a 18. századra tehető, amikor a herceg Esterházy család védelme alatt pezsgő közösségi és szellemi életet élhettek. A hét község vezető közössége Kismarton (ma: Eisenstadt) volt. Itt a földesúrral kötött szerződés (Schutzbrief) értelmében a zsidók külön utcákban lakhattak, zsinagógát építhettek, rabbit tarthattak, kiépíthették a közösség fenntartásához szükséges intézményrendszert, és belső ügyeikben bíráskodási joguk volt. Utcáikat szombatra lánccal lezárhatták, amely még ma is látható a zsidónegyed kapujának közelében. A közösség egyik leghíresebb rabbija Samson Wertheimer egy időben országos főrabbi is volt. 1732-ben a herceg szépen faragott bírói pálcával ajándékozta meg a zsidó bírót, amelyet a hitközség a zsidó közösségi autonómia szimbólumaként megőrzött. A pálca 1935-ben a múzeum korábbi munkatársa, a kismartoni születésű Fürst Aladár révén került a Zsidó Múzeum gyűjteményébe.]]> Felirata:
בבית עביה
]]> I/X-2]]> ]]> ב'א' י''י ע'ל מ'ה' בורא פרי הגפן
מנחה היא שלוחה ממני
פנחם בן מה''ו מעדל כהן
(Áldás a borra) f
Ajándékul küldetett tőlem: Pinchász, Mendel Kohen fia. Oldalán: A Móhél áldásmondásának teljes szövege. A vésett kép alatt:
כתל מערבי = Nyugati fal.Állapota: törött, ragasztott
]]> זכרון קדש להקצין כ''ה חיים
בן מרדכי קיש נ''י
ירשלם
Szent emlékül Kis Chájim úrnak, Mordeháj fiának. Jeruzsálem.
A rajzok alatt:
מערת המכפלה
כתל המערבי
כבר רחל אמנו
Machpéla -barlang,
Nyugati-fal,
Ráhel sírja
]]> ירושלם = Jerusalem
כותל מערבי = Nyugati fal.
]]> ]]> כותל מערבי = Nyugati fal, még egy kép: Aranymecset, alatta felirat: מקום המקדש= a Szentély helye. A két kép között egy-egy virág. A váza nyaka sima, rajta felirat:
ירושלם = Jeruzsálem. Pereme kihajló, "benyomott" motívumokkal tagolt. Állapota ép.
]]> ]]>