MILEV

Browse Items (1612 total)

  • Sárgaréz. Hat hosszúkás vályú az olaj számára. Többször tagolt, kerek, lapos idomú, majd lelapított gömbben kezdődő henger nyél. Felül három karéjból álló függesztő.
  • A zsinagógák berendezésének jellegzetes, a zsidó népművészetet jellemző darabjai a sivviti táblák. A sivviti táblák az előimádkozó pultját díszítik úgy, hogy az imádkozás során kelet felé forduló előimádkozó egyben a tábla felé is fordul. A táblák nevüket a rajtuk szereplő zsoltáridézetről kapták. A 16. zsoltár 8 verse szerepel rajtuk mely így szól: „Sivviti Adonáj lönagdi tamid” azaz „Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam”.
    A sivviti táblák általában gazdagon díszítettek. Díszítésüknek olyannak kell lennie, ami az előimádkozó figyelmét a zsidó értékekre összepontosítja, s ezzel is segíti az imádkozás közbeni elmélyedést.
    Jellemzőek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. A műfaj kialakulását elősegítette, hogy a második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseinek szigorú értelmezése szerint más módon nem lehet teremtett dolgokat ábrázolni. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből alakult önálló műfajjá. A mikrografikus szövegekből összeállított bibliai jelenetek, szimbólumok, vagy akár portrék a 18. századtól jelentek meg zsinagógai vagy otthoni díszekként.
    Mordeháj ben Eliezer megyeri kántor sivviti táblájára a Zsoltárok, valamint az öt tekercs: az Énekek Éneke, a Rúth könyve, a Siralmak könyve, a Prédikátor könyve és az Eszter könyve teljes szövegét írta fel. Az oszlopokkal tagolt felület három tympononban végződő, épületre emlékeztető dísze a Zsoltárok könyvének szövegéből áll. Ugyancsak a zsoltárok könyve formálja a hárfával ábrázolt Dávid király alakját, valamint a Jákov álma jelenetet. Az oszlopok által tagolt mezőkben az öt tekercs szövege egy–egy bibliai szereplő formájában jelenik meg: az alsó sorban balra Salamon király az Énekek Énekének, jobbra pedig Ruth, Ruth könyvének betűiből. Felettük baloldalon Eszter az Eszter–könyvéből, illetve jobbra újra Salamon a Prédikátor könyvének betűiből. A Jákov álmának jelenetével egy magasságban, a baloldalon található boríték–forma tartalmazza a Siralmak könyvének szövegét. A tábla alsó-középső részén egy, a bibliai leírásnak megfelelően bimbó és virágformákból álló menóra alakja látható. A lap tetején, a timpanonok között két, tóratekercset tartó madár alakja.
    Mordehaj ben Eliezer a táblát 1828-ban fejezte be.
  • A siviti táblák általában gazdagon díszítettek. Díszítésüknek olyannak kell lennie, ami az előimádkozó figyelmét a zsidó értékekre összpontosítja, s ezzel is segíti az imádkozás közbeni elmélyedést. Jellemzőek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. Leibrich Leeb Austerlitzben készített siviti táblája azonban szakít a hagyománnyal és megjelennek az emberalakok, a zsoltáridézeteket pedig az épületet díszítőelemeinek használja. A bal felső medalionban látható Áron főpapi ruhában, a jobb oldalon pedig Mózes a kőtáblákkal. Közöttük pedig az erkélyen hárfán játszó Dávid király, valamint Jákov álma jelenete rajzolódik ki.

  • A zsidó naptár kétféle rendszert egyesít magában, ezért luniszoláris, azaz hold és napszerinti naptárnak nevezzük. A zsidó hónapok holdhónapok, azaz holdújulástól holdújulásig tartanak, míg a zsidó év átlagos időtartama megfelel a napév időtartamának. A zsidó vallás az évek számítása tekintetében a világ teremtését tekinti kiindulópontnak, ami a rabbinikus hagyomány szerint az i.e. 3760-as év volt, tehát napjainkban az 5770-es éveket éljük. A zsidó naptárban a napokat estétől következő estéig számítják, ezért az ünnepek mindig az esti csillag feljövetelével kezdődnek.
    A zsidó újév, Ros Hasana ősszel, szeptember – októberben van. A hagyomány szerint ezeken a napokon dől el minden teremtmény sorsa, Ros Hasana a megtérés napja. A zsinagógában a Tórából Izsák feláldozásának történetét olvassák fel. A zsinagógai ünnepi liturgia legkiemelkedőbb pillanata a sófárfúvás. Ez a hangszer kosszarvból készül, s arra az eseményre emlékeztet, hogy az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, melyet Ábrahám végül Izsák helyett áldozott fel, miután Isten meggyőződött hűségéről.
    A Zsidó múzeum gyűjteményében számos régi sófár található. A teljesen egyszerű, naturális darabok mellett léteznek feliratos és megfaragott darabok is annak emlékeként, hogy az Isten dicsőítésére használt tárgyakat a lehető legelmélyültebb, vallásos tisztelettel övezett munkavégzés során alakították ki.
  • Sírhant alakú, előlapján Nr. 9 jelzettel. Alsó része vasból, a többi alpakkából készült.Sírhant idomú, koporsó alakú téglány alsó résszel, ívelt hátfalú, sírkő formátumú hátfallal. Ez a persely rész. Kulcsra zárható, a hátoldalon héber felirat:
    הברה קדושה Chevra Kadisa
  • Sötétkék bársony arany és ezüst hímzéssel., sarkokban virággá alakul. Középen fent vörös bársonybólapplikált ezüst, hímzett pöttyökkel díszített koronát tart két madár. Alatta héber szöveg, majd két oroszlán medalliont tart, benne és alatta héber szöveg. Alul, középen két hímzett oszlop között hímzett ezüst-arany menóra, a lángok piros bársonyból applikálva.
    Felirata:
    דע לפני מי אתה עומד לפני
    מימיה' הק''ב''ה
    יהוה
    לנגדי גר תמיר
    מזרח
    שמש עד מבאו מהולל שם יי
    Tudd meg ki előtt állsz!
    A királyok királya, a Szent előtt.
    Áldassék a Neve!
    Jahve
    Előttem az örökmécs-
    Napkeltétől napnyugtáig dicsőített az Ö-való neve.
  • A zsinagógákban az előimádkozó pult előtt a keleti irányt jelöli és a imára való öszpontosítást segíti a siviti tábla. Nevét a rajta szereplő zsoltáridézet kezdő szaváról kapta: „Siviti Adonáj …. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam” (Zsolt 16:8). A pergamen lapra írt siviti táblán a nagyobb betűkkel írt zsoltár–idézet mellett számos egyéb, mára olvashatatlanná kopott szöveg nyomai is látszanak. Látszik, hogy az egész táblán több blokkban elhelyezett szövegek voltak, s a két nagyobb szöveg–hasáb között a menóra alakban írt zsoltár is felsejlik. A sivviti tábla a zsidó szakrális célra használt szöveg–tárgyak jellegzetes kopási folyamatát mutatja: a pergamenről szinte teljesen lekopott a tinta, a pergamen pedig zsugorodott. A mezuzát, a tfillint és a tóratekercset azért kell rendszeresen ellenőriztetni, mert ezek a sérülések a tárgyat nem kóserrá, paszullá teszik. A siviti táblát a több értékes tárgyat ajándékozó Eisenstaedter Ödön ajándékozta a múzeumnak 1929–ben. A tárgy eredeti leltári száma az idők során elmosódott, a rendelkezésünkre álló forrásokból nem kideríthető.
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2