Browse Exhibits (26 total)
-
Glosszárium
Almemor/almemár lsd.: Bima
Alufé gaboim – elöljárók
Chevra lsd. hevra
Chevrakönyv: lsd.: hevrakönyv
Frigyszekrény: lsd. Aron
Gaboim (ober/unter gaboim) elöljárók
Get: válólevél.
Gyászkocsi
Haver társ, tag, barát. Istenfélő, tudós emberekre alkalmazták a zsoltárvers alapján: „Társa vagyok mindazoknak, akik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.” (Zs.119, 63)
Hetiszakasz A Tóra öt könyvét 54 részre, hetiszakaszra osztották, így egy év alatt szombatonként a teljes szöveget felolvassák. Ha az évben nincs 54 szombat, akkor bizonyos szombatokon két hetiszakaszt olvasnak.
Jad Tóramutató.
Kados, kadisa szent
Kehila közösség, hitközség.
Kelé kódes „szent edények”, a tóradíszek összefoglaló elnevezése.
Ketuba házasságlevél, melyet az esküvő alatt felolvasnak. Részletesen lásd:
Kiddus megszentelés. Ezzel a szertartással köszöntik a szombatot és az ünnepnapokat. Áldást mondanak a bor felett az ünnep beköszöntekor. Ez a szertartás az otthoni liturgiában kapott szerepet, de ünnepek előtt a zsinagógában is elmondják.
Kohanita A bibliai Lévi törzs (Áron) leszármazottait nevezik kohanitáknak. A kohaniták a Szentélyben való szolgálattétel kiváltságát kapták Mózestől. Mára már nem papi szerepet töltenek be, de a vallási életben bizonyos kiváltságokat és megszorításokat élveznek. Elsőként hívják őket a Tóraolvasáshoz és ők mondják a papi áldást. Kohaniták nem vehetnek részt a halottak körüli munkákban és nem vehetnek feleségül elvált nőt.
Konskripció:
Kupa (kupat) pénztár, jótékonysági kassza.
Luah: zsidó naptár, az ünnepek rendje.
Mahzor szó szerint ciklus, az ünnepi imakönyvek megnevezése.
Mezuza jelentése ajtófélfa, de azt a pergamentekercset értjük alatta, melyet a mózesi törvény értelmében kis tokba helyezve az ajtófélfára szögeznek. A tekercsen tórai szövegrészek találhatóak, s írásuk szigorúan szabályozott. A mezuza parancsa a MÓZ versre vezethető vissza.
Micva eredetileg parancsolat, isteni rendelet, a későbbi szóhasználatban sokkal tágabb értelmet kapott és ma már minden erkölcsi kötelességet és jócselekedetet jelent.
Minhag szó szerint „szokás”. Egyes közösségek olyan szokásai, melyet vallási törvények nem írnak elő, mégis kötelező erővel bírnak az adott közösségben. A rabbinikus vélemény szerint: „Minhag Jiszrael – Tora”, azaz a zsidó nép szokásai tórai parancs érvényűek.
Minjan, minjen: 10 felnőtt férfi közössége. Bizonyos vallási szertartásokat csak akkor lehet elvégezni, ha legalább tíz férfi van jelen.
Mizrah kelet.
Neológ a magyar kongresszusi (1867/68) zsidóságnak nem hivatalos elnevezése, akik a szigorú hitéleten némiképp enyhítéseket tettek, a zsidó vallást a modern kor igényeihez próbálták igazítani.
OMZSA Országos Magyar Zsidó Segítő Akció. 1942–ben, elsősorban a munkaszolgálatosok támogatására létrehozott szervezet.
Orhim: árvák.
Ortodox az 1867/68-as kongresszus óta a szigorúan vallásos, életüket a Sulchan Aruch törvényeihez igazító zsidókat nevezik ortodoxnak.
OZSSB: Országos Zsidó Segítő Bizottság, segélyszervezet a holokauszt következtében megélhetés nélkül
Parokhet Tóraszekrény takaró függöny. A jellegzetes, kegytárgyakon használt zsidó szimbólumok (oroszlánok, kőtáblák, Dávid–csillag, stb.) mellett általában felirat is díszíti, mely az az adományozó mellett az adományozás évét, a használó közösséget stb. is feltünteti.
Paszul érvénytelen, alkalmatlan. A meghibásodott rituális célokra használt tárgyak paszullá válnak, többé nem használhatóak. Rituális célokra használt kéziratok (Tóra, mezuza) esetében a betűk lekopása, elkenődése, olvashatatlanná válása, a pergamen elszakadása stb. jelenthet paszullá válást.
Pinkasz a jegyzőkönyv héber megnevezése.
Póseh, paszul: érvénytelen, alkalmatlan. A meghibásodott rituális tárgyak paszullá válnak, többé nem használhatóak. A paszul tóratekercsek, pergamenek ha már nem javíthatóak, akkor genizába (lsd. ott) kerülnek, majd rituálisan eltemetik őket.
Rabbi tanítómester.
Ros Hakahal Hitközségi elnök.
Sófár kosszarvból készített kürt, melynek megfújása jelzi – egyebek mellett – a zsidó újévet.
Sóhet, sakter: kóser mészáros, aki jártas a kóser vágás szabályaiban.
Sulhan Aruh Joszéf Karo (1488–1575) cfati rabbi által szerkesztett négykötetes törvénykönyv, melyben összegyűjtötte és rendszerezte a vallási törvényeket. Nyomtatásban először 1564-ben, Velencében jelent meg. A gyakorlati élethez igazodó kivonatát Slomo Ganzfried ungvári rabbi készítette el 1864-ben.
Széfer könyv.
Széfer Tora: a Tóra könyve. lsd.: Tóra
Széfer Zichronot emlékezések könyve
Szidur imakönyv, melyben a hétköznapi, a szombati és néhány fontosabb ünnepi ima található.
Takkanot alapszabályok
Talit imaköpeny, az a négyszögletű kendő, amelyben az imádkozást végzik. Hosszában a szélein fekete vagy sötétkék csíkok díszítik. Az ókorban általános viselet volt, ma már csak az imáknál használják.
Tóraékszerek a tórakorona, rimonpár, tóravért összefoglaló elnevezése.
Tréfli eredetileg széttépettet jelent, mai értelemben a kóser ellentéte, tisztátalan, nem fogyasztható.
-
Héber betűk
A zsidó tradíció központi eleme, minden egyébnek alapja az írás, azaz a Tóra, melynek minden betűje szent. A héber betűk használata szakrális többletjelentéssel bír a zsidó közösség számára, megismerésük belépő a zsidó kultúra mélyebb megismeréséhez. A héber betűt tisztelet övezi, szigorú előírások határozzák meg írását és olvasását is. A szent szövegek tanulmányozása mellett a zsidó életben használt tárgyakon, a kegyszereken, képeken is gyakran vannak héber betűk, melyek megismerése segíthet a tárgyak értelmezésében. A héber betűk a zsidó művészeti ikonográfia alapvető motívumát jelentik. Ugyanakkor a többségi társadalom által gyakran gyanakvással kezelt témáról van szó: az ismeretlen jelkészlettel készült könyvek és dokumentumok gyakran váltak/válnak az előítéletes gondolkodásban mássá, mint ami eredeti lényegük.
A zsidó muzeológia egyik alapkérdése, hogy a szöveg és írásközpontú kultúrát milyen módon lehet a vizualitás eszközeivel bemutatni. A zsidó hagyományok, vallásos szokások és az azokhoz készült szertartási tárgyak mind az írás szentségének kiszolgálói, ezért ennek a bemutatása és lényegük megértetése a judaizmus alapjainak átadását jelentheti.
-
Herend zsidó öröksége
Időszaki kiállítás 2018. október 29 - 2019. április 29 között
A Herendi Porcelánmanufaktúra a magyar zsidóság polgárosodásának egyik fontos színtere volt. Az 1826-ban Stingl Vince által alapított kerámiagyárat Fischer Mór virágoztatta fel és tette világszerte ismertté. Fischer Mór a zsidó származásából fakadó hátrányokat igazi kézműves porcelán-remekekkel feledtette. A magyar arisztokraták készleteinek pótlásával szerzett hírnevet, később különböző külföldi iparkiállításokon nemcsak szakmai elismeréseket nyert el, hanem királyi családok, uralkodók megrendeléseit is. Művészeti törekvései jutalmául 1867-ben nemesi rangot kapott.
Termékeivel nemcsak az arisztokraták fényűző asztalait díszítette, hanem a zsidó közösség vallásos szertartásainak kellékeit is porcelánba zárta. Erre tárgyi bizonyítékként szolgálnak a magyar múzeumokban őrzött szédertálak, melyek díszítése igen változatos. A széder este tárgyai mellett több pohár, serleg is készült héber felirattal Herenden. A Manufaktúra 19. századi pénztárkönyvei szerint a kaposvári, székesfehérvári, kismartoni főrabbi, valamint Dr. Samson Raphael Hirsch német rabbi és Dr. Nathan Marcus Adler londoni főrabbi is egy-egy O’Sullivan mintás serleggel gazdagodott az 1860-as években.
Munkásságát fiai közül a Kolozsvárott letelepedett Vilmos folytatta, aki porcelánfestödéjében számos judaika tárgyat festett. Műhelyéből kikerült termékek többségét az ún. Cubash mintával díszítette. Ő alapította a kolozsvári neológ hitközséget, feleségével sokat jótékonykodott.
Farkasházy Fischer Mór örökségét máig őrzi a Manufaktúra, hiszen a judaika kollekció részeként már mezuzákat és trenderliket is készítenek Herenden.
-
Itt lakott Rosenthal
Kiállításunk a pesti zsidónegyed történetét mutatja be. A város hosszú ideig nem tűrt meg zsidókat a falai között. Ezt a beköltözési tilalmat II. József császár 1783–as rendelete törte meg. Ekkor már tizennégy zsidó család lakott Pest közvetlen szomszédságában, az Orczy bárók hatalmas bérházában. Számuk gyorsan emelkedett. Legtöbben a korszak legnagyobb zsidó közösségéből, Óbudáról költöztek át, de sokan érkeztek a Habsburg birodalom más területeiről, Morvaországból és Galíciából is. A jövevények a pesti vásárokhoz közel fekvő, akkoriban még főleg kertekből és majorságokból álló Terézvárosban telepedtek le. A bevándorlók szinte mind fiatalok voltak, nyitottak és dinamikusak. Terményfelvásárlással, kereskedéssel nem csak a maguk számítását találták meg a gyorsan fejlődő városban, hanem hozzájárultak egy új metropolisz megszületéséhez is. Családot alapítottak, létrehozták a zsidó közösségi intézményeket és felépítették templomaikat.
Mindennapjaikról annyit tudunk, amennyit az elmúlt generációk megőriztek és továbbörökítettek számunkra. Naplókat, hivatalos és szerelmesleveleket olvashatunk, megnézhetjük az összeírásokban, hogy kik lakták a zsidónegyed házait. A levéltárban még megtalálhatjuk a kérelmeket, engedélyeket, elutasításokat, adóíveket és az itt élők küzdelmes mindennapjainak megannyi poros dokumentumát. A nagymama fiókjából még előkerülhetnek féltve őrzött fényképek, levelek, a dédi flódnireceptje, és a megalázó sárga csillag 1944–ből.
Ezek a tárgyak és dokumentumok a múltból a jelenbe vezető vékony, szakadozott szálak. Néhányat tudatosan őriztek meg az utókornak, néhány csak véletlenül maradt meg. De ha összefonjuk őket, létrejön a múlt színes szövedéke. Kirajzolódik egy kavargó mintázat: Kohnék és Rosenthalék, Kőváriék és Rózsavölgyiék élete, öröme és bánata, születése és halála. És megismerhetjük az utcákat, ahol éltek, bejárhatjuk mindennapjaik színtereit. Ugyanazokon a kapukon mehetünk be és ugyanazokon az ablakokon nézhetünk ki a Király utca ma is nyüzsgő forgatagára, mint ők.
Kiállításunkban tíz digitális térképlapon, tíz idősávban idézzük fel, hogy mit jelent, mit jelentett zsidónak lenni a pesti zsidónegyedben 1785-től napjainkig. Megmutatjuk, milyen volt akkoriban a környék, hogy néztek ki a nyilvánosság terei, és hogyan éltek a zsidók egy gyorsan fejlődő város közepén. A tágabb kontextust jelentő képek alatt bepillanthatunk néhány kiválasztott ház életébe is: kik laktak ott, mivel foglalkoztak, milyen tárgyakat és dokumentumokat hagytak ránk.
Hogy megfejthessük: hol lakott, hogyan élt közöttünk Rosenthal.
-
-
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives
Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában Budapesten, egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értemiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor itt már közel 1500 tárgy volt látható, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetét bemutató történelmi relikviák.
A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már korábban is láthattak zsidó vallási tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat egy nagy nemzeti tárlat, a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 12 évvel később a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Ezredéves Országos Kiállításon néhány tárgy ezek közül újra látható volt.
A Magyar Zsidó Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett: közösségek, családok és magánszemélyek juttatták el ide mindazt, amit megőrzésre érdemesnek és a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Az intézmény fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében, jóllehet a politikai körülmények története során szinte mindvégig marginális szerepre kényszerítették. A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyházés kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény bemutatását széles körben, és hátráltatta a gyűjtés komoly tudományos eredményeinek megismertetését.
A múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúllyal éreztek megőrzésre érdemesnek, valamint fontosnak ahhoz, hogy bemutassák a közösség változó önképét, társadalmi szerepvállalását. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, amelyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy épp ellenkezőleg, disszimilációját szimbolizálják. Vannak a zsidó családi büszkeségre valló és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett olyanok is, amelyeket a múzeum vásárolt, vagy a többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás menetéről, a gyűjteménybe kerülés körülményeiről
szóló információk ezért éppen olyan fontosak lehetnek, mint a tárgyakban megjelenő történetek.
Az 1960-as években a gyűjteményt újraleltározták, de elhagytak minden olyan információt, amely alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatók lehettek volna, az általuk bemutatásra szánt jelenségeket pedig értelmezhettük volna. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.
Minden egyes tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.
The Hungarian Jewish Museum opened a hundred years ago, in January 1916, in a private apartment in Hold utca. The collection, which had been started on the initiative of Jewish intellectuals, already consisted of nearly 1500 objects, first and foremost Jewish ceremonial objects and relics of the history of Hungarian Jewry.
At that time, the collection and display of material objects as mementoes of Jewish culture was a new phenomenon. Up to that time, Jewish museums had been established only in Vienna (1895), Frankfurt, Hamburg (1898), Prague (1906) and St Petersburg (1914). However, Jewish religious objects had been on show earlier in Budapest: in 1884 the Applied Arts Museum was the first in the world to select Judaica for a large, national exhibition, The Historic Gold and Silver Exhibition. Twelve years later, at the National Millennial Exhibition, celebrating a thousand years of the settlement of the Magyars in Hungary, some of these objects were again displayed.
The Hungarian Jewish Museum became a new institute for the preservation of Jewish memory: communities, families and private individuals brought everything they felt was worthy of preservation and important for the presentation of the community. The institute played an increasingly serious role in the cultural life of Hungarian Jewry, although in the course of political developments, it was always forced to stay on the margins. The anti-Jewish ideology of the thirties and the anti-religion and anti-minorities ideology in the period after the liberation made it difficult to present the world-class collection more widely and hindered acquaintance with the serious scientific findings it represented. Despite all this, the collection continued to grow. It was a faithful reflection of what was felt worthwhile to preserve and with what emphasis and what was important to present the changing self-image of the community and the social role it played. The collection was as diverse as the society behind it: there were objects that symbolized the extensive assimilation of Hungarian Jews or on the contrary, its dissimilation. There are objects that attest to the pride of Jewish families and others saved from destruction. There are others that the museum bought or collected through many and repeated attempts to appraise and save them. Thus the process of growth, the circumstances through which an object arrived in the collection, can be just as important as the stories the objects themselves tell.
In the ‘60s a new inventory of the collection was made. All information was omitted that could identify the communities, families or individuals that originally used the objects and donated them or that could lead to an interpretation of social phenomena through the objects on show. As a result of research in the period after the change of system, it was possible to reconstruct some of the histories of the objects and through them again recall those who made donations and the memories of erstwhile Jewish communities.
Each and every object has its own individual and special story, but looking at them and interpreting them as a whole, we can get to know almost every layer of the history and culture of the Jews in Hungary. Our ancestors left us all this as a legacy, as values to be preserved and handed on, so that while studying them we can also strengthen and reinterpret our own situation. -
Múzeumi látványraktár
A kiállításokban nem szereplő judaika tárgyak a második emelet utolsó termében, a látványraktári vitrinben megtekinthetőek, adataik itt, polconkénti bontásban tanulmányozhatóak.
-
Nevek - Memento
Mementó – az emlékezés gesztusa
Rajk László auschwitzi frottázsai a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében
Az itt látható kiállítás találkozásokról és gesztusokról szól. Az első találkozás Rajk László 2004-es auschwitzi magyar kiállításához kapcsolódik, amelynek látványtervét ő dolgozta ki.
A kiállítás készítése közben hívták fel a múzeum munkatársai Rajk figyelmét azokra a nevekre, amelyeket foglyok karcoltak az auschwitz-birkenaui tábor területén lévő téglafalakba. Az Auschwitz 1-es tábor 7-es blokkjának oldalfalán és egy másik blokk padlásának kéménypillérein főleg Kelet-Magyarországról deportált férfiak neveivel találkozhatunk, míg Birkenauban – a konyha külső falán – magyar női nevekkel.
Ezt a drámai (élet)jelhagyást kívánta megőrizni Rajk, aki a láger Siratófalának nevezte a téglákba karcolt fogolyneveket, az elfeledett és soha el nem gyászolt egyéni sorsok emlékhelyét. Finom, saját emlékezeti gesztusával, frottázstechnikával, egyenként satírozta át a neveket, majd különböző eljárásokkal „hívta újra elő” őket. Az auschwitzi sorozat így Hiányzó sors néven az életműben már létező, Hiányzó című sorozatának tagja lett.
Az általa gyakorolt művészi gesztus, mely látszólag egy nagyobb munka árnyékában történt, szervesen kapcsolódik Rajk László életművéhez és az emlékezésről vallott gondolataihoz. Amellett, hogy az ismeretlen családnevek látványa összefonódhatott benne saját nevének drámai – senkiéhez sem hasonlítható – történetével, az egyes családnevek önálló szerepeltetése azzal a gondolatával is egybecseng, hogy a holokauszt áldozataira nem tárgyak sokaságával, hanem egy-egy tárgy kiemelésével kell emlékezni: így válik az emlékezés súlyossá, jelentőségteljessé és átélhetővé.
A második találkozás és gesztus története 2020-ra nyúlik vissza, amikor Rajk Judit a Múzeumnak adományozott három grafikát az említett sorozatból – mert úgy gondolta, az életművet lassan vissza kell juttatni abba a szövethálóba, amelyből az kibomlott.
E fontos gyűjteményezési pillanat alkalmából – a három frottázzsal párbeszédet teremtve – a múzeumi és levéltári gyűjteményből 12 olyan tárgyat választottunk, amelyek különböző szempontokból árulkodnak a zsidóság és a név kapcsolatáról. A specifikus zsidó témák mellett a 12 tárgy történetén keresztül természetesen a Rajk-életmű fontos elemei is megjelennek: a névváltoztatás vagy az áldozatok neveit őrző emlékezet.
A levéltári tárgyakkal, dokumentumokkal együtt a három Rajk László-mű így reményeink szerint már egy koherens láncolat tagjaként, „ismerős környezetbe” érkezik meg, amikor a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményének részévé válik.
Amilyen finoman, tisztelettel és emberséggel közelített Rajk László az őt megtaláló és az általa megtalált témákhoz, amilyen leheletfinoman kapcsolódnak össze munkái és találkozásai, olyan nyomatékosan választottuk a kiállítás címéül a hangsúlyos és sziklaszilárdan hangzó Mementó szót.
A kiállítást az ő emlékének ajánljuk.
-
-
OMZSA Haggada
Az 1942-ben kiadott OMZSA Haggada nyomdai kliséi a MiLev gyűjteményét gyarapítják. A Haggada adatait, forrásait felhasználva adunk rövid ismertetőt a Pészahról és a haggadákról.