<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28533">
    <dcterms:title><![CDATA[Szukoti óntál ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Ón. Kerek fenekén a sátorban étkező család, a sátor tetején lombfűzér. Peremén vésett héber felirat. Széle cakkozott, egy nagyobb és egy kisebb gyöngysort imitáló koszorúval.<br />
Felirata: <br />
&quot;Sátrakban lakjatok hét napig&quot; <br />
בסכת תשבו שבעת ימים<br />
 3Mózes 23:42:]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[XVIII-XIX. sz.]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.337]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ismeretlen módon került a gyűjteménybe 1914-ben, Eredeti leltári száma: 448.  ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28534">
    <dcterms:title><![CDATA[Herendi szédertál]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Tavaszi ünnep az egyiptomi szabadulásra emlékeztető pészah.  A történelmi eseményre és az isteni csodákra emlékeztető nyolc napos ünnep során tartózkodni kell a kovászos ételek fogyasztásától, ezért az ünnep jelképe lett a macesz, vagy kovásztalan kenyér.  Az ünnepet a szédereste vezeti be, melynek során meghatározott rendben kell elfogyasztani olyan rituális ételeket, melyek az egyiptomi szolgaságra és a szabadulásra emlékeztetnek.  Az est szertartáskönyve a haggada, melyben a történelmi események leírása mellett szerepelnek az elmondandó imák, énekek és egyéb kapcsolódó történetek is.  A széderesti vacsora hagyományos kellékei a szédertálak, melyeken több esetben külön kis tartók szolgálhatnak a jelképes ételek elhelyezésére.  Vannak emeletes szédertálak is, melyeken elkülönítve lehet elhelyezni a maceszlapokat. <br />
A 18-19. században a zsidók többsége még falun élt, s házaló kereskedésből, terményfelvásárlásból, a földesúri javak bérletéből tartotta fenn magát, népes családját és a zsidó közösségi intézményeket.  A reformkorban fokozatosan bekapcsolódhattak az akkoriban fejlődésnek induló magyar ipar megteremtésébe, s a modernizáció fontos elemévé váltak. <br />
A később világhírűvé váló herendi porcelángyárat Fischer Mór tatai fazekas alapította 1839-ben. A herendi gyárban készült szédertálak között két különleges, széderező család festett képét ábrázoló is található.  Mindkettő peremén a szédereste hagyományos mozzanatainak felsorolása látható kis medaillonokban.  A tálak öblébe egy-egy széderestét tartó családot festettek.  Mindkét kép olyan, amely a zsidó közösségben ismert volt a tizenkilencedik század közepe-vége felé.  A rózsaszín tálban lévő kép az 1609-ben megjelent egyik első illusztrált, nyomtatott széderesti elbeszélés, a velencei haggada egyik jelenete után készülhetett, míg a kék tálban lévő Oppenheim 1867 körül készült széderjelenetének adaptációja. <br />
A rózsaszín szédertál a Magyar Zsidó Múzeum első tárgyai közül való: 1914-ben került a gyűjteménybe a pápai Lövy Lipót ajándékaként.  A kék tálat 1945 után, a Joint anyagi segítségével vásárolta meg a múzeum. <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1880 k. ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.425]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Herend]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Lövy Lipót pápai orvos ajándéka, 1912. Eredeti leltári száma: 321]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28536">
    <dcterms:title><![CDATA[OMZSA Haggada <br /><em>Haggadah published by the National Hungarian Jewish Relief Action</em>]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Pészach ünnepe történelmi gyökerű vallási ünnep, melynek során az egyiptomi szabadulásra, a történelmi néppé, szabad néppé válásra emlékeznek a zsidó közösségekben.  Az ünnepet a rituális étkezéssel szertartásossá tett szédereste vezeti be, melynek során felolvassák a haggadát. <br />
A Haggada tartalmazza az egyiptomi kivonulás történetét, az ünnepi szokásokat, imákat, s egyben a szédereste szertartáskönyve is. <br />
A haggada szó szerint elbeszélést jelent, s arra a bibliai parancsra utal, amely a zsidó nép kötelességévé teszi a kivonulás történetének generációról generációra való továbbörökítését.  Írásba foglalása, szerkesztése ugyanarra az időszakra tehető, amikor a judaizmus többi, korábban csak szóban továbbörökített hagyományát is lejegyezték, az időszámításunk szerinti 3–6. század közötti időszakban. <br />
A szöveget gyakran kísérik illusztrációk, melyek vizuális kommentárként jelennek meg az ősi szöveg mellett.  Képi világuk a zsidó nép szabadulásának bibliai történetét aktualizálták minden korszakban. <br />
Az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció 1939-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a zsidótörvények miatt segélyezésre szoruló tömegek ellátásához a megfelelő anyagi alapot előteremtse.  A Haggadát 1942-ben jelentették meg, „hogy az egyiptomi rabszolgaságból való csodás kiszabadulás példájával hasson a jelen nemzedékre.”  A bevezető szöveget az OMZSA vezetője, Ribáry Géza írta, a héber szöveget Kohn Zoltán rabbi fordította és magyarázta.  A szertartás során énekelt részeket Szabolcsi Bence kottamellékletével közölték.  A haggada hagyományos tartalmát Munkácsi Ernőnek, a Zsidó Múzeum elnökének az illusztrált haggadákról szóló művészettörténeti tanulmánya egészítette ki. <br />
A Haggada feketével és pirossal nyomtatott díszítése ókori egyiptomi minták felhasználásával, Göndör Bertalan tervei szerint készült.  A héber szövegek nyomtatásához a Jeruzsálemben <br />
1930-ban megjelent Nahum Lipschitz – féle haggada kiadás betűtípusát választották. <br />
Az 1940-es években Munkácsi Ernő és Ribáry Géza is vezető szerepet töltöttek be a Zsidó Múzeumban, így a kiadványból több példány is található a gyűjteményben. <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:publisher><![CDATA[OMZSA <br /><em>(Hungarian acronym OMZSA stands for the the National Hungarian Jewish Relief Action)</em>]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1942]]></dcterms:date>
    <dcterms:references><![CDATA[Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012.  75]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.672<br />
66.425]]></dcterms:identifier>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28537">
    <dcterms:title><![CDATA[Szédertál takaró]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Seder Plate Cover]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Szédertál takaró. A zsidó hagyományban a rituális étkezéshez használt kenyérféléket – így a peszahkor fogyasztott kovásztalan kenyeret, a maceszt is –az áldás előtt letakarva kell tartani. A piros, kék és drapp selyemfonallal hímzett szédertáltakaró a kulturális kölcsönhatások szép példája. A két, utólag összevarrt darabon egy–egy keretezett képet látunk: a jobboldalin széderesti jelentet, a baloldalin pedig a rituális étkezéssel kapcsolatos szimbolikus tárgyakat. A jobboldali kép fölött olvashatjuk a tulajdonosok nevét: Joel Sámuel és felesége, Jachet. A képen a családfő a peszahkor is viselt fehér halotti ruhában, kezében serleggel ül. Felesége kéztartásán látható, hogy éppen az ünnepi gyertyagyújtást végzi. Az asztalon emeletes szédertál, az asztal felett pedig a zsidó háztartásokban használt többágú réz lámpa, a Juden-stern látható. A falakon további két világítótestet láthatunk. A hímzett képeket úrihímzéses indasor keretezi, tulipánokkal és gránátalmákkal. A hímzéseknek ez a típusa a török hódoltság időszakában terjedt el, elsősorban a nemesi udvarházakban készítették, majd az egyszerűbb háztartásokban is megjelentek. A széderjelenettel és liliomos–gránátalmás indasorral díszített szédertál–takaró feltehetően a 18. század elején készülhetett.<br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1767]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1233]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Észak-Magyarország?, a csipke felvidéki]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28538">
    <dcterms:title><![CDATA[Ómerszámláló tekercs]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Omer counting roll]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A kis pergamentekercsen negyvenkilenc ovális, festett virágos keretben látunk szövegeket: ezek az ómer–időszak napjainak és heteinek számát jelzik. A Pészah után hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig kell a napokat számolni, mígnem beköszönt a Savuot, a hetek ünnepe. A napok számolásának parancsa bibliai eredetű, s arra utal, hogy a Szentély korszakában pészah második napján kezdődött az árpa aratása, és kévékbe rakása. Amíg állt a Szentély, minden nap felajánlottak ott egy bizonyos mennyiséget az aznapi aratásból. Az ómer napjainak számontartására sokféle tárgyat készítettek. Ismeretesek imakönyv alakú vagy falitáblán elkészített ómerszámlálók is. A római hódítás időszakában ómer idején nagy pestisjárvány pusztított, s rabbi Akiva tanítványai körében is nagy pusztítást végzett. A pusztulás emlékére az ómerszámlálás időszaka gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vágatni sem. Kivétel ez alól a számlálás 33. napja, „lag baomer” amikor mindez megengedett. Az ősi betakarítási ünnep a bibliai történelem során szakrális kiegészítést nyert: a hagyomány szerint ezen a napon kapta Mózes a Szinájon a Tórát, azaz az írott és a szóbeli tant. Az ómer időszaka így összeköti a fizikai megszabadulás és a szabad néppé válás ünnepét, a pészahot a szakrális közösséggé válással. Bibliai megfogalmazásban: „Azért mondd Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló és én kivezetlek benneteket Egyiptomnak rabmunkái alól, megmentelek benneteket szolgálatukból, s megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy büntetésekkel. És veszlek benneteket magamnak népül, és pedig leszek Istenül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló a ti istenetek, aki kivezetett benneteket Egyiptomból.” Azaz: kivezetlek Egyiptomból, megváltalak a szolgaságból, megváltalak néppé, és kiválasztalak, szakrális népemmé teszlek. Az ómerszámlálás vége savuot, a Tóraadás ünnepe, amikor a nép törvényeket kapott és kötelessége lett az emlékezés a közös történelmi múltra, az egyiptomi szolgaságra és a kivonulásra. <br />
Illusztrációk: <br />
Minden kocka színes virágkeretben<br />
Illustrations: Every medallion is in a wreath of flowers]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.632]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Vásárlás 1912, eredeti leltári száma: 87a]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28539">
    <dcterms:title><![CDATA[Hanukai menóra]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Hanukkah lamp ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A hatalmas, zsinagógai használatra szánt sárgaréz hanukkai menóra lengyel területen készült a 17–18. században.  A lengyel zsidók körében elterjedt volt a rézöntés gyakorlata, s számos zsinagógai szertartási tárgyat készítettek sárgarézből.  A nagy, álló menóra elemei öntött darabok, melyeket rozetta alakú díszítmény részeként is értelmezhető csavarokkal illesztettek össze. Lábazatán kicsi öntött oroszlánok, tetején pedig kiterjesztett karú sas látható, mely egyrészt a lengyel királyság címerállatára utal, de ugyanakkor felidézi Mózes ötödik könyvének egy mondatát is, mely szerint az örökkévaló úgy védelmezi népét: „Mint a sas, mely felébreszti fészkét fiókái fölött lebeg, kiterjeszti szárnyait, fölveszi, fölemeli szárnyára.”    <br />
A tárgyat a Pesti Chevra Kadisa elöljárója, Winterberg Gyula udvari tanácsos ajándékozta a Zsidó Múzeumnak alapítása évében. <br />
Felirata:<br />
להדליק נר חנוכה<br />
&quot;Hogy felgyújtsuk a hanukai lángot&quot;]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1167]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Winterberg Gyula ajándéka, 1910. Eredeti leltári száma: 109]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28540">
    <dcterms:title><![CDATA[Hanukai menóra]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Hanukkah lamp]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 18. századi legvégén, a 19. század első éveiben készülhetett a II. József osztrák császár profiljával készített hanukkai mécsestartó.  A nyolc olajmécses pad alakban helyezkedik el, a két végén egy-egy tizennyolcadik századi öltözetben álló alabárdos figurája látható.  A pad háttámláján négy ágaskodó oroszlán alakja között láthatjuk a császár jellegzetes félprofilját. <br />
II. József felvilágosult abszolutista uralkodó volt, s egységes, centralizált, modern állam megteremtésén dolgozott.  1783-ban adta ki azt a rendeletét, mellyel a zsidó közösséget szerette volna integrálni a társadalomba, s ehhez számos, a zsidó közösségek által is eltérően értelmezett szabályt vezetett be.  Biztosította a zsidó népesség szabad költözését akár a városokba is, engedélyezte, hogy a zsidók minden foglalkozást űzhessenek, földet bérelhessenek és akár egyetemre is járhassanak.  Az egységes kulturális közeg megteremtéséhez elrendelte államilag felügyelt zsidó iskolák felállítását, amelyben a felvilágosodás elveinek megfelelő tananyagot tanítottak.  A zsidó tanok ellenőrzése érdekében megtiltotta héber nyelvű könyvek behozatalát az országba, de engedélyezte, hogy az Egyetemi Nyomda – a korabeli Magyarország egyik legjobb nyomdája! – nyomtassa a zsidó közösségben használt héber betűs könyveket.  Alattvalóit egységes, civilizált népességnek akarta látni, ami hatalmas ellenállást váltott ki a tradíciójuk elvesztésétől félő közösségekben.  Azt a rendeletét, amelyben elrendelte a szakáll levágását, az óriási tiltakozás miatt vissza kellett vonnia.  A polgári jogegyenlőségért küzdő felvilágosultabb zsidó tömegek lelkesen fogadták reformjait, őt magát a valaha trónon ült legnagyobb humanistaként köszöntötték.  A tradícióikat féltő, erősen vallásos tömegek ugyanakkor minden bajok forrásának tekintették a modernizációt pártoló uralkodót, aki reformjaival megbontotta a zsidó közösség egységét.  <br />
Halála után a reformjainak egy részét utóda, II. Lipót folytatta, de az ő halála után a zsidó közösség emancipációja újabb fél évszázadra megtorpant.  II. József és II. Lipót alakja a jogegyenlőségért folytatott küzdelmek során szimbolikussá nőtt, s portréjuk ezért jelenhetett meg akár a figurális ábrázolást elméletileg tiltó zsidó művészetben, szertartási tárgyakon. <br />
Múzeumunk gyűjteményében van teljesen hasonló tárgy II. Lipót portréjával is.  A kiállított példány csonka: a bécsi Zsidó Múzeumban lévő ugyanilyen tárgy alapján tudjuk, hogy a padka hátlapján lévő oroszlánok eredetileg koronát tartottak az uralkodó feje fölé, megkétszerezve ezzel a tárgy magasságát.  <br />
A II. József portréjával díszített tárgyat özv. Pap Béláné helyezte letétbe a gyűjteményben <br />
1933-ban.  A hanukkai mécses azóta folyamatosan szerepel az állandó kiállításban jelezve, hogy a múzeumot magáénak érző pesti zsidó közösség fontosnak tartja a jogegyenlőséget és a polgári érvényesülés lehetőségét, melyet a történelemben elsőként a felvilágosodás korának reformjai adtak meg számára. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.259]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Pap Béláné ajándéka, 1932. Eredeti leltári száma: 2307]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28542">
    <dcterms:title><![CDATA[Megilla és megillatok]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Esther Scroll and Case]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Az ezüstből készült hengeres test belsejében feltekerve Eszter könyvének szövegét tartalmazó pergamen.  A tokon lévő kis pajzson felirat: <br />
<br />
ישראל דירירה הי&#039;ו <br />
<br />
I.D. 5619<br />
<br />
(Derera Izrael a temesvári szefárd hitközség elnöke volt) <br />
<br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1859]]></dcterms:date>
    <dcterms:references><![CDATA[A Magyar-Zsidó Múzeum katalógusa. Budapest, Franklin Társulat nyomdája, 1916. A/III/b/35]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.363]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Temesvár]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Derera Perla ajándéka, 1910. Eredeti leltári száma: 34 ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28543">
    <dcterms:title><![CDATA[Purimtányér]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Purim plate]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Misloah manot tál. <br />
Az ábrázolás alapja a megillai történet egy jelenete.  Mordehájt királyi díszruhában lóháton, a kantárt Hámán tartja. <br />
<br />
Feliratai: <br />
ז&#039;&#039;י&#039;&#039;ב ומשלוח מנות איש לרעהו ומתנות לאביונים תקכ&#039;&#039;ח ל<br />
Monogram: D.J.B.<br />
&quot;Küldjenek ajándékokat barátaiknak és adományokat a szűkölködőknek&quot;<br />
(Idézet Eszter könyvéből)<br />
דער ש&#039;&#039;מ&#039;&#039;ט גהערט זעליגמן ליבש ואשתו מרת יאכט תחי&#039;&#039; מבייאר <br />
שהאל<br />
&quot;E tányér Zeliamon Leiber és neje Jashet tulajdonában  a bajai  templomból&quot;<br />
הברון ממרדכי=Áldott legyen Mordecháj<br />
ארור המן=Átkozott legyen Hámán<br />
גוט פורים=Jó purimot!]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1768]]></dcterms:date>
    <dcterms:references><![CDATA[A Magyar-Zsidó Múzeum katalógusa. Budapest, Franklin Társulat nyomdája, 1916. A/III/b/36<br />
<br />
Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 116<br />
<br />
Kriza Ildikó, szerk.: A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. ill. 34<br />
]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.359]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Baja? ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Vásárlás, 1912, Eredeti leltári száma: 158]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28544">
    <dcterms:title><![CDATA[Üvegablakok I. ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A Zsidó Múzeum épülete több szimbolikus történeti esemény emlékét hordozza.  A második teremben látható díszes ablaksor az 1931-ben átadott épület eredeti berendezéséhez tartozott, és csodával határos módon épségben vészelte át a huszadik századot.  Az üvegablakok annak emlékei, hogy a múzeumot a gazdag és befolyásos pesti zsidó hitközségi elit támogatásából, adományaiból hozták létre.  Valamennyi ablak a korszak egy-egy tekintélyes családjának emlékét őrzi, akik gyakran más pesti jótékonysági intézmények alapítói és donátorai között is feltűnnek.  <br />
Az üvegképeken jobbára bibliai történetek ábrázolásait láthatjuk: Dávid és Góliát, Izsák megkötözése, Mózes megtalálása, Hámán és Mordechaj, Dániel látomása, Fáraó álma, Dávid király imája, Babilon vizeinél, Salamon házavató imája, Dániel az oroszlánveremben, Deborah, Becalél.  A bibliai témákat két történeti kép egészíti ki: Juda Halévi halála és Majmonidész tanítványai körében. <br />
A Magyar Zsidó Múzeum első kiállítása 1916-ban, egy lipótvárosi lakásban nyílt meg, jelenlegi helyére 1932-ben költözött.  Ezt az tette lehetővé, hogy a hitközség megszerezte a Dohány utcai zsinagóga melletti telket, melyen felépítette a múzeum jelenlegi épületét.  Korábban itt zárt házsor volt, és a Wesselényi utcának nem volt kivezetése a kiskörút felé.  1896-ban, a millenniumi városrendezési munkák részeként ezt korrigálták, és lebontották azt a házat, melyben 1860-ban megszületett Theodor Herzl, a modern politikai cionizmus első képviselője.  A klasszicista épület a mai Wesselényi és Dohány utcák sarkán állt, ott, ahol ma a múzeum előtti füves tér található. <br />
A modern kultúrház építésével párhuzamosan lebontották a zsinagóga bal oldali előreugró szárnyának kétharmadát, hogy a zsinagóga homlokzata láthatóvá váljon, és az épület betölthesse a neki szánt reprezentatív szerepet.  A múzeum épülete a zsinagógával egyező külső burkolattal, nyitott árkádsorral készült el.  Az eredeti tervekben a telek hátsó traktusában, szintén 1931-ben felépített Hősök zsinagógája és a múzeum között árkádsorokkal körülvett kert szerepelt, melybe még vízmedencét is terveztek.  A tervek nem válhattak valóra, mert a második világháborúban az itt kialakított gettóban meghaltak egyik tömegsírja lett a kert, ahol 2222 mártír nyugszik.  Az üvegablak-sor erre a kertre néz. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
]]></dcterms:description>
</rdf:Description></rdf:RDF>
