Browse Items (12977 total)

• 

  Álláshirdetés cenzori tisztségre

  A héber könyvek kinyomtatását a tizennyolcadik századi magyarországi törvények az Egyetemi Nyomdára korlátozták, s hogy tartalmukat ellenőrizni tudják, héberül tudó keresztény revizort (cenzort) alkalmaztak. 1830–ban, Alber Nepomuk János cenzor halála után a Zsidó Könyveket Vizsgáló Hivatal tudományos hirdetésben keresett revizort, mely a Hazai s külföldi tudósítások 21. számában jelent meg. Az Egyetemi Nyomda cenzori tisztségét nem sokkal később már Kohlmann Károly Johann töltötte be, aki eredetileg a zsidó Mintafőtanoda tanára volt, de 1816–ban kikeresztelkedett, s 1832–ben már az Egyetemi Nyomda cenzoraként szerepelt.
• 

  Pesti hitközség jegyzőkönyvei, 1828
  

  Az 1820-as évekre a pesti zsidó közösség már kiépítette szervezetét, mely a sokféle joghátrányban élő közösség életét szabályozta és igazgatta. A zsidó község életére vonatkozó döntéseket az elöljáróság hozta, melyben a korszak legtekintélyesebb – azaz legtanultabb és/vagy leggazdagabb - tagjai foglaltak helyet. Hetente üléseztek, és döntéseik eredményét jegyzőkönyvekben rögzítették. A jegyzőkönyveket eleinte még héber betűkkel írták, majd fokozatosan áttértek a gótbetűs német, majd a latin betűs magyar szövegezésre. Az 1828-ban kezdett jegyzőkönyvet két példányban vezették, melyek szóról szóra megegyeznek egymással, eltérés csupán írásmódjukban van: az egyik kötetet héber betűkkel, a másikat már gót betűkkel, mindkettőt németül, a német helyesírás korabeli szabályait betartva. Feltehetően ebben az időpontban a még csak héberül, illetve a már németül is író-olvasó elöljárók nagyjából kiegyenlítetten voltak jelen az elöljáróságban, ezért volt szükség a párhuzamos jegyzőkönyvezésre. A kötetek címlapja még héber, melyen a pirossal kiemelt betűk számértéke adja a dátumot. A címet a korszak biedermeier divatjának megfelelő, de a népművészet virágaira is emlékeztető rózsaág keretezi.
• 

  Adomány nyilvántartó könyv

  A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonyság és a jótékony célú adomány, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő közösségekben a különféle jótékonysági egyletek biztosították a zsidó közösségek szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagjainak ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segítő egyleteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A nagy alakú füzet címlapján szív alakú papírrátétben olvashatjuk a dokumentum címét, a rátét alatt pedig megfestett papírdarabokból összeállított kétfejű sas alakja látszik. A kötet első oldalán a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük pedig kerek gránátalma motívum. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő kötet 1832.ben indul.
• 

  Héber írásminta lap

  A modernizálódó, nagyvárosi zsidó életet élő közösségben megváltozott a kézírás jelentősége is. A fejlettebb kereskedelmi kapcsolatok is jóval komolyabb adminisztrációt igényeltek, de a biedermeier polgári élet is új jelenségeket hívott életre: a naplók, emlékkönyvek, egymás közötti levelezés mind megkövetelték az esztétikus, rendezett írást. A modern zsidó oktatás ezért komoly hangsúlyt fektetett a szépírás oktatására, ami a későbbiekben megélhetési forrásul is szolgálhatott: 1848-ban a Pesten élő 3274 családfő közül 11 kereste kenyerét szépírással. A nem szakrális célú szövegeket héber kurzív betűkkel, általában németül, a német helyesírás szabályainak megfelelően írták.
  A 19. század közepéről származó iskolai írásminta lapon különféle tollakkal, különféle betűtípusokkal írt szövegrészleteket láthatunk.
  
• 

  Emléklap - halotti Jahrzeit memorial  

  A zsidó hagyományban a halottakra a halálozási évforduló napján (judendeutsch elnevezéssel: jahrzeit) szokás megemlékezni. A megfelelő dátumok rögzítése, és a családi emlékezet számára való megőrzése miatt szokássá vált a halálozási napok feljegyzése. A hajdan díszes jahrzeit tábla pergamenre készült, s a betűk annyira lekoptak róla, hogy már szinte csak a hajdan tintával fedett részek relatív tisztasága alapján állapítható meg a szöveg. A központi motívum az osztrák császári koronával díszített baldachin alatt térdeplő Dávid király alakja, mellette a hárfa. A baldachin az elhalt családtagok neveiből és halálozási dátumaikból áll, a kivehető dátumok: 1844, 1854. A kép keretét két bibliai történet parafrázisa adja, a külső sorban Dávid király, a belsőben pedig József történetére utaló mondatokkal. A tárgy ismeretlen módon, 1911–ben került a gyűjteménybe. Régi leltári száma a 28–as volt, és a tárgy hátoldalán jelezték, hogy a gyűjtemény első pergamen darabja.
• 

  Siviti tábla Shiviti plaque

  A zsinagógákban az előimádkozó pult előtt a keleti irányt jelöli és a imára való öszpontosítást segíti a siviti tábla. Nevét a rajta szereplő zsoltáridézet kezdő szaváról kapta: „Siviti Adonáj …. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam” (Zsolt 16:8). A pergamen lapra írt siviti táblán a nagyobb betűkkel írt zsoltár–idézet mellett számos egyéb, mára olvashatatlanná kopott szöveg nyomai is látszanak. Látszik, hogy az egész táblán több blokkban elhelyezett szövegek voltak, s a két nagyobb szöveg–hasáb között a menóra alakban írt zsoltár is felsejlik. A sivviti tábla a zsidó szakrális célra használt szöveg–tárgyak jellegzetes kopási folyamatát mutatja: a pergamenről szinte teljesen lekopott a tinta, a pergamen pedig zsugorodott. A mezuzát, a tfillint és a tóratekercset azért kell rendszeresen ellenőriztetni, mert ezek a sérülések a tárgyat nem kóserrá, paszullá teszik. A siviti táblát a több értékes tárgyat ajándékozó Eisenstaedter Ödön ajándékozta a múzeumnak 1929–ben. A tárgy eredeti leltári száma az idők során elmosódott, a rendelkezésünkre álló forrásokból nem kideríthető.
• 

  Pecsétnyomó

  Pécsen – a magyar városok többségéhez hasonlóan –zsidók csak a 18. század legvégén, egyéni engedélyek birtokában telepedhettek le. A hitközség szimbolikus megalapításának azt a dátumot tekintették (1827), amikor a város zsidó temető céljára átengedett egy területet. Az első nyilvános imaházat 1841-ben rendezték be, s a következő évben Löw Izrael személyében már rabbija is volt a közösségnek. Ekkor készült a német-héber kétnyelvű sárgaréz pecsétnyomó. Körirata: Sigil(lum) der Israelitengemeinde in Fünfkirchen, míg a két ágaskodó oroszlán által tartott koronás címerpajzson héberül:kahal edat jesurun fünkfkirchen, a kis időszámítás szerint 602 (1842).
• 

  Imakönyv - Mahzor

  A tizenkilencedik század első felében Anton Schmid sokáig egyedüliként volt jogosult héber könyvek nyomtatására Bécsben . Schmid keresztény nyomdász volt, aki keleti nyelveket tanult Bécsben, majd a héber nyomdászatot Lembergben tanulmányozta. Nyomdájában elsősorban a klasszikus szövegeket, Bibliát, Talmudot, kommentárokat és imakönyveket nyomtattak, kiváló minőségben. Egy 1800-as császári rendelet megtiltotta a héber könyvek importját az Osztrák császárság területére, így Schmid versenytársak nélkül maradt. 1794-ben megjelent imakönyvének címlapján latin betűs német szöveg utal a tényre, hogy Schmid császári királyi privilegizált héber nyomdász. Nyomdája ellátta a sokszínű Habsburg zsidóság minden közösségét. 1794-ben megjelent ünnepi imakönyv-sorozata (mahzór) a lengyel és a morva rítus szerinti imarendet követi. Címlapja a híres amszterdami hágádá címlapjának elrendezését követi: a gazdagon redőzött drapéria alatt Mózes és Áron alakja látható, felettük kis medaillonokban bibliai jelenetek illusztrációival. A kötéstáblán későbbi fém táblácska van, melynek szövege: „Isten dicsőítésére, imáink beteljesülésére! Dr. Rosenthal Jenő és neje Günsberger Irma 1904.szeptember 1-én.”
  
  colligátum: 3. és 4. kötet egybekötve
• 

  Női imakönyv - Korban Minha

  A nyomtatott könyvek elterjedését követően a 16. században megjelentek a nők számára összeállított olvasmányok is. A Korban Minha című imakönyv, melyben a mindennapi és az ünnepi imák mellett a női kötelességekhez köthető áldások is szerepelnek, klasszikus jegyajándékká vált, melyet a vőlegény ajándékoz menyasszonyának. A könyv címe a jeruzsálemi szentély korszakára, az ott végzett áldozatokra és felajánlásokra utal, de átvitt értelemben jelentheti az ajándékot is, mellyel valaki a tiszteletét fejezi ki a másik iránt. Az imakönyv mellett a másik női alapolvasmány a bibliai hetiszakaszok és a hozzájuk kapcsolódó legendák, történetek jiddis fordítását közreadó „cenerene”. Generációkon keresztül ezek a könyvek voltak a formális oktatásban nem részesülő zsidó nők ismeretszerzésében a legfontosabbak, ezeket a történeteket, s az ezek által közvetített értékeket alkalmazták a családi életben, s adták tovább gyermekeinek.
  A Korban Minha napjainkig számos kiadásban megjelent, a gyűjteményben lévő a 18. századi héber nyomdászat egyik központjából, Sulzbachból való.
  
• 

  Biblia töredék

  Görög–héber nyelvű Biblia töredéke, melynek története kötéstáblára ragasztott ajándékozó levélben olvasható:
  „Ezen elöl–hátul csonka bibliát mint a Sárospataki collegium kisdiákja vettem meg, miután hallottam, hogy egy falusi ref. lelkész neje lapokat tép ki belőle, valahányszor egy darab papirosra szüksége van. A zsemle–kihordót, ki ezt nekem mondta, megkértem: venné meg számomra ezt az ócska könyvet, így azt megszereztem néhány hatosért.
  Amint pár nappal ezelőtt lapozgattam benne, ráakadtam, hogy mindjárt utána az első erre alkalmas helyre, Jósua könyve elé biggyesztettem nevemet akkori diákszokás szerint: Hic liber est meus sat. 1862.
  Most a Magyar Zsidó Múzeumnak ajándékozom azt mint értékes régiséget.
  Budapest, 1924. szeptember 21. Dr. Friedlieber Ignác