Scheiber korai munkái még az impresszionizmus és a plain-air jegyeit viselik magukon. Később a weimari expresszionizmus és futurizmus hatására alakította ki egyéni stílusát. Legjobb alkotásaival nemzetközi színvonalon képviseli a 20. századi magyar festészetet. Berlinben részt vett a Bauhaus kiállításán, Olaszországban és az USA-ban is bemutatták műveit. Az itt látható önarcképe kompozícióinak jellegzetességét egyesíti: a dinamikus expresszionizmust, az arc elemeinek kubisztikus felbontását, egymással szembeni, groteszk kihangsúlyozását, a kidolgozás gyors, lázas ütemét. Az ajkak egymáshoz feszülnek, a szemek szuggesztív figyelemmel tekintenek előre. A kihajtott inget a művész lendületes ívvonallal mintázta meg.
