion körül nyolc kis hengerben egy-egy kivehető görbített fonott száron a gyertyatartók. Alul középen a kilencedik gyertyatartó helye, de maga a gyertyatartó hiányzik.. 9 db üvegkővel díszítve.
Felirata:
"És szóltak: Bementünk az országba, ahova küldtél minket, tejjel mézzel folyó az, s íme ez a gyümölcse! És ketten vitték egy rúdon..."
(Mózes IV. 13.f. 27 és 23 v.)
Becalél Jeruzsálem -
Leopold Samu: Keleti út. Fotóalbum
Leopold Samu Közel-Keleten tett utazásáról készített emlék-album vásárolt, más forrásokból is ismert képekkel és személyes emlékekkel.
Bruck Hermin ceruzarajza Leopold Samuról, Abbazia, 1896
Leopold Samu teveháton a Keopsz piramisnál, 1896. október 26
Beragasztott névjegyek és préselt szentföldi virágok
Leopold Samu útlevele a Török Birodalom belsejébeTags parasa -
Hanukai menóra
A hagyomány leporolásának szándéka, és egy kortárs szertartási tárgy megteremtésének igénye vezette az Eight Days Design csoport alkotóközösségét (Darányi András, Hajdu Eszter, Kecskés Orsolya, Égi Marcell) egy újragondolt hanukai menóra készítéséhez. Hanuka posztbiblikus ünnep az i.e. 169–166 között sikeresen megvívott Makkabeus szabadságharc emlékére. Az ünnep azonban nem a szabadságharc politikai tartalmára utal, hanem arra az isteni csodára, mely a jeruzsálemi Szentély újraavatásával kapcsolatban volt tapasztalható: az egy napra elegendő rituálisan tiszta olívaolaj nyolc napig égett, addig, amíg az új adagot elkészíthették. Erre a csodára emlékeztet az ünnep a nyolc egymást követő napon meggyújtott fényekkel. A szövegek nem szabályozzák a gyertyatartót, csak nyolc lángot említenek és szabályoznak; e lángok összekapcsolásával alakult ki a hanukai mécsestartók/gyertyatartók sokféle, térben és időben nagyon különböző változata. A praktikumon túlmutató részletek és díszítések a parancsolatok megszépítésének, kiteljesítésének vallásos kötelezettsége, a hiddur micva miatt jelennek meg. Minden parancsolat végrehajtása teljesebb, ha a kellékek megszólítják az érzékeket is, s így a cselekedetek esztétikai minősége is vallásos tartalmat nyer. Ezért a szertartási tárgyak megtervezése, előállítása is szakrális cselekménnyé magasztosul, s végül a tárgy megjelenése, ikonográfiai elemei jogosan értelmezhetőek vallási–filozófiai gondolatokkal, tartalmakkal. Az EightDays Design szokatlan menórája megfelel a hanukai lángok meggyújtásához szükséges ősi szabályoknak, ugyanakkor formájában és anyaghasználatában egyaránt kortárs darab. Oktaéder alakja hanuka nyolc napját idézi, az egyes lapok élhosszúsága pedig 18 cm, ami a héber ’háj = élő’ szó héber betűinek számértékével azonos. A sorozatgyártással, változatos színekben készülő menóra kiváló minőségű műanyagból, korianból készül. A betonból készült prototípust 2011-ben az EightDays Design ajándékozta gyűjteményünknek.
(Tzs)Tags parasa -
Tóravért
A Mózes öt könyvének héber szövegét, azaz a Tórát tartalmazó pergamentekercset a világ minden zsidó közösségében két farúdra tekercselik. A zsinagógai istentisztelet során minden héten felolvasnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt, a hetiszakaszt. A tóra pergamenje ennek megfelelően folyamatosan egyik rúdról a másikra kerül át. Szimhat Tórakor, a Tóra örömünnepén, az éves felolvasási ciklus fordulóján a tekercset rituálisan visszatekerik.
Az európai askenáz közösségekben feltekert tekercset rögzítés után díszes tóraköpenybe bújtatják, majd ezen helyezik el a többi, jellemzően nemesfémből készült Tóradíszeket. Ezek használata, készítése nem előírás, pusztán a díszítő szándék és a tóratekercs megbecsülésének szimbólumai, s kialakulásuk az elmúlt néhány száz évre tehető. Időben legkésőbb, csak a tizenhatodik század vége felé alakultak ki a tóravértek vagy pajzsok. Kialakulásuk talán annak köszönhető, hogy a tóravérteken elhelyezett kis nyílásokba helyezett táblácskákon jelezték, hogy melyik hetiszakaszig van betekercselve a pergamen. A táblácskák ma már inkább csak díszek, és általában az aktuális ünnep neve olvasható rajtuk. A tóravértek formája, gyakran még ikonográfiai elemei is követi a többségi társadalomban megszokott formákat: a nemesi címerekre emlékeztető, baldachinos tóravért jellegzetes osztrák-magyar típus.
Az aranyozott ezüst tárgy hermelinfarkas mintájú, kettős kőtábla alakú címerpajzs, mely felett kétoldalt elkötött baldachin van. A baldachinon tizenhárom ágú nyitott korona, melynek pántját ékkövek díszítik. A pajzs közepén a tízparancsolat kettős kőtáblái a hajdani Szentély berendezésére utaló oltáron állnak, melynek díszítése angyalfejekből és növényekből áll. A kőtáblák felett csapolás nyoma jelez egy hiányzó koronát, mely szimbolikusan a tóra hatalmát lenne hivatott kifejezni.
A kőtáblák két oldalán jobbról Mózes, balról Áron féldomborművű alakja látszik a szokásos attribútumaikkal: Mózes a kőtáblákkal, jobb kezével érintve a táblákat és a szarvakkal, Áron pedig a főpapi mellvérttel és a füstölővel. A második parancsolat szigorú értelmezése miatt a judaizmus kultúrtörténetében az emberábrázolás tilalma enyhébben vagy szigorúbban, de folyamatosan jelen van. A tizennyolcadik századtól számos könyvcímlapon és tóravérten láthatjuk Mózes és Áron páros alakjait. Az itt kiállítottal majdnem teljesen azonos tóravértje volt a korabeli Magyarország legnagyobb zsidó közösségének, a pozsonyinak. Rabbijuk, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, a Hatam Szóferként is ismert Schreiber Mózes volt. Ő egy 1810-ben kelt rabbinikus döntvényében úgy érvelt, hogy Mózes és Áron alakja megjelenhet tóravérten, mert ábrázolásuk annyira közismert, hogy senki sem tekintheti őket bálványimádás tárgyainak. Ugyanakkor megemlítette, hogy a saját otthonában lévő tárgyakon lévő figurális ábrázolások esetében úgy járt el, amint az mestereitől látta: a figurák orrából, vagy füléből egy kis darabot lecsípett, hogy ne legyenek „teljes ábrázolások”, s használatuk így már kétségen felül megengedett.
A Tóravértet a Dohány utcai zsinagógában használták, s az 1930-as években, letétként került a gyűjteménybe.
Tags parasa -
Hímzésminta
A hímzésmintán a héber betűk kétféle változata szerepel. A felső három sorban a héber nagybetűs írás tórapólyákon jellemző, mintásan kitöltött laposhímzéses betűi szerepelnek abc sorrendben, a szóvégi betűváltozatok nélkül. A harmadik sorban a fennmaradó helyre két, a zsinagógai textileken elterjedt korona–típust hímzett a készítő. Az alsó sorban a héber abc egyszerűbb, nem mintásan hímzett laposöltéses változata szerepel, majd folyamatosan ezt követi a készítő neve: Frumet, Joszef BS neje, valamint a héber betűkkel leírt dátum: 573 a kis időszámítás szerint (1813). A BS monogram latin betűkkel is szerepel a minta alján.Tags parasa -
Dobozka (etrogtartó?)
Az etrog a négy növényből álló szukkoti csokor része, rituális használata során a speciális tárolóedényből kézbe kell venni. Európa nem mediterrán részein a déli vidékeken termő etrog beszerzése komoly anyagi áldozatot és közösségi összefogást igényelt, ezért érthető, hogy használaton kívül gondosan őrizték. A koraújkortól ismerünk etrogtartóként használt dobozokat vagy tálakat; ezek gyakran az általánosan használt cukortartó dobozokra és a borkóstoló tálakra emlékeztetnek.
Különösen tanulságos a kulcsra zárható, fedelén a nyilát köszörülő Ámor alakjával díszített dobozka. A pogány isten alakjával díszített dobozt felirata szerint a cedaka-gabbajok (azaz a közösség fenntartását szolgáló belső adókat beszedő elöljárók) vásárolták 1835-ben, szukkotkor. A szigorú zsidó értelmezés szerint bizony bálványimádó tárgy eredetileg a közösségi pénzek biztonságos tárolására szolgálhatott.
Az óbudai közösség tárgyait elsőként leíró Bató Lipót amellett, hogy furcsállja a pogány istenalakkal díszített tárgy megvásárlását, a héber feliratot (mely időmeghatározásként írja, hogy a dobozt szukkotkor vásárolták) picit félreértelmezve úgy véli, hogy a dobozkát szukkot ünnepére vették az előimádkozó használatára. Az antikizáló profán tárgyat a héber felirat tette judaikává, a katalógus-értelmezése pedig túljudaizálta, azaz rituális, vallási célt szolgáló kellékké tette. Ez jól illik az integrálódó zsidók önképéhez, mely a zsidókat egy csakis vallási praxisában eltérő közösségként értelmezte. Ugyanakkor ez azzal is járt, hogy új tárgyként bevezettek egy olyan szezonális luxustárgyat, amire a vallási gyakorlatban semmi szükség, és feltehetően csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy a szukkot nyolc napjára, az etrog használaton kívüli tárolásához egy drága tárgyat vásároljanak.
(TZs)Tags parasa -
Emléklap díszes keretben
A vesztes világháború és a mindent felforgató forradalmak után, az egyre zsidóellenesebbé váló légkörben zsidók ezrei néztek szembe az egyre bizonytalanabbá váló jövővel. A már az emancipációs törvény után, a teljes jogi egyenlőségbe született fiatalok egy részének válaszreakciója a zsidó nemzeti ideológiához, a cionista mozgalomhoz való csatlakozásuk lett. 1925-ben megalakult a Magyar Cionista Szövetség ifjúsági szakosztálya, melynek minden jelentősebb városban alakultak helyi csoportjai. Ezek a csoportok a új zsidó fiatalságot akartak nevelni, amely “képes új erőket vinni a zsidó életbe”. Ennek érdekében zsidó kulturális eseményeket szerveztek, és bekapcsolódtak a Palesztina-építőmunkába.
A győri csoport 1928-ban hanuka estet szervezett, ahol Lederer Ignác a hanukai történetet a cionista ifjúság szempontjából mutatta be, majd Mérő Rózsi Beregi Ármin és Patai József cionista költők verseit szavalta akkora sikerrel, hogy több ráadást is kellett adnia. Hálás közönsége, a győri hitabrutok (azaz talán: szoros barátok) köszönetképpen, igazi cionista ajándékként egy fát ültettek a nevére Erec Izraelben. Ennek tényéről a Keren Kajemet LeIsrael a szokásos faültetési emléklapját állította ki, melyet a győri fiatalok díszes keretbe helyezve adtak át Mérő Rózsinak. A keret maga fekete fonállal tüllre hímzett kép, mely Efráim Mose Lilien alkotásait idézi. Lilien képein a dicsőséges zsidó múlt jeleneteit láthatjuk, amely szépen rezonált a szellemi és művészi megújulás cionista gondolatával. Képei, fekete-fehér bibliai jelenetei jól ismertek voltak a magyarországi közönség előtt is, hiszen a Múlt és Jövő gyakran illusztrálta velük lapszámait, és képeslapon is elérhetőek voltak. Ezt a vizuális világot idézte fel az ismeretlen alkotó, amikor a pálmafák és növényi indák közé az imasál csíkjait idéző ruhába öltöztetett fuvolás alakját kihímezte.
(Toronyi Zsuzsanna)Tags parasa -
Strelisky főkántor felesége
A zsidók viselete a lakóhelyükön szokásos, a helyi lakosság által hordott ruházatot követte, jellegzetes, csak a zsidók által hordott kiegészítésekkel. A 19. századra a kelet-európai közösségek a hagyományhű viseletet zsidóságuk szerves részének tekintették, és minden eltérést a hagyományok megszegésének, az asszimiláció felé való elmozdulásnak, gyakorlatilag szentségtörésnek tekintettek. Ezzel együtt különösen a nők viselete követte a divat változásait, de viseletük néhány eleme jellemzően megmaradt: a mellkendő, a kötény és a jellegzetes fejfedő, a „csillagkendő”. A csillagkendő (jiddisül: „Sterntichel”) csipkével és gyöngyökkel díszített, koronaszerű fejdísz, melyet kis szaténsapkára illesztve viseltek a férjezett nők. Ez a pompás fejdísz ünnepi viseletnek számított, és értéke miatt öröklődött – de természetesen nem mindenki engedhette meg magának. Készültek olcsóbb, egyszerűbb változatai is, és vannak források arra is, hogy gazdagabb nők hozzájárultak a szegényebbek Sternticheljének kialakításához.
Ilyen, gazdagon gyöngyözött csillagkendőt visel a róla készült portrén Strelisky Dávid felesége, Fanny is. A reformkorban készült kettősportrén hordott, nyilván ünnepi viseletük hűen tükrözi előző lakóhelyük, a galíciai Brody szokásait, ahonnan 1830-ban érkeztek Pestre. Strelisky Dávid ekkor, negyvenhét évesen lett az Orczy házban berendezett konzervatívabb zsinagóga kántora. A másik, reformokra nyitottabb zsinagóga kántorával, Denhof Károllyal ellentétben neki semmilyen zenei iskolázottsága nem volt, így a Brodyban megszokott dallamokkal imádkozott. Lengyeles stílusa nagy hatással volt a magyarországi ortodoxia liturgiájára.
A házaspár ünnepi viselete még a szigorúan ortodox hagyományt követi ugyan, de a tény, hogy olajportrét készíttettek magukról, már a nagyvárosban őket ért hatásokat tükrözi. Hat gyermekük közül Lipót az első fényképeszek egyike lett Pesten, műtermét utódai vitték tovább.
(TZs)Tags parasa