Browse Items · MILEV

Első világháborús fényképes képeslap díszes keretben / Photo postcard from the WWI in an ornamented frame

Két fiatal katonát ábrázoló fotó-képeslap, Márton Rosenfeld (Budapest III., Pacsirtamező utca) címére elküldve 1916. április 11-én Sztavropolból.

A szöveg:
Teuerste Eltern!
Ixh sende hier ein schlechte fotografie. Ich befinde mich ganz gesund hoffe darselbe von Euch. Meine Kollege auf diese Karte Jenő Dikker von Nagykároly, Petőfi u.
Viele Grüsse und Küsse von Euern treuer Sohn Rosenfeld ...

Tags Első világháború 1914-1918

PIH Reálgimnázium plakettje Tauber László részére

Felirata:
A Pesti Izr. Hitk. Reálgimnáziuma
תפארת בחורים כחם

Felirat 2:
Tauber László VIII. o. tanulónak sporteredményeiért emlékül a Zsidó Gimnázium Barátainak egyesülete
Budapest, 1932. június

Csengő

Ezüst. Harang alakú. Testén héber felirat. Szögletes nyelén ugyancsak héber felirat, végén gomb. Pesth, TB mesterjegy és beütés
Felirata:
זאת נעשה ע''י אלופים עבר עט אנטר
גבאים מהברה מננחה נכונה
פה אובו ישר בשנת תקצח לפק

"Készült a Chevra Menucho Nöchauno (temetkezési egylet vezetői, fő és algabbái által Óbudán az 598-ik (1838) évben.
Főgabbajok: r Hoffmann I.Engel, r. Jakov Léb Drucker, r. Hers Beer Jenő, r. Simson Hess Frey
Algabbajok: Reb Mordecháj N.I., r Gurnzel Weitzon, r. Joszef Mordecháj G.H., r. Wolf Ziombik.

Bírói pálca

A burgenlandi hét község története visszavezethető a középkorig, de igazi felvirágzásuk
a 18. századra tehető, amikor a herceg Esterházy család védelme alatt pezsgő közösségi és szellemi életet élhettek. A hét község vezető közössége Kismarton (ma: Eisenstadt) volt. Itt a földesúrral kötött szerződés (Schutzbrief) értelmében a zsidók külön utcákban lakhattak, zsinagógát építhettek, rabbit tarthattak, kiépíthették a közösség fenntartásához szükséges intézményrendszert, és belső ügyeikben bíráskodási joguk volt. Utcáikat szombatra lánccal lezárhatták, amely még ma is látható a zsidónegyed kapujának közelében. A közösség egyik leghíresebb rabbija Samson Wertheimer egy időben országos főrabbi is volt. 1732-ben a herceg szépen faragott bírói pálcával ajándékozta meg a zsidó bírót, amelyet a hitközség a zsidó közösségi autonómia szimbólumaként megőrzött. A pálca 1935-ben a múzeum korábbi munkatársa, a kismartoni születésű Fürst Aladár révén került a Zsidó Múzeum gyűjteményébe.

Tags 50objects

Szentföldi homok üveggömbben

Fürst Aladár, a budapesti zsidó fiúgimnázium tanára és a Zsidó Múzeum munkatársa 1924 májusában a Szentföldre látogatott, majd úti élményeit még abban az évben publikálta. A rövid beszámolóban leírja a hajóutat és a megérkezést, amelynek során kelet-európai kivándorlókkal is találkozott. Írásában bemutatja az évszázadok óta a négy szent városban: Jeruzsálemben, Tiberiáson, Cfáton és Hebronban élő zsidók mindennapjait, és részletesen ír az új jisuvok (közösségek), a Rothschild báró támogatásával létrejött kolóniák és a zsidó iskolák életéről is. „Minden zsidó, aki csak teheti, iparkodjék életében legalább egyszer ellátogatni arra a földre, »melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ígért« szent emlékeket idézni a szép múltból, munkát kérni a küzdelmes jelenből …” – írja Fürst. Ő maga az élményeken kívül emlékként egy maroknyi földet hozott a Kidron-völgy sivatagjának homokjából, amelyet később a múzeumnak ajándékozott, 1940-ben pedig végleg Tel-Avivba költözött.

Tags Israel

Emléklap az Egyenlőségnek

Az emancipálódó zsidó közösség legbefolyásosabb sajtóorgánumát, az Egyenlőséget 1881-ben alapította Bogdányi Mór, amely már az 1882-es tiszaeszlári vérvádper idején jelentőssé vált azzal, hogy rendszeresen tudósított a per tárgyalásáról. Szabolcsi Miksa, majd fia, Lajos főszerkesztősége idején a lap országos visszhangot kiváltó cikkeivel a neológ zsidó közélet megteremtőjévé és irányítójává vált. Az Egyenlőség hasábjain merült fel először egy magyar zsidó múzeum létrehozásának gondolata is. 1938-as betiltásáig a lap rendszeresen közölt a múzeummal, a múzeumi gyűjtemény fejlődésével kapcsolatos cikkeket. 1930-ban az újság félszázados jubileumát nyolcnapos ünnepségsorozattal köszöntötték, amelyen szinte minden hitközség és zsidó egyesület részt vett. A gratuláló levelek ezrei között kapta a szerkesztőség a Magyar Zsidók Egyesületének ezüstlemezre vésett emléklapját, amelyet az akkori főszerkesztő, Szabolcsi Lajos helyezett el a lap bábáskodásával megszületett Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében.

Felirata:
„Az Egyenlőségnek 50 éves jubileumára a magyar zsidóságért folytatott fáradhatatlan küzdelmének emlékére hálás szeretettel a Magyar Zsidók Egyesülete.”
Budapest, 1930

Tags 50objects

Díszkard

Kard: Ezüst, részben aranyozott. Markolata a kardból elnyúló nyél szegein egy-egy lefelé, illetve fölfelé hajlított aranyozott és poncolt karély. A markolata felfelé keskenyedik és hét sávra osztott, mindegyik sáv díszítése más. A markolat aranyozott gömbön végződik, és azon ugyancsak aranyozott makk. A kardon vésett héber felirat: "Az Örökkévaló az én Uram, hatalmas segítőm! Áldott legyen az Örökkévaló neve!" Kardhüvely: Három aranyozott pánttal osztott. Alsó végén a markolat díszítése ismétlődik. A hüvelyen trébelt levél és virág, inda díszek. A hüvelyre két karika van erősítve.

A feltehetően 16. századi, héber feliratos kard a közönség előtt először a millenniumi kiállításon szerepelt. A történeti legendák szerint a kard Mendel prefektus díszkardja volt, ezért a múzeum szerette volna a gróf Andrássy Géza tulajdonában lévő tárgyat megszerezni saját gyűjteménye számára. A harmincas években hosszasan tárgyaltak a neves arisztokrata műgyűjtővel, akitől akkor még csak a kardról készült fényképeket tudták megszerezni. A főúri gyűjtemények államosítását és az arisztokraták előjogainak megszüntetését követően a kardot a múzeum a Joint anyagi támogatásával 1951-ben vásárolta meg.

This sword from probably the 16^th century, with a Hebrew inscription, was first shown at the National Millennial Exhibition in 1896. According to historical legends, the sword used to be the ceremonial sword of Mendel prefect, so the museum would have liked to obtain this object for its own collection from Count Géza Andrássy. There were long negotiations about the sword between the museum and the reknown aristocrat collector in the 1930s, but then the museum could only get hold of a photo of the sword. After the nationalization of private collections of the nobility and the annulment of the privileges of the nobility, the sword was purchased by the museum with the financial help of the Joint in 1951.

Browse Items (60 total)