Kádár kezdetben naturalista képeket festett. Később hatással volt rá Rippl-Rónai művészete. 1921-ben Scheiber Hugóval rendezett közös kiállítást. Az 1920-as években sajátos expresszív-absztrakt stílust alakított ki. Érett korszakának reprezentatív alkotása a bemutatott, feltehetően az 1940-es években készült kép. A festményt dallamos, zenei vonalvezetés, nemes stilizáció és szürreális látásmód jellemzi; utóbbi általános vonás a művész késői munkáin. A női akt-sziluett a köré komponált, épp csak jelzett berendezési tárgyak közé illeszkedik. Az élénk színek és kecses vonalak finoman egészítik ki egymást, egységes, harmonikus hatást teremtve.
Csak néhány lapon szerepelnek bejegyzések, ezek családi születési-házassági-halálozási évfordulók. A nevek alapján feltételezhetően Wahrmann Mór hagyatékából
Zsinagóga épület, később raktárnak használták. Klasszicizáló késő barokk, stílusban épült a 19. században.
Szabadon álló, téglalap alaprajzú, apszissal zárt épület.
Külső. Főhomlokzatát két tükör osztja, melyekben szegmensíves záradékú, vakolt zárókődíszes ablak van. A jobb oldalon az egykori profilállt szegmentíves, zárőkődíszes bejárat helyett ma az ajtókeret betonból van. Az oldalhomlokzatok tükreiben hasonló ablakok vannak. A szegmensíves apszis két oldalán négyszögű és körablak.
(Műemlékem.hu)
