Az 1820-as évekre a pesti zsidó közösség már kiépítette szervezetét, mely a sokféle joghátrányban élő közösség életét szabályozta és igazgatta. A zsidó község életére vonatkozó döntéseket az elöljáróság hozta, melyben a korszak legtekintélyesebb – azaz legtanultabb és/vagy leggazdagabb - tagjai foglaltak helyet. Hetente üléseztek, és döntéseik eredményét jegyzőkönyvekben rögzítették. A jegyzőkönyveket eleinte még héber betűkkel írták, majd fokozatosan áttértek a gótbetűs német, majd a latin betűs magyar szövegezésre. Az 1828-ban kezdett jegyzőkönyvet két példányban vezették, melyek szóról szóra megegyeznek egymással, eltérés csupán írásmódjukban van: az egyik kötetet héber betűkkel, a másikat már gót betűkkel, mindkettőt németül, a német helyesírás korabeli szabályait betartva. Feltehetően ebben az időpontban a még csak héberül, illetve a már németül is író-olvasó elöljárók nagyjából kiegyenlítetten voltak jelen az elöljáróságban, ezért volt szükség a párhuzamos jegyzőkönyvezésre. A kötetek címlapja még héber, melyen a pirossal kiemelt betűk számértéke adja a dátumot. A címet a korszak biedermeier divatjának megfelelő, de a népművészet virágaira is emlékeztető rózsaág keretezi.
Az oklevél gazdagon díszített, növényi ornamentális keretbe foglalt litográfiák veszik körbe a szöveget. A képek egy-egy kéz vagy földműves mesterséget ábrázolnak. A felső harmadban királynői alak kezében tartja Magyarország és Pest város címerét. Feje felett Egy Vörösmarty idézet, jobb és bal oldalán egy-egy héber betűs idézet: "Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod."
(Zsolt. k. 128:2), és "A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel.." (Péld. k. 12:10)