Ezüst. Hosszú, sima hengeres szárán két virágos, leveles, kagylós koszorú. Felső része áttört műves, előbb hat poncolt nagy levél idomból áll, majd 6 virágból, e fölött az alsóbb levéldíszhez hasonló idom. Tetején lapított korona, melyről plusz egy idom hiányzik. Ugyancsak hiányzik valamennyi két sorban elhelyezett csengő.
2010. október 19-én özv. László Györgyné (született 1923-ban leánykori neve Friss Edit) néhány, a deportálásból származó tárgyat hozott a Múzeumunkba azzal a céllal, hogy megőrizzük.
Az ajándékozó 1944 október 15-én után költözött az akkori gettó területén található Dohány u. 39-be, akkor másfél éves kislányával és édesanyjával. Férje Szabolcsban bújkált. 1944 november elején, 21 évesen bevonult a KISOK -pályára, ahol arra való hivatkozással, hogy pici gyermeke van, elengedték.
December első napjaiban a nyilasok a Dohány u. 39 összes lakóját, köztük László Györgynét i, a környékbeli ház lakóival együtt leterelték, Budapestről Kópházára erőltetett menetben gyalog hajtották, majd Kópházán sáncásásnál dolgoztatták. Innen Lichtenwütth-be deportálták közel 3000 sorstársával együtt. Körülbelül csak 300-an élték túl a megpróbáltatásokat. Lichtenwütthben a közeli repülőgépgyárban dolgoztak. 26 kilósan szabadult fel.
Hazaérve érte a hír, hogy kislánya a gettóban éhenhalt, édesanyja túlélte a borzalmakat. Kislánya a Kerepesi tömegsírban nyugszik, 1945 februárjában temették el sok kis sorstársával együtt.
Az emberi szappant a koncentrációs táborból hozta melyet ott használt. Később második férje ezt egy kitüntetés dobozban helyezte el, mint egy nagy becsben tartandó tárgyat.
