MILEV

Browse Items (63 total)

  • 64.963.1a.JPG

    Bronz. A II. Cionista Kongresszus emlékére.
    A Géniusz a felkelő nap felé mutat. Mellette négy kisebb alak.
    Héber szöveg:
    חנה אני לקח את בני ישראל מבין הגוים
    והבתי אותם אל אדמתם
    "Íme veszem Izrael fiait a népek közül és elviszem őket földjükre. /Ezékiel 37/
  • becalel.jpg

    38. Becalél plakett
    A politikai cionizmus gondolatával párhuzamosan a zsidó nemzeti gondolat a kulturális élet területén is megjelent. Ekkoriban indult a héber nyelvújító mozgalom, melynek eredményeképpen az évszázadokon keresztül a szakrális szférába visszahúzódó héber nyelv újra beszélt nyelvvé vált. A nemzeti művészeti megteremtésének kísérlete egybeesett az európai szecessziós mozgalmakkal, és elméleti és stíluskérdésekben is nagy hatást gyakorolt rá. A cionista nemzeti művészet kialakítására egy fiatal bevándorló művészekből álló csoport 1906-ban Jeruzsálemben létrehozta a Becalél Művészeti Akadémiát. Az intézet nevét Becalélról, a salamoni szentély építőmesteréről kapta, aki a zsidó művészet első alakja volt, s aki amellett, hogy a kellő mesterségbeli tudása volt, istentől eredő elhivatottsággal is rendelkezett.
    A Becalél Akadémia megálmodója, szellemi és művészeti vezetője egy bolgár–zsidó szobrász, Boris Schatz volt. Az ő elképzelései szerint alakították ki a részlegeket, melyekben egy-egy kézműves iparág oktatása folyt. Követendő szempont volt, hogy a termékek nyersanyaga helybeli, Izraeli anyag legyen és lehessen háziipari körülmények között is művelni. A Becalélon a szecessziós összművészet (azaz Gesamtkunstwerk) jegyében az új zsidó életforma minden szükséges tárgyát igyekeztek művészi kivitelben megtervezni és előállítani. Az előállított termékek jelentős része hétköznapi használati tárgy volt: szőnyegek, bútorok és edények, a többi pedig dísztárgy.
    A tárgyak stílusának kialakításánál a cionista eszmények által diktált stiláris elemeket használták. Ezek kialakításához gyűjtötték a tradicionális zsidó kézműves termékeket, és azok mintakincsét aktualizálva és új elemekkel bővítve alakították ki a jellegzetes, szecessziós Becalél stílust.
    Mintakincsükben elsősorban a héber betűk és az izraeli növények, állatok, tájképek részletei domináltak. Theodor Herzlnek, a modern politikai cionizmus megálmodójának profilja korai halála után nagyon hamar ikonikus szimbólumává vált a tárgyaknak.
    Herzl emlékplakettjét a Becalél vezető művésze, Boris Schatz készítette el bronzból.
    A budapesti Zsidó Múzeum 1936-ban felvette a kapcsolatot a Becalél Akadémiával, ami igazi szellemi áttörésnek számított, hiszen a magyarországi zsidó közösség hagyományosan anticionista volt. A Herzl plakettet 1936-ban, műtárgycserével szerezte meg gyűjteménye számára a Magyar Zsidó Múzeum.


  • 2002_195a.JPG

    Hátoldalán felirat: Az első cionista kongresszus, Basel 1897 emlékére, művész kézaláírása 
    Hand signed on the reverse and written: "FIRST ZIONIST CONGRESS BASEL 1897."

    Dora De Pédery-Hunt

    VIAF ID: 19642516 (Personal)
    Permalink: http://viaf.org/viaf/19642516

  • F73_18.jpg

    A képen szereplők: (b-j):
    Dr. Friedmann Ignác kormányfőtanácsos
    Dr Fischer Gyula főrabbi
    Székely Ferenc udvari tanácsos
    Dr Osztern Lipót, a Cionista Szövetség elnöke
    Dr Kiss Arnold főrabbi
    Dr Török Lajos egyetemi tanár
    Dr Straussz Adolf egyetemi tanár
  • F02_16small.jpg

    Az első világháborút lezáró békerendszer változásokat hozott a Közel-Keleten is. Az 1917-ig a török Birodalomhoz tartozó Szentföld brit mandátumi igazgatás alá került. A britek eleinte támogatták egy zsidó nemzeti otthon megteremtését,s engedélyezték a cionista bevándorlás (héberül alija) keretében Palesztinába érkezők letelepedését. Ezekben az években több ezer, főként európai zsidó költözött Erec Iszraelbe (Izrael földjére), ahol a mocsarak lecsapolásával, a pusztaság termőterületté tételével új társadalmi-gazdasági modellt mutattak a Közel-Keleten. 1929 augusztusában a jeruzsálemi arab lakosság egy része késekkel és botokkal felfegyverkezve benyomult a jeruzsálemi Óvárosba, és megtámadta a már évszázadok óta ott élő zsidó közösséget. A zavargások átterjedtek más településekre is, sok zsidót megöltek, másokat otthonuk el hagyására kényszerítettek. A zsidó közösségek világszerte felemelték szavukat a mészárlás ellen. A magyar zsidóság képviselői tiszteletreméltó történelmi helyszínen, a régi képviselőház Sándor (ma Bródy Sándor) utcai épületében gyűltek össze, hogy tiltakozzanak hittestvéreik üldözése ellen.
  • XIX_334.jpg

    A jeruzsálemi Héber Egyetem bizonyítványa héber nyelvtanfolyam elvégzéséről Langsner Arje részére
  • Rothschildedmond.jpg

    Baron Edmond de Rothschild
    (1845, Párizs – 1934, Párizs)
    Bankár és híres adakozó. Erec Jiszraeli tevékenységéért elnevezték az „ismert jótevőnek” és a „települések atyjának”. Az oroszországi pogromok és a francia főrabbi hatására kezdett érdeklődni az „őshaza” iránt. Mohiliver Rabbival és a Rison Lecioni küldöttekkel folytatott beszélgetésit követően oltalmába vette az első településeket és gondoskodott fenntartásukról. Nyugati és keleti részén nagy földterületeket vásárolt, és új településeket alapított. Borkombinátot létesített Rison Lecionban és Zikron Jakovban. 1925-ben létrehozta az Erec Jiszrael-i letelepedési társaságot, melynek élére fiát nevezte ki. A Balfour-deklaráció után együttműködött a Cionista Világszövetéség vezetőivel, s a Zsidó Ügynökség tiszteletbeli elnöke lett. Öt alkalommal járt Erecben, ahol hatalmas tisztelet övezte. Az ő, és felesége hamvait 1954-ben Izraelbe szállították, és Ramat Hanadivban (a jótevő magaslata) temették el. Az ő nevét viseli Binjamina, feleségéét pedig Givat Ada település.
  • Ginzburgachadhaam.jpg
  • moziplakát.png

    A moziplakáton a „Zsidók élete a Szentföldön. Eredeti palesztinai fölvételek” című filmet hirdetik, amely 1913-ben készült, Noah Sokolovsky rendezte, az operatőre pedig Meiron Ossip Grossman volt. A filmet eredetileg 1913 augusztusában mutatták be Bécsben, a 11. Cionista Kongresszus alkalmából, majd Oroszországban, Lengyelországban és Európa más országaiban is vetítették, egészen az első világháború kirobbanásáig. Ezt követően a film összes kópiája eltűnt, az eredeti negatívot 1997-ben találták meg. A filmet Pesten az Ernstpalotában működő Tivoli moziban játszották, plakátját egy Lilien-grafika felhasználásával Földes Imre készítette.


    A film, amihez készült: 1913 ארץ ישראל בשנת Palestine
    letölthető innen
  • K389.jpg
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2