Az ajándékozó 1944 október 15-én után költözött az akkori gettó területén található Dohány u. 39-be, akkor másfél éves kislányával és édesanyjával. Férje Szabolcsban bújkált. 1944 november elején, 21 évesen bevonult a KISOK -pályára, ahol arra való hivatkozással, hogy pici gyermeke van, elengedték.

December első napjaiban a nyilasok a Dohány u. 39 összes lakóját, köztük László Györgynét i, a környékbeli ház lakóival együtt leterelték, Budapestről Kópházára erőltetett menetben gyalog hajtották, majd Kópházán sáncásásnál dolgoztatták. Innen Lichtenwütth-be deportálták közel 3000 sorstársával együtt. Körülbelül csak 300-an élték túl a megpróbáltatásokat. Lichtenwütthben a közeli repülőgépgyárban dolgoztak. 26 kilósan szabadult fel.

Hazaérve érte a hír, hogy kislánya a gettóban éhenhalt, édesanyja túlélte a borzalmakat. Kislánya a Kerepesi tömegsírban nyugszik, 1945 februárjában temették el sok kis sorstársával együtt.

A medál egy bronz, kb 3cm átmérőjű babérkoszorúval övezett Dávid csillag, melyben héberül "Saddaj" szó van belevésve. Külső megjelenését tekintve kitüntetésre emlékeztet. Három szemből álló rövid láncon függ egy kb 1cm hosszú lapocskával. Az adományozó elmondása szerint a kópházi sáncásás közben egy idősebb rabbi nyomta a kezébe. Deportálása egész ideje alatt őrizte, megőrizte, végig vele volt.]]> Az ajándékozók:
Bezdáni Izraelita Hitközség, 1910. Eredeti leltári száma: 19.
Goldfahn Henrikné topolyai rabbi özvegye, 1918 előtt. Eredeti leltári száma: 1181
Izraelita Tanító Egyesület ajándéka, 1938. Eredeti leltári száma nem megállapítható.
Reiner Ernő és Oszkár ajándéka, 1938. Eredeti leltári száma nem megállapítható.
A Múzeum 1916-os katalógusa két példányt sorol fel:
B/II/b/35 Bezdáni Izraelita Hitközség ajándéka;
B/II/b/36 Schick Mór fényképész ajándéka, ]]> Réth Alfréd]]>