<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27309">
    <dcterms:title><![CDATA[Löwinger Dávid jegyzetei ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Notes of David Löwinger ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[כסף זהב]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 19. századi Közép-Európában a legnagyobb és legbefolyásosabb zsidó oktatási intézmény a pozsonyi jesíva volt. Alapítója Schreiber Mózes, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, aki elutasított minden újítást és vallási modernizációt. Jesívája a konzervatív ortodoxia központja lett, tanítványai sorából került ki a korszak legjelentősebb rabbijainak egész sora. Tanítványa volt Löwinger Dávid is, aki – feltehetően sok diáktársához hasonlóan – tanulmányai során kézírásos jegyzeteket készített. Löwinger a modernitás hajnalán még mártogatós tollal, héberül készítette tanulmányaihoz kapcsolódó feljegyzéseit, unokája pedig már a felgyorsuló, modern világ egyik jelképének számító autózáshoz kapcsolódó fontos felfedezéseket tett. Bánki Donát, a karburátor és számos egyéb, motorizációhoz kapcsolódó találmány kidolgozója gyermekkorában magántanulóként még az apjától tanult, középiskolai tanulmányait a budapesti Főreálban fejezte be, majd a Műszaki egyetemen szerzett diplomát. Nagyapjának a Talmud Hulin traktátusához készített jegyzeteit Weisz Miksa rabbi segítségével juttatta el a Zsidó Múzeum formálódó gyűjteménye számára. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Löwinger Dávid]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[mid 19th Century ]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[HU HJA ]]></dcterms:rights>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2019.28<br />
(HU HJA XIX-100-2) <br />
<br />
71.272]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pozsony ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Weisz Miksa ajándéka, 1913. Eredeti leltári száma: 221.]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27308">
    <dcterms:title><![CDATA[Széfer Maharam Minc ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A cenzúra hivatalt a római katolikus egyház zsinati határozatai vezették be a 12. században azzal a szándékkal, hogy kiszűrjék a katolikus tanításokkal ellentétes tartalmakat. Az Osztrák Császárságban az állami cenzúra a 18. század végén jelent meg, s egyebek mellett a héber betűkkel írt könyvek ellenőrzése volt a feladata. Az első állami cenzor a nagyműveltségű és tudású Carolus (Karl) Fischer volt Prágában 1791—1831-ig. A héberül kiválóan tudó keresztény cenzor működése alatt komoly tudományos művek láttak napvilágot. <br />
Az óbudai rabbi, Münz Mózes könyve a zsidó rituálékról és ceremóniákról 1827–ben jelent meg Prágában, a híres Landau–féle nyomdában. A könyv átnézését és nyomtatásának engedélyezését Carolus Fischer, a héber könyvek császári–királyi cenzora és fordítója végezte, amint erről latin és héber nyelven 1827. április 12–én tett bejegyzése tanúskodik, melyben a mű kinyomtatását engedélyezi. <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Münz, Mózes]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Landau, Prague]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1827-04-12]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[HU HJA ]]></dcterms:rights>
    <dcterms:references><![CDATA[Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012.  22. ]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[71.226]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Prága]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27307">
    <dcterms:title><![CDATA[Adomány nyilvántartó könyv ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A zsidó közösségekben alapvető érték az önkéntes jótékonyság és a jótékony célú adomány, a cedáká. Az emancipáció előtti korszakban, a hátrányos jogi helyzetben lévő közösségekben a különféle jótékonysági egyletek biztosították a zsidó közösségek szegényebb, társadalmilag hátrányos helyzetű tagjainak ellátását. A kiterjedt szociális hálónak mindenki részese volt: a vagyonosabbak adományokkal támogatták a szegényeket és a segítő egyleteket, a rászorultak pedig ezek segítségével kerülhettek jobb helyzetbe. A tizennyolcadik században már létező, 1809-ben zsinagógát is építő irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv. A nagy alakú füzet címlapján szív alakú papírrátétben olvashatjuk a dokumentum címét, a rátét alatt pedig megfestett papírdarabokból összeállított kétfejű sas alakja látszik. A kötet első oldalán a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból hal-farkú, sas-csőrű, kígyószerű lények nőnek ki, köztük pedig kerek gránátalma motívum. A kötetben közel egy évtizedig vezették az adományokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a következő kötet 1832.ben indul.]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1823]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[HU HJA]]></dcterms:rights>
    <dcterms:references><![CDATA[Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból. Budapest: Magyar Zsidó Levéltár, 2012. 21]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[71.172]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Irsa]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Albertirsa]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27306">
    <dcterms:title><![CDATA[Ázriel Brill országleírása ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A nyomtatvány a korabeli Magyarországról szóló ismeretek összefoglalását kísérelte meg. Megyénként írja le a természeti és gazdasági jellegzetességeket, a területen található hegyeket, folyókat, terményeket, a megyében lévő városokat, mezővárosokat. Megadja a megyében lakó nemzetiségeket, a házak és a lakosok számát. Ezt követően ismerteti a terület nevezetességeit, a zsidó és a magyar szempontból fontosakat is. Olvashatunk a pozsonyi és a bonyhádi jesivákról, a budai egyetemi nyomdáról – ahol ezt a táblát is nyomtatták! – valamint az óbudai zsinagógáról és mikvéről. Esztergomnál megemlíti, hogy ott született István király, Székesfehérvárnál hogy évszázadokon keresztül a koronázó város volt.   <br />
A tábla jobb szélén a magyar történelem összefoglalása olvasható, a rómaiak korától I. Ferencig. A táblán követett közigazgatási beosztás alapján feltételezhető, hogy a pesti Király utcában élő Brill ismerhette Lipszky János 1808-ban latinul megjelent országleírását, s ennek adaptációjaként készítette el saját művét. Levéltárunk példányát Brill fia küldte az Ezredéves Kiállítás rendezőinek 1896-ban, akik ki ugyan nem állították, de a pesti hitközség levéltárában megőrizték.<br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Azriel Brill ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Egyetemi Nyomda ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1821 ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.29]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Vásárlás, 1912. Eredeti leltári száma: 228]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27305">
    <dcterms:title><![CDATA[Hevra Kadisa jegyzőkönyve, Jánoshalma]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 18. században kiépülő magyarországi zsidó községek számtalan jóléti intézményt tartottak fenn. Legelterjedtebbek a hevrá kádisák voltak, melyek elsődleges feladata a halottak rituális eltemetése és a temetők fenntartása volt. A temetkezések költségeit és a betegek, árvák, özvegyek segélyezését a közösség valamennyi tagjától begyűjtött adományokból, a cedákából fedezték. A hevrá kádisák a helyi alapszabályokat, a tagok névlistáit és a könyvelést általában díszesen kimunkált jegyzőkönyvben, görög eredetű héber szóval pinkászban vezették. A jánoshalmi hevrá kádisá jegyzőkönyvének címlapja a 18–19 századi héber könyvek jellegzetes kapuzatos díszítésével készült, melynek kapumezőjében olvasható a jegyzőkönyv címe, mely a településnevet a helyben használt változatban, Jankovácként rögzíti. A címlap alsó harmadának festett temetési jelenetén láthatjuk, hogy a hevrá kádisá tagjai vállukon viszik a halottat a temetőbe, előttük imatáblát tartó férfi. Az ábrázolás emléke annak a régi, a modernizálódó államok közegészségügyi rendszabályaival megszüntetett gyakorlatnak, amikor koporsó nélkül, egyszerű deszkára fektetve temették el a halottakat.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Fleisch Aszód ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1802]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1072]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Jánoshalma]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Schmelzer Salamon ajándéka, 1950 eredeti leltári száma: 4629 <br /><a href="https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_muzeumi_iratok_adomanykoszonok/?pg=477&amp;layout=s">Köszönőlevél</a>]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27304">
    <dcterms:title><![CDATA[Héber írásminta lap ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A modernizálódó, nagyvárosi zsidó életet élő közösségben megváltozott a kézírás jelentősége is. A fejlettebb kereskedelmi kapcsolatok is jóval komolyabb adminisztrációt igényeltek, de a biedermeier polgári élet is új jelenségeket hívott életre: a naplók, emlékkönyvek, egymás közötti levelezés mind megkövetelték az esztétikus, rendezett írást. A modern zsidó oktatás ezért komoly hangsúlyt fektetett a szépírás oktatására, ami a későbbiekben megélhetési forrásul is szolgálhatott: 1848-ban a Pesten élő 3274 családfő közül 11 kereste kenyerét szépírással. A nem szakrális célú szövegeket héber kurzív betűkkel, általában németül, a német helyesírás szabályainak megfelelően írták. <br />
A 19. század közepéről származó iskolai írásminta lapon különféle tollakkal, különféle betűtípusokkal írt szövegrészleteket láthatunk. <br />
]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[Mid 19th Century ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2019.27<br />
(HU HJA XXIV-M-13) ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Mandl Bernát ajándéka]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27303">
    <dcterms:title><![CDATA[Héber szépírás mintalapok ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Hebrew writing lessons ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Lövényi József pesti szépírástanár volt, aki a pesti közönség igényeit kielégítendő magyar és német szépírást is tanított, s kidolgozta az úgynevezett ütenyírást (Taktschrift), amivel a diákok vezénylésre írtak. Módszere nem terjedt el, szépírás mintalapjai azonban 1854 és 1860 között több kiadást is megértek. A héber szépírás mintalapok elkészítésében Mannheimer Frigyes pesti vallástanárral dolgozott együtt. A lapokon eleinte a különálló betűket tanítja, majd idővel egész szavakat, majd ligatúrákat és kalligrafikus elemeket is bevezet. Mintalapjainak a nyelve német, rövid szavakat és utóneveket gyakoroltat, a héber betűkkel is pontosan követve a német helyesírás szabályait. A német ö hangok leírásához az a betűt jelző alef-re helyez el két pontot, ami a héber betűs szövegekben mindaddig ismeretlen volt. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Friedrich Mannheimer vallásoktató<br />
Lövényi József ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Lövényi József]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1861]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[66.248]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pest]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Mandl Bernát ajándéka, 1911. Eredeti leltári száma: 65b]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27302">
    <dcterms:title><![CDATA[Emléklap - halotti <br /><em>Jahrzeit memorial  </em>]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A zsidó hagyományban a halottakra a halálozási évforduló napján (judendeutsch elnevezéssel: jahrzeit) szokás megemlékezni. A megfelelő dátumok rögzítése, és a családi emlékezet számára való megőrzése miatt szokássá vált a halálozási napok feljegyzése. A hajdan díszes jahrzeit tábla pergamenre készült, s a betűk annyira lekoptak róla, hogy már szinte csak a hajdan tintával fedett részek relatív tisztasága alapján állapítható meg a szöveg. A központi motívum az osztrák császári koronával díszített baldachin alatt térdeplő Dávid király alakja, mellette a hárfa. A baldachin az elhalt családtagok neveiből és halálozási dátumaikból áll, a kivehető dátumok: 1844, 1854. A kép keretét két bibliai történet parafrázisa adja, a külső sorban Dávid király, a belsőben pedig József történetére utaló mondatokkal. A tárgy ismeretlen módon, 1911–ben került a gyűjteménybe. Régi leltári száma a 28–as volt, és a tárgy hátoldalán jelezték, hogy a gyűjtemény első pergamen darabja. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1276]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ajándék, 1911. Eredeti leltári száma: 28]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27301">
    <dcterms:title><![CDATA[Siviti tábla <br /><em>Shiviti plaque</em>]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A zsinagógákban az előimádkozó pult előtt a keleti irányt jelöli és a imára való öszpontosítást segíti a siviti tábla. Nevét a rajta szereplő zsoltáridézet kezdő szaváról kapta: „Siviti Adonáj …. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam” (Zsolt 16:8). A pergamen lapra írt siviti táblán a nagyobb betűkkel írt zsoltár–idézet mellett számos egyéb, mára olvashatatlanná kopott szöveg nyomai is látszanak. Látszik, hogy az egész táblán több blokkban elhelyezett szövegek voltak, s a két nagyobb szöveg–hasáb között a menóra alakban írt zsoltár is felsejlik. A sivviti tábla a zsidó szakrális célra használt szöveg–tárgyak jellegzetes kopási folyamatát mutatja: a pergamenről szinte teljesen lekopott a tinta, a pergamen pedig zsugorodott. A mezuzát, a tfillint és a tóratekercset azért kell rendszeresen ellenőriztetni, mert ezek a sérülések a tárgyat nem kóserrá, paszullá teszik. A siviti táblát a több értékes tárgyat ajándékozó Eisenstaedter Ödön ajándékozta a múzeumnak 1929–ben. A tárgy eredeti leltári száma az idők során elmosódott, a rendelkezésünkre álló forrásokból nem kideríthető.  ]]></dcterms:description>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV-M-10 ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Eisenstädter Ödön ajándéka, 1929]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/27300">
    <dcterms:title><![CDATA[Pecsétnyomó ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Pécsen – a magyar városok többségéhez hasonlóan –zsidók csak a 18. század legvégén, egyéni engedélyek birtokában telepedhettek le. A hitközség szimbolikus megalapításának azt a dátumot tekintették (1827), amikor a város zsidó temető céljára átengedett egy területet. Az első nyilvános imaházat 1841-ben rendezték be, s a következő évben Löw Izrael személyében már rabbija is volt a közösségnek. Ekkor készült a német-héber kétnyelvű sárgaréz pecsétnyomó. Körirata: Sigil(lum) der Israelitengemeinde in Fünfkirchen, míg a két ágaskodó oroszlán által tartott koronás címerpajzson héberül:kahal edat jesurun fünkfkirchen, a kis időszámítás szerint 602 (1842). ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1842]]></dcterms:date>
    <dcterms:rights><![CDATA[HU HJA]]></dcterms:rights>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:language><![CDATA[LAT]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[HU HJA XXIV.G-17]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Pécs]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Vásárlás, 2005. ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description></rdf:RDF>
