MILEV

Browse Items (54 total)

  • IMG_6807.JPG
  • 27a.jpg

    A kis ezüstfiligrán mezuzát Böhm Salamon óbudai ötvös készítette 1848-ban.
    Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet. A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat. Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza.
    Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál. A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától. A tokra vágott kis nyíláson keresztül három héber betű látszik: sin–dalet–jod. Ez egyik értelmezésben a „Saddaj” istennév, a másik szerint az „Somer dalté Israel” „Izrael ajtóinak őrzője” héber mondat rövidítése.
    A Böhm Salamon a kis mezuza-tokot ezüstdrótból hajlított, filigrántechnikával készítette, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt. A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva. Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán. Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt.
    A mezuza-tok egy szinte teljesen hasonló másik példánnyal együtt az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéhez tartozott, majd 1949-50-ben a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményébe került át.
    Tags
  • Nagyvarad11.jpg
  • LAP1.JPG

    „A kistarcsai vonat egyik foglyát Reich Jakabnak hívták. (…) Az asszony értesült, hogy férjét Kistarcsára vitték, és nhány nap múlva levelezőlapot kapott tőle. Neve és lakcíme alatt a férje keze írásával utóiratféle: »Áldott legyen a kéz, amely postára adja ezt a lapot.« Aztán – más kézírással – a következő szöveg: »Pocsolyában találtam Karácsond vasútállomáson, ezennel postára adom.« A levelezőlap szövege pedig: »Ma szerda délután van. Felraktak minket a vonatra, és megyünk. Isten áldjon, drága családom, Apa.« Nemsokára levél érkezett, vécépapírra írva, a levélíró ismét Isten áldását kéri a postázóra. »Németországba megyünk – írta Reich Jakab. – Talán újabb csoda történik, mint múlt szombaton, és visszairányítanak bennünket. Semmit sem vihettem magammal. Valahogy majd csak elviselem a sorsomat, és nem akarlak szomorítani benneteket, de úgy szeretnék veletek lenni. Drága gyerekeim, viseljétek gondját Anyának… A tehervonatról, szeretettel: Apa.« Reich Margó – törékeny, sápadt, ősz asszony – mindkét levelet és a levelezőlapot felmutatta a tárgyalóteremben. Soha többé nem kapott hírt a férjéről. Csak annyit tud, hogy utoljára Auschwitzban látták.”
    In: Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest: Európa, 1984. 483-484. oldal

    1944 októberében Reich Jenőt Auschwitzból átszállították Kauferingbe (Landsberg), ahol 1945 március 8-án, néhány héttel a tábor felszabadítása előtt elhunyt. 
  • F01_335.jpg

    Leopold Samu Közel-Keleten tett utazásáról készített emlék-album vásárolt, más forrásokból is ismert képekkel és személyes emlékekkel.

    Bruck Hermin ceruzarajza Leopold Samuról, Abbazia, 1896
    Leopold Samu teveháton a Keopsz piramisnál, 1896. október 26
    Beragasztott névjegyek és préselt szentföldi virágok
    Leopold Samu útlevele a Török Birodalom belsejébe
  • 2020_17_2.jpg

    A holokausztot követően munkaszolgálatból, deportálásból Magyarországra visszatérő vallásos zsidók néhány év alatt újra az ábrahámi kérdéssel szembesültek: a szülőföldhöz ragaszkodjanak jobban, vagy az Örökkévalónak tetsző élethez? A szülőföldhöz rettenetes emlékek: a megbélyegzés, kirekesztés, gettósítás és deportálás emlékei fűződtek, ugyanakkor az egyre keményedő ateista diktatúra nem sok kiutat hagyott. Egy visszaemlékezésből ismerjük a stratégiát: “De mire hazajöttem, ő már megígérte, hogy elmegy Pápáról Szombathelyre, mert nagyobb hitközség volt, meg azt is látta, hogy a kommunizmus alatt ő nem tud vallási életet élni, tehát úgy közelebb volt Ausztriához, hogy aztán disszidálni tudjon. (...) Elment Szombathelyre, onnan disszidált.” Sokan gondolkoztak a pápai Grünvald József rabbihoz hasonlóan, Szombathelyre mentek, ahonnan közel volt a határ, és a helyi ortodox közösségben találhattak segítőket. „Wosner Gyula sokaknak segített a szökésben, nagyszerű személyes kapcsolatai voltak, és biztos anyagilag sem járt rosszul.” Nem mindenkinek sikerült, ezért a szombathelyi börtönben jelentős számú vallásos zsidót tartottak fogva, akiket illegális határátlépés (vagy annak kísérlete) miatt tartóztattak le. A szombathelyi rabbi, Horowitz József amennyit tudott, segített nekik: kóser élelmezéssel, lelki táplálékkal. A rabbi betegsége idején, 1949 novemberében börtönben lévő hívei szép levélben kívántak neki gyors felépülést.
    (TZs)
    Tags
  • 90_82_small.jpg

    Kornfeld Zsigmond halálakor megjelent újságcikkek, gyászjelentések, nekrológok fémrátétes bőr kötésű albumban

    Kornfeld 1852-ben született a csehországi Goltsch-Jenikauban. Szeszfőzde-bérlő apja taníttatni akarta gyerekeit: Zsigmond fivéreit orvosi és ügyvédi pályára küldte. Mire azonban rá került volna a sor, apja megvakult, majd meghalt, ezért Zsigmond kénytelen volt kimaradni a gimnáziumból és munka után nézni. Mindenesként kezdett dolgozni egy prágai bankban, ahol tehetsége és hihetetlen munkabírása révén villámgyorsan emelkedett a ranglétrán. 1877 decemberében Albert Rothschild felkérte Kornfeldet, hogy menjen Magyarországra és vegyen részt a Rothschild érdekeltségbe tartozó, a Credit-Anstalt „ikerbankjának” tekinthető Magyar Általános Hitelbank irányításában. Pár évvel korábban, 1873-ban Magyarországot pénzügyi összeomlás fenyegette, amitől egy Rothschild-érdekeltségű konzorcium 153 millió osztrák ezüstforintnyi gyorshitele mentette meg, ezért a Rothschildok számára alapvető fontosságú volt a magyar pénzügyi rendszer stabilitása. Kornfeld Pestre költözött és munkához látott. A konszolidációt betetőző Wekerle-féle pénzreformban, a korona 1892-es bevezetésében is döntő szerepet játszott. A huszadik század első évtizedére Kornfeld a magyar politikai-gazdasági elit köztiszteletnek örvendő és megkerülhetetlen tagjává vált. 1901 decemberétől a Felsőház örökös tagja, 1909-ben (halála előtt) megkapta a bárói címet is, azaz a magyarul sem tudó szegény banki mindenesből harminc év alatt magyar nemessé vált. Ugyanakkor nem keresztelkedett ki, sőt komoly szerepet vállalt a zsidó közéletben is.

  • 64_619jpg.jpg

    Illusztrációk: Tollrajzok.
    Illustration: Drawings in ink.
    5a. A papi áldásra nyújtott két kéz közrefogja a báruch (áldott) szót. / The world 'Baruch' (blessed) is between two hands raised in priestly blessing
    8a: A két kőtábla, felette a Tóra koronája. / The two tablets with Torah crown above them
    11b: Két hal ábrázolása. / Depiction of two fish

     
    Tags
  • Kismarton4.jpg

    képeslap
    Pollák Manó könyvéhez gyűjtött kép
    Tags
  • 33.jpg

    A hagyományos itáliai ketuba-formát követi Abraham ben Zalman és Leona bat Chajim Falco 1680-ban, Veronában készült házassági szerződése. A kettős kapu alakban írt hagyományos szöveget gazdag barokk mintázat és a zodiákus jegyek keretezik. A csillagjegyek szimbólumai követik az általánosan elterjedt gyakorlatot, de értelmezésükben a zsidó hagyomány is szerepet kap, például az ikrek csillagjegyét Jakob és Ézsau jegyének tekintették.
    A ketuba felső harmadában egy két mezőre osztott ovális címerpajzs egyik mezőjében levita jelvények, a másikban sólymok, mely a menyasszony családnevére: Falco utal. A címert övező hat medaillonban a 128. zsoltár verseinek vizuális értelmezése látható: „boldog, aki féli az örökkévalót, aki útjaiban jár! kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van. Feleséged akár a gyümölcstermő szőlőtő házad belsejében, gyermekeid akár az olajfacsemeték körülötte asztalodnak. Íme bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót! Áldjon meg téged az Örökkévaló Cionból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban, és láss gyermekeket gyermekeidtől. Béke Izraelre!”
    A díszes házasságlevél a zsidó múzeum elsőként megszerzett tárgya volt, melyet 1910-ben, pénzadományokból vásároltak.

    Vőlegény: Abraham ben Zalman, menyasszony: Leona bat Chajim Falco

    Tanúk: Mordechaj ben Samuel Chajim Bassan orvos és David Chajim ben Simon
    Tags
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2