Browse Items (169 total)
-
Pecsétnyomó: M. Rosenbaum, Paks
Nyele: sárgaréz
Anyag: sárgaréz
Felirat nyelve: héber és magyar
Ábrázolás: növényi ornamentikaTags Catalog1916 -
Pecsétnyomó: Gemeinde Distri Iude Gemein kahal edat jes.
Ábrázolás: ágaskodó oroszlán címerpajzsban borítékot tartó madár, fölötte korona, az oroszlán kezében Dávid csillagos zászló
Felirat nyelve: héber
"Zászlót tartó ágaskodó oroszlán, mellette pajzs, ebben csőrében levelet tartó galamb. Zempliner Comitat Mittlerer Distr. Judengemeinde" Katalógus 1916Tags Catalog1916 -
Pecsétnyomó: Marczali Mihály
Anyag: sárgaréz
Nyele: sárgaréz
Ábrázolás: nincs
Felirat nyelve: magyarTags Catalog1916 -
Pecsétnyomó: SB monogram Zalman Haf dalet
Ábrázolás: lévita kanna
Felirat nyele: héber
Tags Catalog1916 -
Pecsétnyomó: Kahal Racersdorf
Ábrázolás: körben héber felirat középen Dávid csillagban GR monogram
Felirat nyelve: héberTags Catalog1916 -
Pecsétnyomó: IGM monogram
Anyaga: réz
Nyele: nincs
Ábrázolás: kör alakú babérkoszporúban I.G.M. (Isr. Gemeinde Mattersdorf) rövidítés
Tags Catalog1916 -
Bolettaprés: Kof mem - dalet monogrammal
Anyag: vas
nyele: nincs
Ábrázolás: a szöveg díszes keretben
Tags Catalog1916 -
Rimonpár (Tóratekercs dísz)
A tóratekercs legrégebben kialakult díszei közé tartoznak a tekercset tartó fa rudak végére helyezett rimonok. A rimon héberül gránátalmát jelent, ami ősi szimbóluma a termékenységnek, gazdagságnak, s átvitt értelemben a tórának is. Írott források már a 11. századtól utalnak rimonokra, de tárgyi emlékünk csak jóval későbbről van. A rimonpárok időben később kialakult, az askenáz kultúrkörben elterjedt változata az építészeti elemeket felmutató, tornyos, emeletes forma. A gazdag, barokk stílusú rimonok teste hatosztású, két emeletes, kupolás tornyot ábrázol. Az emeleteken baldachinos fülkékben héber magyarázó feliratokkal ellátott öntött tárgyak vannak. Az apró tárgyak az ókori jeruzsálemi szentélyre utalnak. Az első emeleten a Szentély felszerelési tárgyait az arany menórát, a füstölő oltárt, a szent kenyerek asztalát, a rézmedencét, a kőtáblákat tartalmazó, arany fedelű ládát és egy olajoskorsót láthatunk. A második emeleten a szentélyben szolgálatot teljesítő főpapok ruházatának kellékei: a tizenkét törzs szimbolikus köveivel díszített főpapi mellvért, az efód, az arany fejdísz, a nadrág, a köntös, a főpapi öv, és a füstölő látható. A fülkék előtt kis erkélyek, a fülkéket elválasztó éleken pedig gazdagon díszített áttört ornamensek vannak. A tóradísz csúcsa vázában álló virágcsokor. Mindkét rimonon hosszú láncon váltakozva három gránátalma és három csengettyű lóg, melyek ünnepélyes csilingelést biztosítanak a felöltöztetett tóratekercs mozgatásakor. A csengettyűk között gránátalma és szőlőfürt alakú díszek váltakoznak, a tóra és Izrael népének szimbólumaiként. A rimonpár Padovában készült a 18. század első felében. Hasonló rimonpárokat készítettek több észak-itáliai városban, s több hasonló példány is ismert a világ jelentősebb judaika gyűjteményeiből. A rimonpárt Lajta Béla építész keleti útja során vásárolta, majd 1910-ben az akkor megalapított Zsidó Múzeumnak ajándékozta.
Feliratai:
חשן=Főpapi melldísz
מצופת=Főpapi süveg
כתנת=Főpapi köntös
מכוסים=Főpapi nadrág
מעיל=Főpapi talár
אפו=Föpapi palást
קדש להי=Szent az Ö-valónak
כפרת=Frigyláda függöny
עץ זהב עץ=Fa, arany, fa
מזבה החיצון=Külső oltár
מזבה=oltár
ארון הקדש=Szent frigyláda
ויוצא פרח="Virág fakadt"
אבנת=öv (szolgálati)Tags Catalog1916 -
Siviti tábla
A zsinagógák berendezésének jellegzetes, a zsidó népművészetet jellemző darabjai a sivviti táblák. A sivviti táblák az előimádkozó pultját díszítik úgy, hogy az imádkozás során kelet felé forduló előimádkozó egyben a tábla felé is fordul. A táblák nevüket a rajtuk szereplő zsoltáridézetről kapták. A 16. zsoltár 8 verse szerepel rajtuk mely így szól: „Sivviti Adonáj lönagdi tamid” azaz „Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam”.
A sivviti táblák általában gazdagon díszítettek. Díszítésüknek olyannak kell lennie, ami az előimádkozó figyelmét a zsidó értékekre összepontosítja, s ezzel is segíti az imádkozás közbeni elmélyedést.
Jellemzőek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. A műfaj kialakulását elősegítette, hogy a második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseinek szigorú értelmezése szerint más módon nem lehet teremtett dolgokat ábrázolni. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből alakult önálló műfajjá. A mikrografikus szövegekből összeállított bibliai jelenetek, szimbólumok, vagy akár portrék a 18. századtól jelentek meg zsinagógai vagy otthoni díszekként.
Mordeháj ben Eliezer megyeri kántor sivviti táblájára a Zsoltárok, valamint az öt tekercs: az Énekek Éneke, a Rúth könyve, a Siralmak könyve, a Prédikátor könyve és az Eszter könyve teljes szövegét írta fel. Az oszlopokkal tagolt felület három tympononban végződő, épületre emlékeztető dísze a Zsoltárok könyvének szövegéből áll. Ugyancsak a zsoltárok könyve formálja a hárfával ábrázolt Dávid király alakját, valamint a Jákov álma jelenetet. Az oszlopok által tagolt mezőkben az öt tekercs szövege egy–egy bibliai szereplő formájában jelenik meg: az alsó sorban balra Salamon király az Énekek Énekének, jobbra pedig Ruth, Ruth könyvének betűiből. Felettük baloldalon Eszter az Eszter–könyvéből, illetve jobbra újra Salamon a Prédikátor könyvének betűiből. A Jákov álmának jelenetével egy magasságban, a baloldalon található boríték–forma tartalmazza a Siralmak könyvének szövegét. A tábla alsó-középső részén egy, a bibliai leírásnak megfelelően bimbó és virágformákból álló menóra alakja látható. A lap tetején, a timpanonok között két, tóratekercset tartó madár alakja.
Mordehaj ben Eliezer a táblát 1828-ban fejezte be.
Tags Catalog1916 -
Sófár (Kosszarv)
A zsidó naptár kétféle rendszert egyesít magában, ezért luniszoláris, azaz hold és napszerinti naptárnak nevezzük. A zsidó hónapok holdhónapok, azaz holdújulástól holdújulásig tartanak, míg a zsidó év átlagos időtartama megfelel a napév időtartamának. A zsidó vallás az évek számítása tekintetében a világ teremtését tekinti kiindulópontnak, ami a rabbinikus hagyomány szerint az i.e. 3760-as év volt, tehát napjainkban az 5770-es éveket éljük. A zsidó naptárban a napokat estétől következő estéig számítják, ezért az ünnepek mindig az esti csillag feljövetelével kezdődnek.
A zsidó újév, Ros Hasana ősszel, szeptember – októberben van. A hagyomány szerint ezeken a napokon dől el minden teremtmény sorsa, Ros Hasana a megtérés napja. A zsinagógában a Tórából Izsák feláldozásának történetét olvassák fel. A zsinagógai ünnepi liturgia legkiemelkedőbb pillanata a sófárfúvás. Ez a hangszer kosszarvból készül, s arra az eseményre emlékeztet, hogy az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, melyet Ábrahám végül Izsák helyett áldozott fel, miután Isten meggyőződött hűségéről.
A Zsidó múzeum gyűjteményében számos régi sófár található. A teljesen egyszerű, naturális darabok mellett léteznek feliratos és megfaragott darabok is annak emlékeként, hogy az Isten dicsőítésére használt tárgyakat a lehető legelmélyültebb, vallásos tisztelettel övezett munkavégzés során alakították ki.
Tags Catalog1916