<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/36578">
    <dcterms:title><![CDATA[Köszönőlevél ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A holokausztot követően munkaszolgálatból, deportálásból Magyarországra visszatérő vallásos zsidók néhány év alatt újra az ábrahámi kérdéssel szembesültek: a szülőföldhöz ragaszkodjanak jobban, vagy az Örökkévalónak tetsző élethez? A szülőföldhöz rettenetes emlékek: a megbélyegzés, kirekesztés, gettósítás és deportálás emlékei fűződtek, ugyanakkor az egyre keményedő ateista diktatúra nem sok kiutat hagyott. Egy visszaemlékezésből ismerjük a stratégiát: “De mire hazajöttem, ő már megígérte, hogy elmegy Pápáról Szombathelyre, mert nagyobb hitközség volt, meg azt is látta, hogy a kommunizmus alatt ő nem tud vallási életet élni, tehát úgy közelebb volt Ausztriához, hogy aztán disszidálni tudjon. (...) Elment Szombathelyre, onnan disszidált.”  Sokan gondolkoztak a pápai Grünvald József rabbihoz hasonlóan, Szombathelyre mentek, ahonnan közel volt a határ, és a helyi ortodox közösségben találhattak segítőket. „Wosner Gyula sokaknak segített a szökésben, nagyszerű személyes kapcsolatai voltak, és biztos anyagilag sem járt rosszul.”  Nem mindenkinek sikerült, ezért a szombathelyi börtönben jelentős számú vallásos zsidót tartottak fogva, akiket illegális határátlépés (vagy annak kísérlete) miatt tartóztattak le. A szombathelyi rabbi, Horowitz József amennyit tudott, segített nekik: kóser élelmezéssel, lelki táplálékkal. A rabbi betegsége idején, 1949 novemberében börtönben lévő hívei szép levélben kívántak neki gyors felépülést.  <br />
(TZs) ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1949-11-26]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2020.17]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Szombathely ]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/34854">
    <dcterms:title><![CDATA[Leopold Samu: Keleti út. Fotóalbum ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Leopold Samu Közel-Keleten tett utazásáról készített emlék-album vásárolt, más forrásokból is ismert képekkel és személyes emlékekkel. <br />
<br />
Bruck Hermin ceruzarajza Leopold Samuról, Abbazia, 1896<br />
Leopold Samu teveháton a Keopsz piramisnál, 1896. október 26<br />
Beragasztott névjegyek és préselt szentföldi virágok<br />
Leopold Samu útlevele a Török Birodalom belsejébe]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Bonfils, etc. ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1896]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[F01.335<br />
(IV/55) ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Leopold Gusztáv ajándéka 1935. Eredeti leltári száma: 2715]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29560">
    <dcterms:title><![CDATA[Reich Jenő levelei]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Letters of Reich Jenő]]></dcterms:title>
    <dcterms:subject><![CDATA[Deportálás]]></dcterms:subject>
    <dcterms:description><![CDATA[„A kistarcsai vonat egyik foglyát Reich Jakabnak hívták. (…) Az asszony értesült, hogy férjét Kistarcsára vitték, és nhány nap múlva levelezőlapot kapott tőle. Neve és lakcíme alatt a férje keze írásával utóiratféle: »Áldott legyen a kéz, amely postára adja ezt a lapot.« Aztán – más kézírással – a következő szöveg: »Pocsolyában találtam Karácsond vasútállomáson, ezennel postára adom.« A levelezőlap szövege pedig: »Ma szerda délután van. Felraktak minket a vonatra, és megyünk. Isten áldjon, drága családom, Apa.« Nemsokára levél érkezett, vécépapírra írva, a levélíró ismét Isten áldását kéri a postázóra. »Németországba megyünk – írta Reich Jakab. – Talán újabb csoda történik, mint múlt szombaton, és visszairányítanak bennünket. Semmit sem vihettem magammal. Valahogy majd csak elviselem a sorsomat, és nem akarlak szomorítani benneteket, de úgy szeretnék veletek lenni. Drága gyerekeim, viseljétek gondját Anyának… A tehervonatról, szeretettel: Apa.« Reich Margó – törékeny, sápadt, ősz asszony – mindkét levelet és a levelezőlapot felmutatta a tárgyalóteremben. Soha többé nem kapott hírt a férjéről. Csak annyit tud, hogy utoljára Auschwitzban látták.” <br />In: <a href="http://nektar2.oszk.hu/LVbin/LibriVision/lv_view_records.html?SESSION_ID=1460179180_1380171692&amp;lv_action=LV_View_Records&amp;NR_RECORDS_TO_SHOW=1&amp;GOTO_RECORD=2&amp;RESULT_SET_NAME=set_1460214191_0&amp;DISPLAY_RECORD_XSLT=html&amp;ELEMENT_SET_NAME=F" target="_blank" rel="noreferrer noopener">Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest: Európa, 1984. 483-484. oldal</a><br /><br />
<div><span>1944 októberében Reich Jenőt Auschwitzból átszállították Kauferingbe (Landsberg), ahol 1945 március 8-án, néhány héttel a tábor felszabadítása előtt elhunyt. </span><span></span></div>]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Reich Jenő ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1944-07-19]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2019.19<br /><a href="http://archives.milev.hu/index.php/reich-jeno-levelei;isad" target="_blank" rel="noreferrer noopener">XX-F-48</a>]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Hidasnémeti]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Demeter Andrásné ajándéka, 1998]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/26532">
    <dcterms:title><![CDATA[Meggyalázott nagyváradi tóratekercsek  ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1927-12-07]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[70.300.5]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Nagyvárad]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[A Nagyváradi Izr. HItközség ajándéka, 1941. Eredeti leltári száma: 3849]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/28546">
    <dcterms:title><![CDATA[Mezuza tok]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Mezuzah case]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A kis ezüstfiligrán mezuzát Böhm Salamon óbudai ötvös készítette 1848-ban. <br />
Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet.  A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat.  Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza. <br />
Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál.  A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától.  A tokra vágott kis nyíláson keresztül három héber betű látszik: sin–dalet–jod.  Ez egyik értelmezésben a „Saddaj” istennév, a másik szerint az „Somer dalté Israel” „Izrael ajtóinak őrzője” héber mondat rövidítése.  <br />
A Böhm Salamon a kis mezuza-tokot ezüstdrótból hajlított, filigrántechnikával készítette, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt.  A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva.  Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán.  Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt. <br />
A mezuza-tok egy szinte teljesen hasonló másik példánnyal együtt az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéhez tartozott, majd 1949-50-ben a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményébe került át.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Salamon Böhm]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1848]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.737]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ajándék, 1957. Eredeti leltári száma: 5300]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/86">
    <dcterms:title><![CDATA[Theodor Herzl gyászjelentése ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Obituary of Theodor Herzl]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A 19. század végén a diaszpóra asszimiláns művészete helyett az autentikus zsidó művészet megteremtésére törekedett. 1906-ban Jeruzsálemben megalapították a Becalél Akadémiát, mely az európai szecessziós törekvéseket a cionizmus ideológiát egyesítve próbálta megteremteni az új jisuv iparművészetét. A tradicionális zsidó képtilalom miatt legmegfelelőbbnek és a zsidó írásos tradícióval leginkább összeilleszthetőnek a héber betűkből kialakított ornamensek alkalmazását tekintették. Ezzel árhuzamosan dolgozott Magyarországon a szegedi származású Seelenfreund Salamon grafikus, aki szintén a héber betűkből alkotott díszítéseket. Theodor Herzl halálakor (1904) tervezett emlék képeslapja a zsidó tradíció ősi elemeit a korszak legmodernebb stíluselemeivel. A fehér sztélé-sírkövön Herzl héber neve, mellette a héber betűk elemeiből összeállított menóra és növényi inda motívumok. Seelenferund elkötelezett cionista volt, ő tervezte a magyarországi cionista mozgalom kiadványainak egy részét is. Az 1920-as években kivándorolt Tel Avivba, s ott élt egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig.]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[At the end of the 19th century, the diaspora sought to create authentic Jewish art instead of its assimilative art. In 1906, the Bezalel Academy was founded in Jerusalem, which tried to create the new Yishuv applied art by combining European Art Nouveau aspirations with the ideology of Zionism. Due to the traditional Jewish prohibition of images, the use of ornaments made of Hebrew letters was considered the most appropriate and most compatible with the Jewish written tradition. The graphic artist Seelenfreund Salamon, originally from Szeged, worked in Hungary in parallel with this, and he also created decorations from Hebrew letters. The commemorative postcard designed for Theodor Herzl&#039;s death (1904) combines the ancient elements of Jewish tradition with the most modern stylistic elements of the era. The white stele-tombstone bears Herzl&#039;s Hebrew name, next to it are the menorah and plant vine motifs made of elements of Hebrew letters. Seelenferund was a committed Zionist, designing some of the publications of the Hungarian Zionist movement. In the 1920s, he emigrated to Tel Aviv, where he lived until his death in 1961.]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Salamon Seelenfreund ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[Schwarcz Ignác utóda]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1904 ]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:language><![CDATA[HUN]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[K256]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/32706">
    <dcterms:title><![CDATA[OMZSA-plakát]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[OMZSA = Országos Magyar Zsidó Segítő Akció <br />
&quot;Testvéredet ne hagyd el!&quot; a rászoruló zsidók megsegítése<br />
<br />
OMZSA iratait lásd: http://archives.milev.hu/index.php/omzsa-iratai;isad]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Berény Róbert]]></dcterms:creator>
    <dcterms:publisher><![CDATA[OMZSA, Ribáry Géza<br />
Seidner litográfiai intézet ]]></dcterms:publisher>
    <dcterms:date><![CDATA[1943]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[XXIV-E<br />
65.944]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/35365">
    <dcterms:title><![CDATA[Orthodox Óvoda]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[A felszabadulás után lassan újrainduló zsidó kulturális életnek a kommunista párt politikája vetett véget. A szovjet típusú rendszer eleve gyanakvással kezelt mindenféle kisebbséget, de Izrael Állam 1948-as megalakulását követően különösen ellenségesen szemlélte a zsidó nemzeti ideológiát, a cionizmust. Ebben a helyzetben érzékeny kérdéssé vált a héber nyelv tanulása, mely a vallásban betöltött hagyományos szerepe mellett Izrael Állam hivatalos nyelve is lett, így felkeltette az államvédelmi hatóságok gyanúját. 1953-ban anticionista koncepciós pert készítettek elő, és letartóztatták a magyar zsidó ifjúsági mozgalmak vezetőit. Vizsgálati fogságba helyezték Fischer Piroska óvónőt is, akinek az volt a bűne, hogy a zsidó gyerekeknek héber írás-olvasást, valamint bibliai történeteket<br />
tanított. Az 1980-as évekre e téren is puhult a rendszer, a magyar<br />
holokauszt negyvenedik évfordulójára rendezett megemlékezés-sorozat részeként már propaganda célú fényképalbumot készítettek a magyar zsidók életéről. Az egyik képen az ortodox zsidó óvodában Piroska néni tanítja a gyerekeknek a héber betűket. Előttük az asztalon a Tel Aviv-ban, a Sinai kiadónál megjelent Kol Jehuda héber abc és olvasókönyv fekszik.<br />
<br />
A képen: Piri néni, Kerekes Judit, Weinberger Tamás, Weinberger Eszter és Silber Eszter.]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1984]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[F2019.10]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/33318">
    <dcterms:title><![CDATA[Pohár széder estére / <em>Cup for Passover</em>]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Kerek, hengeres testű. Alul és felül fehér sávokban  felületén festett díszítések. Ezek között széles vörös sávban héber felirat aranyozott betűkkel:<br />
הג הפסח<br />
&quot;Peszahra&quot;]]></dcterms:description>
    <dcterms:references><![CDATA[A Magyar-Zsidó Múzeum katalógusa. Budapest, Franklin Társulat nyomdája, 1916. A/III/b/1]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.430]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Vázsonyi Vilmosné ajándéka, 1910. Eredeti leltári száma: 9]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/33860">
    <dcterms:title><![CDATA[Vezeklési tábla ]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Prayer told before the corporal punishment]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[&quot;E táblán van egy ima, amelyet a chevra kadisa megrágalmazója mondott a rámért 39 csapás alatt 1838–ban írta a chevra kadisa titkára: Leipniker Mendel.&quot; ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Leipniker Mendel ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1838]]></dcterms:date>
    <dcterms:language><![CDATA[HEB]]></dcterms:language>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.1200]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Óbuda ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Bató Lipót ajándéka, 1913. Eredeti leltári száma: 333]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description></rdf:RDF>
