1882. április 1-én Tiszaeszláron eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cselédlány, és a falubeli zsidókat a lány rituális meggyilkolásával gyanúsították. A nagy vihart kavaró, több mint egy évig húzódó vérvád-per a zsidók felmentésével végződött. A vád és a per részleteiről a korabeli sajtó részletesen beszámolt, a zsidók védője, Eötvös Károly két kötetes műben írta meg tapasztalatait. A közeli Ricsén élő Natan Liebermann Megilat Eszlár címen, héberül írta le az eseményeket. Műve nyelvi fordulatai, címválasztása a zsinagógákban Purimkor felolvasott Eszter könyvére (Megilat Eszter) utalnak, s ezáltal a perzsiai zsidók csodás megmenekülésével állítja párhuzamba az eszlári pert és a vérvád alóli felmentést. A Megilat Eszlár nem történetírói szándékkal született, hanem abba a hagyományba illeszkedik, amely egy-egy zsidó közösség megmenekülésének emlékére helyi purimokat, lokális „szabadulási ünnepeket” alakított ki. A munkácsi Blayer nyomdában kiadott művet a felmentő ítélet és a per lezárásának évfordulóin a környékbeli zsidó közösségek felolvasták.
A Pesti Izraelita Nőegylet leányárvaházának kiadása, 1943
A bevezető szövege:
„Eszter könyve a Tóra mellett a Szentírás legismertebb és legnépszerűbb könyve.
Mert ennek a könyvnek alapgondolata: az igazságnak természete, hogy győzzön; a gonoszságé, hogy elbukjék.
Mindaz, ami az erkölcsi világrend útjában áll, eltűnik, minden csoda vagy rendkívüli beavatkozás nélkül is. Ezért nem említi a könyv Isten nevét egyszer sem.
Így lett e könyv – melyet igen gyakran nagy elfogultsággal ítéltek meg – a vigasz forrásává mindazoknak, akiket a diadalmaskodni látszó gonoszság megtiport.”
