Amikor Wahrmann Israel, a pesti zsidók első rabbija 1824-ben meghalt, közössége nem volt egységes: a modernizáció kihívásaira adott eltérő válaszaik olyannyira eltérőek voltak, hogy sem vallási kérdésekben, sem a közösség jövőjéről szóló elképzeléseikben nem találtak közös hangot. A megfelelő rabbi személyéről sem tudtak dönteni, de hosszas tárgyalások után a közösség vezetői végül Schwab Löw prossnitzi rabbit hívták meg pesti rabbinak. Schwabnak írt héber nyelvű levelükben négy pontban foglalták össze a rabbi kötelességeit. Az Orczy házban ekkor már két hivatalos zsinagógája volt a pesti közösségnek, egy a konzervatívabb, és egy az újításokat igénylő közösségnek. Az irat tanúsága szerint Schwab Löwnek mindkét zsinagógában kellett prédikálnia, a „nagy zsinagógában” jiddisül, a „kultusztemplomban” pedig németül. Schwab lelkes híve volt a zsidók emancipációjának, és a negyvenes években a magyarosodásnak is, olyannyira, hogy nevét Löw helyett magyarosan Arszlánként – mindkettő jelentése oroszlán – használta. A pesti közösség az ő rabbisága idején határozta el a Dohány utcai zsinagóga felépítését, melynek felavatását azonban Schwab Löw már nem érhette meg.
