Kádár kezdetben naturalista képeket festett. Később hatással volt rá Rippl-Rónai művészete. 1921-ben Scheiber Hugóval rendezett közös kiállítást. Az 1920-as években sajátos expresszív-absztrakt stílust alakított ki. Érett korszakának reprezentatív alkotása a bemutatott, feltehetően az 1940-es években készült kép. A festményt dallamos, zenei vonalvezetés, nemes stilizáció és szürreális látásmód jellemzi; utóbbi általános vonás a művész késői munkáin. A női akt-sziluett a köré komponált, épp csak jelzett berendezési tárgyak közé illeszkedik. Az élénk színek és kecses vonalak finoman egészítik ki egymást, egységes, harmonikus hatást teremtve.
