Rimonpár

Rimonpár

Torah finials

64.386

A tóratekercs legrégebben kialakult díszei a tekercset tartó fa rudak végére helyezett rimonok. A rimon héberül gránátalmát jelent, ami ősi szimbóluma a termékenységnek, gazdagságnak, s átvitt értelemben a tórának is. Írott források már a 11. századtól utalnak rimonokra, de tárgyi emlékünk csak jóval későbbről van. A világon ma ismert második legkorábbi a Zsidó Múzeum gyűjteményében lévő, 1602-ből származó feliratot viselő rimonpár. A vörösrézből készült rimonpár a tárgy eredeti elnevezésének megfelelően gömb alakú. Hengeres szárán két vésett levélindás gömb van, testén vésett gránátalmás díszítés aranyozás nyomaival. A tárgy jellegzetes terméke az oszmán–török rézművességnek, s feltehetően a szefárd zsidó kultúrkör terméke. A gömbök felső részén vésett donátorfelirat: „Cvi Hirs, Dávid fia, 362 (1602) a kis időszámítás szerint.” A Cvi Hirs jellegzetes askenáz név, melyben a héber Cvi (azaz szarvas) nevet német megfelelőjével (Hirsch) kombinálták. A tárgy feltehetően olyan területen volt használatban, ahol a két nagy zsidó kultúrkör, szefárd és az askenáz érintkezett, illetve ahol mindkettővel kapcsolatban álltak. Askenáz eredetileg a német területeket jelentette a rabbinikus irodalomban, később a német eredetű jiddis nyelvet beszélő európai közösségeket nevezték askenáziaknak. A szefárdoknak a spanyol területeken letelepedett zsidókat nevezték, majd miután 1492-ben az ibériai félszigetről kiűzték a zsidókat, leszármazottaikat is szefárdoknak nevezik. A rimonpár szárán látható felirata szerint a tárgya a „szefárd hitközség, Pest” tulajdonában volt. Ez a felirat jóval későbbi, mint a másik, már említett felirat, a város névírási gyakorlatának ismeretében legkorábban a 18. század végén kerülhetett a tárgyra. Ekkor, a 18-19. század fordulóján jelentek meg a kialakuló pesti zsidó kolóniában szefárd bevándorlók, akik egy ideig külön imaházban, saját rítusaik szerint imádkoztak. A huszadik század elejére a szefárd közösség beolvadt az askenáz többségbe. A rimonpárat Oser [ejtsd: ózer] Albert, a pesti szefárd közösség vezetője ajándékozta a Zsidó Múzeumnak 1917–ben.

The oldest ornaments of the Torah scroll are the finials placed on top of the two wooden staves that hold the parchment. In Hebrew they are called rimon, or rimonim in the plural, which means ‘pomegranate’, and which is an ancient symbol of fertility, wealth, and figuratively also of the Torah. There are written sources attesting to the use of rimonim from the eleventh century onwards, but we have relics from only significantly later. The present object, a rimon pair from 1602 with inscriptions, is the second oldest Torah finial known today in the world.

Fitting to the meaning of the original Hebrew name of the object, the top of this copper, embossed and engraved rimon pair has a round form. Its stalk is a roll decorated with two smaller balls with engraved garlands, and its body is decorated with the motive of the pomegranate, with traces of gold-plating. It is a characteristic product of Ottoman-Turkish copper-smiths, and thus probably an artifact of the Sephardi Jewish tradition. On the top of the pomegranate there is an inscription naming the donator: “Tsvi Hirsh, the son of David, 362 according to the short era” (which is equivalent to 1602 CE). ‘Tsvi Hirsh’ is a typical Ashkenazi name, combining the Hebrew ‘Tsvi’ (that is, ‘deer’) with ‘Hirsch’, its German equivalent. The object was thus probably used in a place where the two major Jewish traditions, the Sephardi and Ashkenazi met, or where the local community was in contact with both.

Ashkenaz originally referred to German territories in Rabbinic literature, and later on the term Ashkenazi came to be used for European communities originating from Germany, who initially spoke Yiddish. Sepharad, on the other hand, meant the Iberian peninsula in Rabbinic literature, and Jews who settled in Spanish territories came to be called Sephardi Jews. After the expulsion of the Jews from the Iberian peninsula in 1492, their descendants are also called Sephardi.

According to the inscription on the stalk of the rimon, it belonged to the “Sephardi community in Pest”. This inscription can be dated to a significantly later date than the previous one. The spelling of the name of the city Pest changed with time, and based on the spelling of the inscription, it could not have been engraved on the item before the end of the eighteenth century. It was then, at the turn of the eighteenth and nineteenth centuries that Sephardi immigrants appeared in the Jewish community of Pest. For a time, they had their own prayer house and followed their own prayer rites. But by the beginning of the twentieth century, the Sephardi community assimilated to the Ashkenazi majority.

This rimon pair was presented to the Jewish Museum by Albert Ozer, the leader of the Sephardi community of Pest in 1917.

1602 - felirat dátuma

1602 - date of the inscription

Oser Alfréd ajándéka, 1916. Eredeti leltári száma: 949. 

Donation by Alfred Oser, 1916. Original inventory nr.: 949.

 

aranyozott vörösréz

M: 34 cm, Á: 8,5 cm

צבי הרש ב' דוד
יצו ש''ס''ב

דק''ק ספרדים פעסט

Juhász Gábor, 2008.

Ritter Doron

TAMID - állandó kiállításban

Scheiber, Alexander: Jewish Inscriptions in Hungary. From the 3rd Century to 1686. Budapest: Akadémiai Kiadó, Leiden: Brill, 1983. 402-406.
Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 20. tétel
Mann, Vivian B.: Torah Ornaments before 1600. In: Grafman, Rafi, Mann, Vivian B.: Crowning Glory. Silver Torah Ornaments of the Jewish Museum, New York and Lincoln, 1996. 7-15.
Heimann-Jelinek, Felicitas et al.: Die Türken im Wien.Geschichte einer Jüdischen Gemeinde. Wien: Jüdisches Museum der Stadt Wien, 2010. 76-77.
Toronyi Zsuzsanna: Tárlatvezető. Budapest: Magyar Zsidó Múzeum, 2011. 4. tétel
Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012. 3
Toronyi, Zsuzsanna: Egy feliratos szefárd zsidó tárgy történetéhez. In: Koltai, Kornélia (eds.) "A szívnek van két rekesze" : Tanulmánykötet Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja alkalmából Budapest, Hungary : L'Harmattan Kiadó, Magyar Hebraisztikai Társaság, (2012) pp. 453-463. 
Tárgysorsok / Objects and Fates. Budapest: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 2017.
Google Cultural Institute

Állandó kiállítás (1984-2016)

A múlt dimenziói: Fejezetek a magyar zsidóság történetéből (2000)

100 év – 100 tárgy (2016-2018)

Tamid: [mindig, ismétlődően visszatérően, állandóan] (2017-állandó)

Available for purchase on postcard