<rdf:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dcterms="http://purl.org/dc/terms/">
<rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29599">
    <dcterms:title><![CDATA[Szombatos imakönyv ]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Imakönyv fordítások, részben önálló imaszövegek. <br />
Kovács család bejegyzéseivel 1821-től ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1821 k. ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[73.2]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Bözödújfalu ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Fischer Kornél ajándéka, 1946. Eredeti leltári száma: 4001]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29598">
    <dcterms:title><![CDATA[Tóratöredékek ]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1942]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[22.53]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Takács Pál ajándéka, 1942. Eredeti leltári száma: 3833]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29597">
    <dcterms:title><![CDATA[Murányi Gyula: Kunos Ignác plakett]]></dcterms:title>
    <dcterms:creator><![CDATA[Murányi Gyula ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:references><![CDATA[Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 243]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.931]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:identifier><![CDATA[92.2.2]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Balassa József ajándéka, 1942. Eredeti leltári száma: 3705]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29596">
    <dcterms:title><![CDATA[Zsinagóga fa panelek]]></dcterms:title>
    <dcterms:date><![CDATA[1780 ]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[66.8]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Náznánfalva]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Balázs György szállította a Múzeumba 1941-ben, ahol a marosvásárhelyi hitközség ajándékaként leltározták. Eredeti leltári száma: 3591]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29595">
    <dcterms:title><![CDATA[Ünnepek]]></dcterms:title>
    <dcterms:creator><![CDATA[Ámos Imre]]></dcterms:creator>
    <dcterms:references><![CDATA[Tárgysorsok / Objects and Fates. Budapest: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 2017. <br />
]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[90.322]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Ámos Imre ajándéka, 1941. Eredeti leltári száma: 3520]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29594">
    <dcterms:title><![CDATA[OMZSA plakett]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) 1939-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a zsidótörvények miatt segélyezésre szoruló tömegek ellátásához szükséges anyagi fedezetet előteremtse. Az OMZSA számára jelentősebb összeget adományozók kapták meg az Örkényi Strasser István által tervezett bronzplakettet, az „áldozatos kötelességteljesítés ércbevésett dokumentumát”. Az érem egyik oldalán egy nő és egy gyermek alakja mellett az OMZSA jelmondata: „Testvéredet ne hagyd el!” olvasható, másik oldalán pedig az OMZSA jelvénye és a donációra utaló szöveg: „Ezen érem tulajdonosa teljesítette kötelességét az OMZSA-val szemben.” A plakettet a fiatal szobrászművész, Örkényi Strasser István (1911–1944) készítette, akinek szépen induló pályáját 1941-től a munkaszolgálat szakította félbe. Századát 1944. október 11-én a kiskunhalasi pályaudvaron lemészárolták. A plakettet a csepeli acélművek<br />
alapítójának fia, báró csepeli Weiss Alfonz ajándékozta a múzeumnak, aki a leggazdagabb magyar zsidó család tagjaként támogatta rászoruló hittestvéreit.<br />
<br />
OMZSA tevékenységéről, iratait lásd: http://archives.milev.hu/index.php/omzsa-iratai;isad]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[Bronz. OMZSA = Országos Magyar Zsidó Seegítő Alap plakettje. <br />
Nő és segélyt kérő gyermek mellképe. Felirata: Testvéredet ne hagyd el!<br />
Másik oldal: Középen az OMZSA jele, Négyzet baloldalán , fönt: Kettős kőtábla, alul OMZSA felirat. A plaketten körben: Ezen érem tulajdonosa teljesítette kötelességét az OMZSA val  szemben . 5700 év. Bevésve a tulajdonos neve: Báró Weiss Alfons. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:creator><![CDATA[Örkényi Strasser István ]]></dcterms:creator>
    <dcterms:date><![CDATA[1940]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.913]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[báró csepeli Weiss Alfons ajándéka, 1941. Eredeti leltári száma: 3514]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29593">
    <dcterms:title><![CDATA[Kalácstakaró <br /><em>Hallah cover</em>]]></dcterms:title>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29591">
    <dcterms:title><![CDATA[Etrogtartó <br /><em>Etrog container</em>]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Kókusz, ezüst verettel. Vésett virág és figurális díszek. Gyümölcs alakú. Három hajlított kettős lábon áll. Hat díszes mezőt ezüst veret övez. Rajta apró ékkövek. Peremén vésett héber felirat: <br />
חיים יעקב בן הרב  שמואל ז&#039;צ&#039;ל<br />
קיעו תנ לפק<br />
Chájim Jákov, fia Smuélnek, Kiev, 660. (1900) évben<br />
Oldalán: <br />
יברך אתה יי אלחנו מלך העולם<br />
אשר קדשנו במצותיו וצונו על<br />
נטילת לולב<br />
Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki parancsolataival megszenteltél bennünket és megparancsoltad a lulávot.<br />
Tetején plasztikus madár.]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1690]]></dcterms:date>
    <dcterms:references><![CDATA[Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 98]]></dcterms:references>
    <dcterms:identifier><![CDATA[64.334]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Kiev]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Salamon Tivadar ajándéka, 1936 <br /><em>Donated by Tivadar Salamon, 1936</em>]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29590">
    <dcterms:title><![CDATA[Emléklap az Egyenlőségnek]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Az emancipálódó zsidó közösség legbefolyásosabb sajtóorgánumát, az Egyenlőséget 1881-ben alapította Bogdányi Mór, amely már az 1882-es tiszaeszlári vérvádper idején jelentőssé vált azzal, hogy rendszeresen tudósított a per tárgyalásáról. Szabolcsi Miksa, majd fia, Lajos főszerkesztősége idején a lap országos visszhangot kiváltó cikkeivel a neológ zsidó közélet megteremtőjévé és irányítójává vált. Az Egyenlőség hasábjain merült fel először egy magyar zsidó múzeum létrehozásának gondolata is. 1938-as betiltásáig a lap rendszeresen közölt a múzeummal, a múzeumi gyűjtemény fejlődésével kapcsolatos cikkeket. 1930-ban az újság félszázados jubileumát nyolcnapos ünnepségsorozattal köszöntötték, amelyen szinte minden hitközség és zsidó egyesület részt vett. A gratuláló levelek ezrei között kapta a szerkesztőség a Magyar Zsidók Egyesületének ezüstlemezre vésett emléklapját, amelyet az akkori főszerkesztő, Szabolcsi Lajos helyezett el a lap bábáskodásával megszületett Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében.<br />
<br />
Felirata: <br />
„Az Egyenlőségnek 50 éves jubileumára a magyar zsidóságért folytatott fáradhatatlan küzdelmének emlékére hálás szeretettel a Magyar Zsidók Egyesülete.”<br />
Budapest, 1930]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1930]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[88.25 ]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:coverage><![CDATA[Budapest ]]></dcterms:coverage>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Szabolcsi Lajos ajándéka, 1933]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description><rdf:Description rdf:about="https://collections.milev.hu/items/show/29589">
    <dcterms:title><![CDATA[Szentföldi homok üveggömbben]]></dcterms:title>
    <dcterms:title><![CDATA[Sand from the Holy Land]]></dcterms:title>
    <dcterms:description><![CDATA[Fürst Aladár, a budapesti zsidó fiúgimnázium tanára és a Zsidó Múzeum munkatársa 1924 májusában a Szentföldre látogatott, majd úti élményeit még abban az évben publikálta. A rövid beszámolóban leírja a hajóutat és a megérkezést, amelynek során kelet-európai kivándorlókkal is találkozott. Írásában bemutatja az évszázadok óta a négy szent városban: Jeruzsálemben, Tiberiáson, Cfáton és Hebronban élő zsidók mindennapjait, és részletesen ír az új jisuvok (közösségek), a Rothschild báró támogatásával létrejött kolóniák és a zsidó iskolák életéről is. „Minden zsidó, aki csak teheti, iparkodjék életében legalább egyszer ellátogatni arra a földre, »melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ígért« szent emlékeket idézni a szép múltból, munkát kérni a küzdelmes jelenből …” – írja Fürst. Ő maga az élményeken kívül emlékként egy maroknyi földet hozott a Kidron-völgy sivatagjának homokjából, amelyet később a múzeumnak ajándékozott, 1940-ben pedig végleg Tel-Avivba költözött.]]></dcterms:description>
    <dcterms:description><![CDATA[Aladár Fürst, teacher of the Jewish Boys’ Grammar School of Budapest and co-worker of the Jewish Museum, visited the Holy Land in May 1924 and published his experiences the very same year. In his short report he describes the voyageand the arrival, during which he met East-European immigrants too. In his writings he depicts the everyday life of the Jews in the four holy cities: Jerusalem, Tiberias, Safed and Hebron and writes in detail about the new yishuvim (communities) and the life of the Jewish colonies and schools sponsored by Baron Rothschild. ‘Every Jew, whoever can, shall at least once in his life visit the land “which the LORD, your God, promised to you” in order to evoke holy memories of the beautiful past and seek a role of the present struggles...’ writes Fürst. He himself, apart from his experiences, brought a handful of earth as a souvenir from the sand of the Kidron valley desert, which he later gave to the museum. In 1940 he made aliyah and settled in Tel-Aviv. ]]></dcterms:description>
    <dcterms:date><![CDATA[1924-05-]]></dcterms:date>
    <dcterms:identifier><![CDATA[2017.9]]></dcterms:identifier>
    <dcterms:provenance><![CDATA[Fürst Aladár ajándéka, 1933. Eredeti leltári száma: ? ]]></dcterms:provenance>
</rdf:Description></rdf:RDF>
