A csehszlovákiai Marienbad Közép-Európa egyik legelegánsabb fürdővárosa volt. Kevéssé ismert, hogy látogatói között szép számmal voltak ortodox és haszid zsidók is. Az 1920-as évektől rendszeres látogatója volt a fürdővárosnak a nagytekintélyű munkácsi rabbi, Hájim Eleázár Spira, aki 1913-tól 1937-ben bekövetkezett haláláig vezette Kárpátalja legnagyobb haszid közösségét. A karizmatikus és ugyanakkor konfrontatív személyiségű, gazdag udvart fenntartó rabbinak nagyszámú híve volt, tömegesen zarándokoltak hozzá a tanácsot, gyógyulást kereső haszidok, sőt gyakran keresztények is felkeresték. Házának hatalmas konyháján nap mint nap számtalan vendég és szegény lakhatott jól. 1922-ben alapított jesivája államilag is elismert rabbiképző intézményként működött. Hans Lampalzer munkácsi fotográfus igazi lesifotósként fényképezte a jellegzetes viseletű kelet-európai ortodox rabbikat, majd a képeket jó pénzért, emléktárgyként árusította a haszid rabbik követőinek.
Munkácson több mint tízezer zsidó élt, ők tették ki a város lakosságának csaknem a felét. Bár a túlnyomó többség az ortodoxia és a haszidizmus híve volt, megjelent a városban a szekuláris cionizmus is. 1925-ben Hájim Kugel, a Csehszlovákiai Zsidó Párt egyik vezetőjének igazgatásával itt nyílt meg az ország egyetlen világi oktatást nyújtó, leányok előtt is nyitva álló héber gimnáziuma. A modern, irodalmi héber nyelven folyó tanítás államilag is elismert képzést nyújtott. Az iskola – amelynek meg kellett küzdenie a haszid rabbik heves ellenállásával – nem alijára készítette fel diákjait, hanem az öntudatos helyi zsidó értelmiség kinevelésére törekedett. A terület Magyarországhoz csatolása után a zsidóellenes rendelkezések szétzilálták a héber tannyelvű képzést.
