1946 május 26-án az áldozatok emlékére tartott Dohány utcai zsinagógai megemlékezést követően a résztvevők a Parlament elé vonultak az elkövetők felelősségre vonását követelve.
A levél címzettje Herzfeld György (1918.10.8.), aki a 103/11-es Kényszer munkaszolgálatos században teljesített szolgálatott, a címe alapján tudjuk, hogy akkoriban Várpalotán állomásoztak. A levél feladója, felesége Sarolta (1912.4.24.), aki kisfiúkkal, Péterrel együtt a levél keltezési dátuma alatt már a sárvári gettóban töltötték napjaikat. A rövid levél szövege is tanúskodik a környezetük bizonytalanságáról. Saroltát és a hét éves Pétert helyi zsidósággal együtt július 4-én és 5-én deportálták a magyar hatóságok KL Auschwitz-Birkenauba, ahol a gyermeküket a gázkamrák egyikébe küldték, míg Sarolta munkaképes felnőttként augusztusig a táborban végzett kényszermunkát. Augusztus 14-én átszállították KL Stutthofba, ahol a 66618-as számot kapta. Később eltűnt és holtnak nyilvánították. György a további hónapokat, egészen novemberig munkaszolgálatban töltötte, majd november elején adták át a német hatóságoknak és KL Flossenburgbe deportálták, ahová november 9-én érkezett meg. A 33613-mas fogolyszámot kapta. Ismeretlen időpontban átszállították KL Buchenwaldba, ahol az ohrdrufi altáborba került. Az embertelen körülmények között 1945 február másodikán halt meg.
