Browse Items (623 total)
-
Gyűrű
Műanyagból készült gyűrű. Erdei Edit hagyatéka -
Vászon tok
Kézzel varrt vászon tok, fehér alapon sötétlila csíkokkal. Erdei Edit személyesen készítette az auschwitzi táborban. -
Vászon zacskó
Fehér alapon kék kockás , kézzel varrt vászonzacskó. Az auschwitzi táborban készült. Erdei Edit túlélő adománya, ő varrta személyesen. -
Mécses
Vörös agyagból készült mécses, melyet egy kéz tart. -
Ezüst doboz hamvakkal
Ezüst doboz megtöltve auschwitzi hamvakkal, a krematórium mellől. Dénes Ernő és felesége adománya -
A marosvásárhelyi hitközség tragikus ajándéka
A marosvásárhelyi hitközség tragikus ajándéka a holokauszt borzalmairól. Két üveglap közé fogva képek, valamint a buchenwaldi táborban összegyűjtött emberi maradványok, hamvak. -
Sörösüveg
Barna sörösüveg. Felirata Schatz József SöRös Palackja Budapest Elidegeníthetetlen. Középen Dávid csillag, benne monogram. Alján 1915. -
Náci jelvény
2010. október 19-én özv. László Györgyné (született 1923-ban leánykori neve Friss Edit) néhány, a deportálásból származó tárgyat hozott a Múzeumunkba azzal a céllal, hogy megőrizzük.
Az ajándékozó 1944 október 15-én után költözött az akkori gettó területén található Dohány u. 39-be, akkor másfél éves kislányával és édesanyjával. Férje Szabolcsban bújkált. 1944 november elején, 21 évesen bevonult a KISOK -pályára, ahol arra való hivatkozással, hogy pici gyermeke van, elengedték.
December első napjaiban a nyilasok a Dohány u. 39 összes lakóját, köztük László Györgynét i, a környékbeli ház lakóival együtt leterelték, Budapestről Kópházára erőltetett menetben gyalog hajtották, majd Kópházán sáncásásnál dolgoztatták. Innen Lichtenwütth-be deportálták közel 3000 sorstársával együtt. Körülbelül csak 300-an élték túl a megpróbáltatásokat. Lichtenwütthben a közeli repülőgépgyárban dolgoztak. 26 kilósan szabadult fel.
Hazaérve érte a hír, hogy kislánya a gettóban éhenhalt, édesanyja túlélte a borzalmakat. Kislánya a Kerepesi tömegsírban nyugszik, 1945 februárjában temették el sok kis sorstársával együtt.
A tárgy egy náci jelvény, kb 1cm átmérőjű. -
Textilre nyomtatott szám
2010. október 19-én özv. László Györgyné (született 1923-ban leánykori neve Friss Edit) néhány, a deportálásból származó tárgyat hozott a Múzeumunkba azzal a céllal, hogy megőrizzük.
Az ajándékozó 1944 október 15-én után költözött az akkori gettó területén található Dohány u. 39-be, akkor másfél éves kislányával és édesanyjával. Férje Szabolcsban bújkált. 1944 november elején, 21 évesen bevonult a KISOK -pályára, ahol arra való hivatkozással, hogy pici gyermeke van, elengedték.
December első napjaiban a nyilasok a Dohány u. 39 összes lakóját, köztük László Györgynét i, a környékbeli ház lakóival együtt leterelték, Budapestről Kópházára erőltetett menetben gyalog hajtották, majd Kópházán sáncásásnál dolgoztatták. Innen Lichtenwütth-be deportálták közel 3000 sorstársával együtt. Körülbelül csak 300-an élték túl a megpróbáltatásokat. Lichtenwütthben a közeli repülőgépgyárban dolgoztak. 26 kilósan szabadult fel.
Hazaérve érte a hír, hogy kislánya a gettóban éhenhalt, édesanyja túlélte a borzalmakat. Kislánya a Kerepesi tömegsírban nyugszik, 1945 februárjában temették el sok kis sorstársával együtt.
Egy 9422 számot viselő 2cm széles 10cm hosszú piszkos vászonra nyomtatott piros szám, melyet ruhára varrtak. ez a szám aLászló Györgyné elmondása alapján megjárta Auschwitzot.
-
Medál
2010. október 19-én özv. László Györgyné (született 1923-ban leánykori neve Friss Edit) néhány, a deportálásból származó tárgyat hozott a Múzeumunkba azzal a céllal, hogy megőrizzük.
Az ajándékozó 1944 október 15-én után költözött az akkori gettó területén található Dohány u. 39-be, akkor másfél éves kislányával és édesanyjával. Férje Szabolcsban bújkált. 1944 november elején, 21 évesen bevonult a KISOK -pályára, ahol arra való hivatkozással, hogy pici gyermeke van, elengedték.
December első napjaiban a nyilasok a Dohány u. 39 összes lakóját, köztük László Györgynét i, a környékbeli ház lakóival együtt leterelték, Budapestről Kópházára erőltetett menetben gyalog hajtották, majd Kópházán sáncásásnál dolgoztatták. Innen Lichtenwütth-be deportálták közel 3000 sorstársával együtt. Körülbelül csak 300-an élték túl a megpróbáltatásokat. Lichtenwütthben a közeli repülőgépgyárban dolgoztak. 26 kilósan szabadult fel.
Hazaérve érte a hír, hogy kislánya a gettóban éhenhalt, édesanyja túlélte a borzalmakat. Kislánya a Kerepesi tömegsírban nyugszik, 1945 februárjában temették el sok kis sorstársával együtt.
A medál egy bronz, kb 3cm átmérőjű babérkoszorúval övezett Dávid csillag, melyben héberül "Saddaj" szó van belevésve. Külső megjelenését tekintve kitüntetésre emlékeztet. Három szemből álló rövid láncon függ egy kb 1cm hosszú lapocskával. Az adományozó elmondása szerint a kópházi sáncásás közben egy idősebb rabbi nyomta a kezébe. Deportálása egész ideje alatt őrizte, megőrizte, végig vele volt.