2010. október 19-én özv. László Györgyné (született 1923-ban leánykori neve Friss Edit) néhány, a deportálásból származó tárgyat hozott a Múzeumunkba azzal a céllal, hogy megőrizzük.
Az ajándékozó 1944 október 15-én után költözött az akkori gettó területén található Dohány u. 39-be, akkor másfél éves kislányával és édesanyjával. Férje Szabolcsban bújkált. 1944 november elején, 21 évesen bevonult a KISOK -pályára, ahol arra való hivatkozással, hogy pici gyermeke van, elengedték.
December első napjaiban a nyilasok a Dohány u. 39 összes lakóját, köztük László Györgynét i, a környékbeli ház lakóival együtt leterelték, Budapestről Kópházára erőltetett menetben gyalog hajtották, majd Kópházán sáncásásnál dolgoztatták. Innen Lichtenwütth-be deportálták közel 3000 sorstársával együtt. Körülbelül csak 300-an élték túl a megpróbáltatásokat. Lichtenwütthben a közeli repülőgépgyárban dolgoztak. 26 kilósan szabadult fel.
Hazaérve érte a hír, hogy kislánya a gettóban éhenhalt, édesanyja túlélte a borzalmakat. Kislánya a Kerepesi tömegsírban nyugszik, 1945 februárjában temették el sok kis sorstársával együtt.
Az emberi szappant a koncentrációs táborból hozta melyet ott használt. Később második férje ezt egy kitüntetés dobozban helyezte el, mint egy nagy becsben tartandó tárgyat.
Ezüst. Hosszú, sima hengeres szárán két virágos, leveles, kagylós koszorú. Felső része áttört műves, előbb hat poncolt nagy levél idomból áll, majd 6 virágból, e fölött az alsóbb levéldíszhez hasonló idom. Tetején lapított korona, melyről plusz egy idom hiányzik. Ugyancsak hiányzik valamennyi két sorban elhelyezett csengő.
Sárgaréz, fémnyomott. Kerek, profitált talp, állóleveles dísszel, kettős lapított gömb alakú nodussal, felső részén rózsás övvel. Tölcséres, tetején áttört szívpalmettás díszű alma, tetején áttört zárt korona öntött madárral, almáján 6 S alakú horoggal a csengők számára, Tetején ugyancsak csengőtartó horgok,,csengő nélkül.
